Szomorúan és fájó szívvel szerkesztjük és írjuk párommal együtt: Pável Béla, elhagyatottan, mélyszegénységben, nyomorban elhagyta a ringet és ezt a világot. Pável Béla egy igazi klasszis, egy igazi klasszikus, ökölvívó harcos, egy igazi nagy ütő, egy elveszett gyémánt, egy igazi kincs, a magyaroknak és Magyarországnak igazi büszkesége.

Sokszoros ifjúsági, majd junior magyar bajnok volt, nemzetközi sikerei után Latin-Amerika bajnoki címét is megszerezte. Pável Béla megmutatta Latin-Amerikában, milyen a magyar vér, a magyar ököl, a magyar szív, milyen a magyar ritmus, a bunyóban az igazi stílus, megtudták, hogy milyen magyar bokszolónak lenni. Mert Pável Béla letette a pecsétet, a magyar pecsétet. Akkor Latin-Amerikában megtudták, ki is valójában a magyar származású Pável Béla. Ha kimondom azt a nevet, hogy Pável Béla, akkor Magyarország-, Európa- és világszinten 2 hatalmas nagy ütőt tudnék felsorolni, aki Béla nevéhez fűződik, s akik által megismerték a kis országunkat, és az ő tanítványaik által világszinten megismerték és megtudták, hogy hol helyezkedik ezen a gömbölyű bolygón Magyarország. Például ott van Papp László. Papp Laci bácsinak köszönhetőek Pável Bélának ezek a fantasztikus, csodálatos eredményei. Gondolom, Papp Lászlót nem kell senkinek se bemutatnom, elvileg, úgy gondolom, hogy hellyel-közzel mindenki tisztában van Laci bácsi eredményeivel (gyakorlatilag már kételkedem ebben is, és ahogy a páromat nézem, mosolyog ezen, miközben gépel mellettem). Most pedig Szántó Öcsi bácsit fogom nektek bemutatni. Ő a másik ember, aki felkészítette Bélát Laci bácsival együtt, és ők voltak ketten azok az emberek, Papp László és Szántó Öcsi, akik "tolták előre" Pável Bélát. Ha azt mondom, hogy Szántó Öcsi bácsi, mindenki fel kell, hogy kapja fejét ma Magyarországon, és az elmúlt évtizedekben legalább úgy, mint Papp Lászlónál.

És látjátok, emberek? Ezt az embert felejtettük el, nem ismeri senki. Vagy csak nagyon kevesen. Pedig ha ezt a nevet kimondod, hogy Pável Béla, akkor Szántó Öcsi bácsi, István Kokó Kovács, Papp László nevét is ki kell mondanod, vagy még mit soroljak, Muhammad Ali?

Végigfut hátamon a hideg, és reszket a hús rajtam, dühös vagyok, üvölteni tudnék. Nem rég voltak, emberek, a választások, és ne haragudjatok, hogy ezzel fogok előjönni, de verjük a mellünket a magyarságunkra, büszkék vagyunk magunkra. Büszkék vagyunk magunkra, mert végigmasírozunk a cigánytelepen, büszkék vagyunk magunkra, mert nyert a Fidesz, meg vagyunk őrülve, mert elbukott a Jobbik. Büszkék vagyunk magunkra, mert utáljuk a tótokat, verjük a mellünket, büszkén hordjuk a hátunkon a régi Magyarország térképét. Siratjuk Erdélyt, de ha átjön egy erdélyi magyar Magyarországra, azt lerománozzuk. A régi magyar-szlovák területet akarjuk, kőkeményen utáljuk őket, mert ők nem magyarok, hanem szlovákok. Büszkén felszegett fejjel, testünkre tetoválva különféle náci jeleket, fekete bakancsban, fekete nadrágban, fekete ruhában verjük a mellünket, mi vagyunk a büszke magyarok. És most tisztelet a kivételnek, és elnézést kérek, Pável Bélára miért nem vagytok büszkék? Ismeritek? Írtatok már róla? Miért nem hordjátok az arcképét a pólótokon, a rasszizmus jelei helyett? Miért nem rendeztetek már minden évben egy Pável Béla ökölvívó napot, hiszen ő a tietek! Ő valódi magyar.

