Atlantic City, New Jersey állam

Egyik nap Fred bement a munkahelyére, a húsüzembe dolgozni, ahol már 15 éve hentesként dolgozott jó barátjával és egyben munkatársával Mike-kal. A szalagnál dolgoztak mindketten, a csontozóban. Tettek-vettek, dolgoztak a maguk megszokott ütemében.

Fred a szünetben elment vécére. Mike egy jó 10 perc után sokallotta az időt, amit Fred a vécén töltött. Elment megkeresni, hogy hol van, ugyanis közben megindult a szalag.

Amikor Fred felébredt, szürke homály vette körbe. Azt vette észre, hogy körülötte fehér ruhában nők, férfiak tanakodtak azon, hogy mit vegyenek ki először belőle.

Fred arra lett figyelmes, hogy nem tud megmozdulni.

2024. január 13.

Az ismerőseim közül már ketten meghaltak. Egy másfél éves kisbaba és egy ötvenegynéhány éves kiskőrösi lakos. Csak 13 nap telt el, és egy kisbaba meg egy középkorú férfi elhagyta ezt a világot, és semmissé lett minden. Nem maradt semmi más, csak a fájdalom és az emlék, amivel, ha jól belegondolunk, nem sok mindent lehet kezdeni, ha egyszer ők már nincsenek. Egy fotó az albumban, netán a telefonodban, ennyi és semmi más.

Nagyon nagy szükségünk van a hitünkre. A hitre, ami átsegít a nehézségeken, a mindennapi anyagi problémáidon, egy betegségen, egy elváláson vagy azon, ha valakit elvesztesz. Vagy ha elveszíted a vagyonodat, hited van arra, hogy egyszer minden rendben lesz. A hit segít átlendülni mindezeken a problémákon, amiket most felsoroltam. A hit átsegít, átlendít a nehézségeken. Hisszük, hogy valaki, valami meghallgatja a kívánságainkat, az imáinkat és minden jóra fog fordulni. Ha hited van.

Tisztelt Uram!

Dimovits Szilveszter vagyok, kiskőrösi lakos, cigány származású. 3 leánygyermek édesapja vagyok. A gyerekeim érettségizni fognak, én autófényezőként dolgozom már 27 éve, a barátnőm magyar értelmiségi. Amennyire csak lehetett, beilleszkedtem a magyar normáknak megfelelően, ami azt jelenti, hogy munkából élek, és iskoláztatom a gyerekeimet. Úgy látom, hogy Önöknek ez is kevés.

Tisztelt Uram! Ezzel a levéllel fel szeretném hívni az Ön figyelmét, hogy nagyon rossz úton jár. Önt vakon vezetik. Ön nem látja a fától az erdőt, hogy mit tesznek Önnel a magán támogatói, akik papíron sehol sincsenek, és ha bármi probléma történne, soha nem derülne ki, hogy ők is támogatták Önt és pártját a mai napig. Ha egy esetleges komolyabb probléma történne az országban, ők elbújnának az Ön háta mögött, és Ön lesz majd a céltábla. Nézze Uram! Nagyon érdekes, hogy Önnek nem tűnt fel, hogy Vona Gábor kezdte el a nácizmusra felépíteni a politikáját, és az ő égisze alatt erősödött meg a Jobbik és a Magyar Gárda. Visszamehetnék az időben a Medgyessy-kormányig, Gyurcsány Ferencig, és most itt vagyunk napjainkban, Orbán Viktornál. Egyelőre maradjunk csak az Orbán Viktor előtti kormányoknál. Azok a kormányfők sem állították le a nácizmusra épített politikát. Miért? Mert azok a kormányok ugyanúgy számítottak a szavazatokra, mint a mostani kormány. Mint tudjuk, jöttek kormányváltások, majd a végén a Jobbik is bejutott a parlamentbe Vona Gáborral. Vona Gábor folytatta a politikai eszméjét, miközben nem egyeztek ki a Fidesszel úgy, ahogy Önök. Vona Gáborral mi történt? Eltüntették a süllyesztőben. Majd aztán mit láttunk a tévében, a médiában? Hogy Vona Gábor nem utálja a cigányokat, ott pózolt velük, és megpróbálta újra a politikáját, csak nem a cigányok ellen, hanem a cigányokkal. Hát ez nem jött össze. Majd jött az újabb reménység, aki majd meg fogja rengetni a cigányokat és a zsidókat, Jakab Péter.

Miért szeretem ennyire Kiskőröst? Nagyon sok emberrel beszélgetek, és nagyon sokszor felbukkannak olyan kijelentések a beszélgetések során, hogy mennyire utálnak Kiskőrösön lakni. És én ezt egyszerűen nem értem. Én nagyon szeretem a városunkat. Én szeretem Kiskőröst.

