Egyik nap Amerikában az egyik legnagyobb nevű egyetemen nyílt napot tartottak, és meghívták, hogy tartson előadást, a helyi zsidó közösség rabbiját. Mindenki kíváncsian várta, hogy az idős, tanult és bölcs rabbi miről fog beszélni, mi lesz a fő téma. Három óra hosszán keresztül tartott előadást a rabbi, beszélt a zsidó törvényekről, tanított a Tórából, és sok éves tapasztalatait osztotta meg a hallgatókkal. Az utolsó három percben a rabbi bizonyos dolgokról tévesen, pontatlanul közölte le a mondanivalóját. Erre a hallgatóság nagy része kinevette az idős, bölcs rabbit. Voltak tanárok, professzorok, akik mosolyogva kijavították, hogy ez nem teljesen így van. A rabbi a maga bölcsességéből eredően elfogadta a helyreigazítást a témával kapcsolatosan, és egyszerűen csak mosolygott.

Így szólt a rabbi azokhoz, akik őt kijavították, kinevették:

- Látjátok, ilyenek vagyunk mi, emberek. Az utóbbi három órában mindenki szájtátva hallgatott, jegyzetelt, és még a professzorok is helyeslően bólogattak. Ilyenek vagyunk mi, emberek, ilyenek a hitetlenek, ilyenek a lelki szegények és a lelki betegek. Az utóbbi két percben nem úgy mondtam valamit, ahogy van, és semmivé lett a három óra hossza. Semmivé lett a bölcs és igaz beszéd, gúnyosak lettek azok a tanult professzorok, akik korábban egyetértve bólogattak, az utolsó két perc határozta meg azt a három órát, ami idő alatt segítettem felkészülni a következő vizsgákra, nagyon sok professzornak utat mutattam a megoldatlanra, és megmondtam mindennek az eredményét. Mindenki bólogatott, jegyzetelt, és voltak olyanok, akik, ha én nem mondom el, sosem jöttek volna rá, és úgy bólogattak, mintha ezt ők már tudták volna. Pedig harminc évük ment el a kutatásra, és nem találták meg az eredményt. Az utolsó két perc, csak ez volt a fontos, hogy elrontottam, hogy nem jól mondtam, és így veszett el három óra tudása. És így veszik el egy élet jósága. Hiába cselekszel jót az emberekkel egy életen át, nagy része csak az utolsó két percre fog emlékezni, amikor gúnyt csinálhattak belőled. Nagyon kevés ember lesz, akinek nem a két perc számít, hanem az a nagyon sok jó, amit előtte megtettél. Ezt jegyezd meg! Egy rabbi tanítása ez.

Dimovits Szilveszter