A kócos hajú, gyönyörű, barna bőrű, csillagszemű cigány lány a kerek erdő közepében kószált, amíg meg nem zavarta őt a herceg. Rögtön beleszeretett a különleges szépségbe. A cigány lány szintén első látásra beleszeretett a hercegbe, így a herceg nyomban haza is vitte őt a kastélyába. A király, mikor látta, hogy fia megtalálta a szerelmet, élete értelmét, hetedhét országra szóló lakodalmat rendezett. A környék apraja-nagyja mind összejött enni-inni, mulatni. Húzták ott a cigányok a talpalávalót hét nap, hét éjjel. Majd telt-múlt az idő, a királyné fiúkat, lányokat szült, boldogan és szépen éltek. Megvolt a kócos hajú cigánylánynak mindene, mi szem-szájnak ingere.
Megzökkent a szekér, a lány felriadt.
Öreg néne így szólt: - Pszt! Csak aludj, álmodj tovább, te kócos hajú királylány!
Öreg néne elmosolyodott, őrizte a saját álmát. Hiszen a kis, kócos hajú cigánylány nem más, mint maga öreg néne. Ébren álmodott, önmagát látta.
- Csak álmodj, álmodj királylány! Mert nem sokára itt a vég, álmodj hát! Mert amíg álmodsz, tiéd a kastély, az üveghegy, a királyság. Álmodj hát, te kis kócos hajú királylány!
Szeméből kicsordult egy könnycsepp, tekintetét az égre szegezte, és a csillagok közt újra láthatta önmaga gyermeki álmait. Aki alussza álmát, az szépen alszik is tovább. De aki nyitott szemmel, öregen látja álmát, és eljön érte saját gyermeki éne, hogy angyal képében magával vigye a mennyek országába, hogy együtt álmodhassák az álmukat tovább.
Dimovits Szilveszter
