A kócos hajú, gyönyörű, barna bőrű, csillagszemű cigány lány a kerek erdő közepében kószált, amíg meg nem zavarta őt a herceg. Rögtön beleszeretett a különleges szépségbe. A cigány lány szintén első látásra beleszeretett a hercegbe, így a herceg nyomban haza is vitte őt a kastélyába. A király, mikor látta, hogy fia megtalálta a szerelmet, élete értelmét, hetedhét országra szóló lakodalmat rendezett. A környék apraja-nagyja mind összejött enni-inni, mulatni. Húzták ott a cigányok a talpalávalót hét nap, hét éjjel. Majd telt-múlt az idő, a királyné fiúkat, lányokat szült, boldogan és szépen éltek. Megvolt a kócos hajú cigánylánynak mindene, mi szem-szájnak ingere.

Csuró falut egy nap bűncselekmény híre rázta meg. Sosem volt ilyen korábban, az emberek békében éltek egymással. 180-an laktak ott, ebből 50-en alsócsurói cigányok, 130-an pedig felsőcsurói magyarok, szerbek, románok vegyesen. A legtöbben a földeken dolgoztak, mindenki ismerte egymást. A falu békés volt tehát, az egyetlen rendőrnek nem is volt nagyon dolga. Ám egy napon gyilkosság történt, és ez teljesen megbolygatta az emberek életét, akik nem voltak ehhez hozzászokva.

Shlomo mereng a csillagok tengerében, és közben a szabadságról álmodozik. Még a barakk rácsai sem akadályozzák az ébren álmodásban, még a krematóriumból áradó füst és az égett hús szaga sem veszi el Shlomo figyelmét a szabadságról. Sőt a barakkban felhangzó hangos horkolás sem zavarja. Ő csak álmodozik. Virágos rétről, zöldben pompázó erdőkről, csicsergő madarakról, a szerelemről, mindenféle csodáról, amit az ember szabadon megélhet a láger kerítésein kívül.

Annyiszor el akartam mondani, csak mindig siettünk és rohantunk, és sosem értünk rá. Annyiszor megálltam volna, hogy igyunk egy kávét, beszélgessünk, sétáljunk, és mondjuk ki egymásnak, hogy szeretlek, hiányzol, jó hogy itt vagy nekem! Egy igazi ajándék a jelenléted az életemben. De jó lenne kimondani, csak semmire sincs idő! Úgyhogy papírra vetem gondolataimat, és eljön az idő, mikor lesz bennem annyi bátorság, hogy átadjam neked. Tudod, drága gyermekem, egy szülőnek a gyereke a minden. Olyan jó nézni, hogy felnőtt emberré válsz. Örülök a sikereidnek, együtt sírok veled, mikor bánatos vagy, csak te azt nem látod. Mert nincs időnk semmire.

Rohanunk, sietünk, mindenki megy a dolgára. Sajnos nem látjuk egymást, nincs idő egymásra, mert rohanunk, sietünk, senki se áll meg egy jó szóra, egy mosolyra. De most papírra vetem szavaimat, most összeszedem magam, és mindent leírok, amit eddig nem mondtam ki. Hogy szeretlek. De jó ezt kimondani! Te vagy a legdrágább kincsem!

Emlékszel, mikor óvodába vittelek. Végigbőgted a napot, nem akartál elmenni, ezért ott maradtam veled. Majd amikor iskolába vittelek az első nap, azt sosem felejtem el. És amikor az egyetemen végeztél, csak úgy potyogtak a könnyeim, hogy ezt is megéltem. Majd amikor az első házadat megvetted, büszke voltam, de részben sírt a lelkem, egy kicsit úgy éreztem, hogy elveszítettelek. És amikor az esküvőd volt, rá kellett jönnöm, hogy felnőtt ember lett belőled. Úgy érzem, gyermekem, hogy öregszem. Milyen sok mindent kihagytam, nem mondtam el neked. De most mindent leírok. Most nincs titok, mindent elmondok neked. Azok a csodás ünnepek! Hiányzol, nagyon szeretlek! Amikor ezt a levelet megkapod, ezzel búcsúzom, mert akkor én már nem leszek.

Dimovits Szilveszter

Becsüld meg a csodát, ami körbevesz, azt, hogy élsz, lélegzel. Mert tudjátok, vannak emberek, akik harcolnak, küzdenek az életért, a halállal szemben.

Egyik ismerősömnek a fia rákkal küzd, és mikor az édesapjával beszéltem, a remény és a bizalom mellett, hogy a fia le fogja küzdeni a rákot, nem fog meghalni, élve marad, ott volt a félelem. Ott volt az, hogy mi van, ha nem, mi van, ha a rák erősebb, mint a gyereke. Hogy fogja túlélni, hogy látja, a fia küzd az életéért? Ezen ők már tavaly átestek, azt hitték, hogy vége van. Most talán megint van valami, ami nem jó, és ami megint a halál útján jár.

Becsüld meg, szeresd és éld, amid van, mert egyszer ennek is vége lesz. Köss békét magaddal, szeretteiddel, a jóban ne lásd a rosszat, azt csak egyszerűen éld, és szeresd! És ha jön a rossz, azt tessék megoldani! Mert ha szeretsz, lesz, aki fogja a kezed.

