Csillagos éjszaka van ma (07. 22., 21.53). Sokan föl se fogjuk, hogy milyen nagy dolog, milyen csodálatos az, hogy a csillagokat bámulhatjuk. Hogy milyen nagy adomány, milyen csodálatos érték ez. Itt vagyok kint, az udvaron és locsolok. Locsolom az udvart, adok inni a nyulaknak, és körülöttem muzsikálnak a tücskök. Milyen gyönyörűek ezek a csillagok! Csak úgy bámulom őket, egyik szebben ragyog, mint a másik. Hálás vagyok, hogy én ezt ma megélhettem. Sajnos egyik ismerősöm ma, 47 évesen meghalt. Elhagyta ezt a világot, a csillagos éjszakákat, a muzsikáló tücsköket, az utcájuk zaját, az otthon szeretetét. Hálás vagyok, hogy ez nekem mind megvan. Érdemes egy pillanatra megállni, a csillagokat bámulni, a tücsköket hallgatni, vagy egy kicsit a semmibe bámulni, és élni, élvezni, amid van! Mert nem tudjuk, meddig vagyunk itt mindazokkal, akik körbe vesznek és fontosak nekünk. Higgy, szeress, és bámuld a csillagokat! Amíg csak lehet.

Dimovits Szilveszter

Te tudod, hogy neked mi a legfontosabb? Tisztában vagy vele? Sokan nem is látják, nem is veszik észre. Pedig elpazaroljuk. Nem becsüljük, ki se használjuk, pedig naponta halljuk, hogy ketyeg az óra mutatója, többféle formában mutatkozik, és akkor sem látjuk, nem vesszük észre. Nem élünk vele. Majd csak egy pillanatra megállunk, mikor ismerősünk vagy rokonunk temetésén feleszmélünk, felmélázunk, hogy vége, nincs tovább.

Te tudod, hogy neked az életedben mi a legfontosabb? Mi a legdrágább? Nagyon kevesen vannak vele tisztában. És még kevesebben vannak azok, akik evvel valóságosan élnek és ki tudják használni. Akik igazi minőségi időt tudnak tölteni itt a földön.Tisztában vagy te vele, hogy neked mi a legdrágább kincsed? Az idő. Az életed ideje, az a legfontosabb az életedben.

Mert amíg az időd tart, addig minden nap van rá lehetőséged, hogy szeress, megbocsáss, higgy, ölelj, békét köss, élj, megcsodáld a füvet, a fát, a virágot, a magot, a gyökeret, a hajtást. Amíg tart az életed ideje, addig van lehetőséged mindenre. Mert ha a mának egyszer vége van, akkor mindennek vége van. Egy dolgot ne felejts el: neked, ember, az életed ideje a legfontosabb! Mert csak az idő tudja, hogy mit ér az élet. Hát élj vele!

Dimovits Szilveszter

Ezt a firkát annak az embernek ajánlom, aki most olvassa. Gondolkozz el rajta, hogy hogyan éld le az életedet, mert nem tudhatod, hogy mennyi van még! És azt sem tudjuk, hogy ki lesz a következő. Fogadd meg, és élj így önmagaddal és a hozzátartozóiddal! Ne azt kérd az Istentől, hogy könnyű életed legyen, mert olyan úgy sem lesz, hanem legyen lelki erőd leküzdeni a nehézségeket!

Vajon egyedül van-e az, aki mellett nincsen senki? Azt, aki mellett nincs senki, az emberek úgy látják, hogy egyedül van. De amíg ő ott van önmagának, békében él saját magával, addig nincs egyedül. Vannak emberek, akik mellett sokan állnak, és mégis egyedül vannak, mert nincsenek jóban önmagukkal, nem fogadják el azt az embert, aki bennük lakik. Nem szeretik saját magukat, az embert, és inkább lennének mások, mint önmaguk. Hiába vannak körülöttük sokan, mindig egyedül lesznek.

Használd fel önmagadat, önmagad részére, hogy jól érezd magad! Mert amíg élsz, minden nap egy lehetőség, hogy elfogadd önmagad, úgy, ahogy vagy. Elfogadd azt, akit látsz reggelente a tükörben, beismerd és elfogadd gyöngeségeid. Merj önmagadnak igazat mondani, és ezáltal másnak sem fogsz hazudni! Minden nap egy lehetőség, hinni a benned lévő ajándékban, ami a szeretet, az elfogadás és az őszinteség. Ha ez mind megvan magaddal szemben, minden napod jó lesz! Ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek nehézségek, nem lesznek problémák, elmúlik a fájdalom, nem is találkozol majd soha a halállal. De amíg ez eljön, kész leszel mindenre, kész leszel élni, örülni, szeretni, mert a mindennapok felkészítenek a holnapra. Fogadd el azt az embert, aki benned lakik, és merd használni önmagadat, saját magad részére! És sosem leszel egyedül. A többiek, akik körbevesznek, az számodra ajándék lesz.

Amíg ott vagy önmagadnak, addig nem vagy egyedül!

Dimovits Szilveszter

Hogy higgy, ahhoz látnod kell. És akik hisznek, azok látnak is. Mert csak a hitetlenek járnak vakon. Mert a vakok, kik hitetlenül élnek, ők bizony nem látnak, nem látják önmagukat, nem látnak téged, nem látják a szeretetet, a békét.

És akik a szeretetet és a békét nem látják, azok nem is tudnak megbocsátani, hiszen vakok. Vakok, kik néznek, de nem látnak semmit. Csak azt látják, amit akarnak, de az ő akaratuk hitetlen és vak.