És lássátok meg, be is fogom nektek bizonyítani, hogy nem vagyok elfogult cigány. Büszke vagyok rá, hogy a cigány származású Papp Lászlónak arénát állítottatok, de Pável Bélának miért nem állítotok valamit? Én megpróbálom most párommal bemutatni nektek Pável Bélát. És nem cigányként, nem magyarként, nem a politikai hozzátartozásom szólal meg most bennem, de fáj a szívem ezért az emberért! Nem tudsz még egy ilyen embert mutatni ebben az országban, és lehet az akár a cigány származású Papp László is, senki nem jutott el odáig, hogy ütött volna Muhammad Alival! Jegyezze meg a világ, ez a magyar gyerek idáig eljutott, és barátok voltak Alival. Tudjátok, miért szerettem az ökölvívást (már nem szeretem.)? Mert Pável Bélát nem érdekelte, hogy Papp Laci cigány, Szántó Öcsi bácsit se érdekelte, de amikor Latin-Amerikában felemelték Bélának a kezét, nem csak az ő kezét emelték fel. Fölemelték a tiedét is, te cigány, te magyar, és még sorolhatnám, szívem szerint mondanám, üvölteném, éljen Magyarország, éljen Pável Béla! Csak ehhez mi ketten kevesek vagyunk a párommal. Nagyon remélem, egyre többen fogjuk ezt mondani, és mindenkit kérek, nagyon szépen kérek, ezt osszátok meg!

Ő egy igazi kincs, nem veszhet el. Nem veszhet el, mert egy kicsit visszatérek a bunyóra, nézzétek meg Szántó Öcsi bácsit, ő általa Kokó Kovács Istvánt: hányszor megemelték a kezét, hányszor megemelték ott a magyar lobogót! Vagy nézzétek meg Erdei Zsoltit, hányszor megemelték a magyar lobogót nála is! Vagy mondhatom azt is, hogy Egerszegi Krisztina, a medencében hányszor megmutatta, mikor a magyar beteszi magát a vízbe, annak ellenfele nincs! Folytassam? Csollány Szilveszter, mikor a magyar tenyérbe kerül a gyűrű, a világot megrengeti! Miló Viktória, mikor magyar női ökölre kerül a kesztyű, a csillagokat leverte az égről! Büszke vagyok, hogy magyar vagyok. Büszke vagyok rá, hogy a dízel BMW motorháztetője alatt egy magyar Csepel-fejlesztésű motor ketyeg. Büszke vagyok, hogy magyar vagyok. Még régen, nagyon régen, és kezdhetném úgy, hogy egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Ford, magyar fejlesztésű porlasztó ketyegett benne. Erre legyünk büszkék! Legyünk magyarok, legyünk emberek, és ne hagyjuk, hogy ilyen értékek, ilyen kincsek, mint Pável Béla, az enyészeté legyen, elvesszen!

Eltűnt csendben.

Mikor ezt a nevet kimondom, hogy Pável Béla, nekem az annyira fájdalmas. Büszke vagyok rá, hogy ez az ember ide született Magyarországra, de fájdalommal és békétlenséggel tölt el az, hogy így kellett meghalnia, ahogy meghalt, ismeretlenül, és már nem szívesen akarom mondani ezt a mélyszegénység szót, de sajnos ez így van. Tanuljuk meg értékelni, és felismerni az igazi értékeinket, és a kevésbé értékes és a múlandó dolgokat ne értékeljük túl! Pável Béla emlékére álljon itt ez a cikk, nyugodjon békében, az én szememben, a párom szemében, a gyerekeim szemében ma Magyarországon, Béla bácsi, te vagy a legnagyobb ütő, egy igazi példakép!