Dimovits Szilveszter

Csillagos éjszaka van ma (07. 22., 21.53). Sokan föl se fogjuk, hogy milyen nagy dolog, milyen csodálatos az, hogy a csillagokat bámulhatjuk. Hogy milyen nagy adomány, milyen csodálatos érték ez. Itt vagyok kint, az udvaron és locsolok. Locsolom az udvart, adok inni a nyulaknak, és körülöttem muzsikálnak a tücskök. Milyen gyönyörűek ezek a csillagok! Csak úgy bámulom őket, egyik szebben ragyog, mint a másik. Hálás vagyok, hogy én ezt ma megélhettem. Sajnos egyik ismerősöm ma, 47 évesen meghalt. Elhagyta ezt a világot, a csillagos éjszakákat, a muzsikáló tücsköket, az utcájuk zaját, az otthon szeretetét. Hálás vagyok, hogy ez nekem mind megvan. Érdemes egy pillanatra megállni, a csillagokat bámulni, a tücsköket hallgatni, vagy egy kicsit a semmibe bámulni, és élni, élvezni, amid van! Mert nem tudjuk, meddig vagyunk itt mindazokkal, akik körbe vesznek és fontosak nekünk. Higgy, szeress, és bámuld a csillagokat! Amíg csak lehet.

Dimovits Szilveszter

Te tudod, hogy neked mi a legfontosabb? Tisztában vagy vele? Sokan nem is látják, nem is veszik észre. Pedig elpazaroljuk. Nem becsüljük, ki se használjuk, pedig naponta halljuk, hogy ketyeg az óra mutatója, többféle formában mutatkozik, és akkor sem látjuk, nem vesszük észre. Nem élünk vele. Majd csak egy pillanatra megállunk, mikor ismerősünk vagy rokonunk temetésén feleszmélünk, felmélázunk, hogy vége, nincs tovább.

Te tudod, hogy neked az életedben mi a legfontosabb? Mi a legdrágább? Nagyon kevesen vannak vele tisztában. És még kevesebben vannak azok, akik evvel valóságosan élnek és ki tudják használni. Akik igazi minőségi időt tudnak tölteni itt a földön.Tisztában vagy te vele, hogy neked mi a legdrágább kincsed? Az idő. Az életed ideje, az a legfontosabb az életedben.

Mert amíg az időd tart, addig minden nap van rá lehetőséged, hogy szeress, megbocsáss, higgy, ölelj, békét köss, élj, megcsodáld a füvet, a fát, a virágot, a magot, a gyökeret, a hajtást. Amíg tart az életed ideje, addig van lehetőséged mindenre. Mert ha a mának egyszer vége van, akkor mindennek vége van. Egy dolgot ne felejts el: neked, ember, az életed ideje a legfontosabb! Mert csak az idő tudja, hogy mit ér az élet. Hát élj vele!

Dimovits Szilveszter

Ezt a firkát annak az embernek ajánlom, aki most olvassa. Gondolkozz el rajta, hogy hogyan éld le az életedet, mert nem tudhatod, hogy mennyi van még! És azt sem tudjuk, hogy ki lesz a következő. Fogadd meg, és élj így önmagaddal és a hozzátartozóiddal! Ne azt kérd az Istentől, hogy könnyű életed legyen, mert olyan úgy sem lesz, hanem legyen lelki erőd leküzdeni a nehézségeket!

Vajon egyedül van-e az, aki mellett nincsen senki? Azt, aki mellett nincs senki, az emberek úgy látják, hogy egyedül van. De amíg ő ott van önmagának, békében él saját magával, addig nincs egyedül. Vannak emberek, akik mellett sokan állnak, és mégis egyedül vannak, mert nincsenek jóban önmagukkal, nem fogadják el azt az embert, aki bennük lakik. Nem szeretik saját magukat, az embert, és inkább lennének mások, mint önmaguk. Hiába vannak körülöttük sokan, mindig egyedül lesznek.

Használd fel önmagadat, önmagad részére, hogy jól érezd magad! Mert amíg élsz, minden nap egy lehetőség, hogy elfogadd önmagad, úgy, ahogy vagy. Elfogadd azt, akit látsz reggelente a tükörben, beismerd és elfogadd gyöngeségeid. Merj önmagadnak igazat mondani, és ezáltal másnak sem fogsz hazudni! Minden nap egy lehetőség, hinni a benned lévő ajándékban, ami a szeretet, az elfogadás és az őszinteség. Ha ez mind megvan magaddal szemben, minden napod jó lesz! Ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek nehézségek, nem lesznek problémák, elmúlik a fájdalom, nem is találkozol majd soha a halállal. De amíg ez eljön, kész leszel mindenre, kész leszel élni, örülni, szeretni, mert a mindennapok felkészítenek a holnapra. Fogadd el azt az embert, aki benned lakik, és merd használni önmagadat, saját magad részére! És sosem leszel egyedül. A többiek, akik körbevesznek, az számodra ajándék lesz.

Amíg ott vagy önmagadnak, addig nem vagy egyedül!

Dimovits Szilveszter

Hogy higgy, ahhoz látnod kell. És akik hisznek, azok látnak is. Mert csak a hitetlenek járnak vakon. Mert a vakok, kik hitetlenül élnek, ők bizony nem látnak, nem látják önmagukat, nem látnak téged, nem látják a szeretetet, a békét.

És akik a szeretetet és a békét nem látják, azok nem is tudnak megbocsátani, hiszen vakok. Vakok, kik néznek, de nem látnak semmit. Csak azt látják, amit akarnak, de az ő akaratuk hitetlen és vak.

Dimovits Szilveszter

Minden embernek megvan a maga története. Minden ember egy történet. És minden történet egy élet. Mikor hallgatod más emberek történetét, ne kritizáld, ne gúnyold, hanem inkább gondolkozz el rajta, mert ő azt átélte, a saját életének történetét mesélte el neked!

Ahogy neki, nekem, úgy neked is megvan a magad története. Hol kicsit fájdalmas, hol vidám, de hát ez az élet! Merj élni, hogy neked is meglegyen a saját történeted!

Dimovits Szilveszter