Dimovits Szilveszter

Minden embernek megvan a maga története. Minden ember egy történet. És minden történet egy élet. Mikor hallgatod más emberek történetét, ne kritizáld, ne gúnyold, hanem inkább gondolkozz el rajta, mert ő azt átélte, a saját életének történetét mesélte el neked!

Ahogy neki, nekem, úgy neked is megvan a magad története. Hol kicsit fájdalmas, hol vidám, de hát ez az élet! Merj élni, hogy neked is meglegyen a saját történeted!

Dimovits Szilveszter

Mikor kérsz az ördögtől valamit, ő megadja neked. Talán nem nagy dolgok ezek, mindennapra egy pici apróság, de ez bőven elég ahhoz, hogy arra a napra is elkövess egy bűnt. Bűnt, ami Isten és az embertársaid, testvéred, anyád, apád, párod, gyereked ellen van, de leginkább saját magad ellen. De ez neked nem számít, mert visznek a vágyaid. Elhiszed, hogy meg tudod csinálni, nem buksz le. Időközben pedig az ördög megkérdi, nem akarod abbahagyni? Nem volt neked elég? Nem, nincs kiszállás, pedig az esély ott van. Az ördög megadja, csak a vágyak, a kapzsiság, az emberi mohóság sokkal nagyobb, mint a tisztán látás és ami le van írva a Bibliában, amit Jézus tanít, amit Isten törvényként meghagyott. Nem, te a pillanatnyi jót választod, ami hosszú távon pokol, de nem baj, most jól érzed magad, úgy érzed, hogy kezedben tartod a dolgot. Tudod irányítani. És amikor a végén rájössz, hogy hazugság volt az egész, addigra már az ördög elvitte a lelkedet, a pénzedet, a családodat, a vagyonodat, mindenedet, amit éveken keresztül óvtál, vigyáztál. Mindent elbuktál. Ez az emberi kapzsiság. Ezek a vágyak, amelyek, ha az ördöggel cimborálsz, beteljesülnek, de az ördög tudja, hogy olyan kapzsi vagy, hogy nem állsz meg, pedig ő figyelmeztet rá, hogy mindent el fogsz veszíteni.

És ennek ellenére Isten még így is szeret.

Dimovits Szilveszter

Vagytok ti, tudatlanok, kik gúnyolódtok a tudáson, nevettek rajta, rossz szavakkal illetitek. És az az ember, aki tud, lehajtott fejjel, valamikor könnyes szemmel hallgatja a tudatlan gúnyt. Tudja, hogy aki gúnyol, jóízűket nevet, az tudatlan, és a gúny nem más, csak fájdalom, hogy ő nem tud. Aki tud, az csak hallgat, mert bölcs, bölccsé teszi a tudás. Ha hallgatsz, bölcs maradsz.

Dimovits Szilveszter

Valamin még a halál sem tud változtatni. Mik azok? Az érzelmek, a gondolatok és a cselekedetek.

Ezek lehetnek jók vagy rosszak. Valamin és valakin még a halál sem tud változtatni. A hozzátartozókon, például amikor egy testvér (ő lehet valaki öccse, bátyja, húga, nővére) kapzsi, ha mindene a pénz, a vagyon, az örökség, akkor sokkal előbbre tartja majd, hogy kié legyen a bútor, mint hogy nem láthatja többé az elhunyt hozzátartozóját. Viszont van olyan is, aki magába roskad, mély fájdalommal gyászol, emberként fájlalja a veszteséget, bárkiről is legyen szó, nem az anyagi javakat számolgatja, nem azt nézi, hogy a hozzátartozója után mi marad. Aztán persze találkozhatunk olyan esetekkel is, amikor meghal egy szülő, és a gyermekei a temetés napján még fogadkoznak, hogy soha többé nem fognak majd egymással csúnyán viselkedni, nem hagyják egymást a bajban, mindig foglalkoznak majd a másikkal, mondván, hogy milyen rövid és törékeny az emberi élet. A legtöbben ezt mégsem tartják be. Persze találkozhatunk olyan esetekkel is, amikor betartják, valóban összefognak, szeretik, tisztelik egymást, e szerint élnek. Legtöbbször azonban hiába fogadkozunk, ígérünk meg mindent, ha kell, könnyes szemmel öleljük át egymást, a temetés után mégis mindenki megy, amerre csak lát, annyi a könnyes szemeknek, a nagy szavaknak. Ugyanúgy megy a kapzsiság, a gyűlölködés, hazug szavakkal kibeszélik egymást.

Nagyon sokan vagyunk így, hogy várakozunk. Húzzuk-halasztjuk, mulasztunk, várakozunk. "Ráérünk még erre", "majd holnap" vagy "majd először ezt megcsinálom, és majd utána". Gondolom, ismerősek a példák.

Ez a történet állítólag igaz. De majd Te, Olvasó, döntsd el saját magad, hogy mese vagy egy igaz történet! Valahol nagyon messze, a nagy erdő sűrűjében lakott egy favágó. Semmi mást nem csinált, reggel fölkelt, és szorgalmasan vágta a fát. Ahogy ezt tette húsz éven keresztül. A favágónak megvolt mindene, amire csak szüksége volt. Egy kis faviskó, tető a feje felett, mindennapi étel, erő, egészség. És mindezek mellett rendíthetetlen hite Isten iránt. Isten ezt tudta, hogy ez a favágó, a rengeteg mélyén, egyszer majd szolgálni fogja őt. Úgy gondolta Isten, eljött az ideje, hogy meglátogassa. Egyik éjszaka, amikor a favágó fáradtan hazatért a munkájából, mint ahogy szokott, megvacsorázott, és lefeküdt aludni. Majd éjféltájban nyílt a viskó ajtaja, a favágó pedig arra lett figyelmes, hogy hatalmas fény tört be a sötét viskóba, Isten jött el hozzá.