És persze ilyenkor jönnek a gúnyos kérések, hogy magyarázzam meg, mit szeretek Kiskőrösben. Mitől szerethető Kiskőrös? Hát például Tőled. És csak nézz rám! Hogy itt beszélgetünk a Schneider bolt előtt és kávézunk. Vagy mikor sétálok a városban, az emberek ötpercenként rám köszönnek, ami azt jelenti, hogy megismerjük egymást. Sőt azt is jelentheti, hogy békében élünk egymás mellett. Vagy például amit nagyon szeretek, a város központját, a virágokat, a fákat. A parkgondozóktól kezdve, a kukás kocsin dolgozókig, de felsorolhatnám pl. az egészségügyben vagy az élelmiszerboltban dolgozókat, az autószerelőket, akár a polgármesteri hivatal alkalmazottjait, és még nagyon sok mindenkit felsorolhatnék, akivel ismerjük egymást. Mindennap látjuk egymást, és nagyon sok régi arc van köztük, akiknek a keze munkája által szépül meg kis városunk. Hát ettől is szerethető Kiskőrös. A város lakosságához képest nagyon sok munkalehetőség van. Ezáltal élhető a város.

Egyik nap az öreg, bölcs rabbi teszi a mindennapi megszokott dolgát a zsinagógában. Felkeresi őt az egyik tanítványa, egy fiatalember.

- Rabbi, holnap indulok. Eljött a napja. Megyek a Szentföldre, Izraelbe. Köszönöm neked, hogy felkészítettél engem, hogy én is rabbi lehessek, ahogy Te!

Az öreg rabbi szemügyre veszi a fiatalembert, és látja, hogy remeg a keze.

- Üljünk le!

Megfogja a kezét, mire a fiatalember megszólal:

- Rabbi, én félek! Bizonytalan vagyok. Ennyi évre távol itthontól, egyáltalán képes vagyok én erre?

A rabbi ezt válaszolja:

- Hiszen ez volt a célod! Vagy már nem az?

- De, de igen!

A rabbi megfogja a fiatalember vállát, és mosolyogva elkezdi:

- Figyelj rám, és hallgass! Képes vagy rá, nincsen semmi gond.

Eltelt 45 év. Elment 45 év az életemből. Ami részben jó, és örömmel, boldogsággal tölt el, mert ebben a hónapban 11-én töltötték be a lányaim a 18-at. Ez nekem egy csoda, ez az igazi születésnapi ajándék. Az én ajándékom minden nap a lányaim. És tudjátok, emberek, hogyha belegondolunk, minden nap egy születésnap. Minden nap egy csoda, amit megélhetünk a szeretteinkkel, akik nekünk fontosak. Minden nap egy csoda, amikor lerakhatjuk a fejünket a párnára, mert megéltünk egy napot, és reménykedünk a holnapért. És az teljesen mindegy, hogy 45 vagy, 60 vagy esetleg 10 éves. Minden nap egy születésnap.

Ők az igazi születésnapi ajándékok, a lányaim.

Holnap 18 évesek a lányaim. Hogy teljesen őszinte legyek, mikor 7 éves korukra egyedül maradtunk (elküldtem az édesanyjukat, mert még a szomszédot is jobban szerette, mint a saját lányait), nekem annyira megfoghatatlan volt, annyira nem láttam azt, hogy eljön a holnapi nap. És mégis, megtörtént. Megtörtént az a csoda, hogy minden reggel én kísértem őket az általános iskolába, és délután 4 órakor én mentem értük. Vagy mire kijárták a 8 osztályt, az nekem annyira megfoghatatlan és hihetetlen volt, hogy eljutottunk odáig. Aztán következett a középiskola, eltelt 3 év, kijárták azt is. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy hova is tűnt el az a 3 év. Hogy mi is történt a 3 év alatt? Hogy egyáltalán hogy ment ez el? És holnap 18 évesek a lányaim!

Wisconsin államban, Milwaukee-ban, a 15. és a 16. utca sarkán lévő St. James Kórházban történt meg ez az eset. Pontosabban az egyik liftben. Dr. John Carson a 6. emeletre sietett, hogy megkezdje az éjszakai műszakot. Beszállt a liftbe, és látja, hogy egy fiatalember áll ott.

Wisconsin államban, Milwaukee-ban, a 15. és a 16. utca sarkán lévő St. James Kórházban történt meg ez az eset. Pontosabban az egyik liftben. Dr. John Carson a 6. emeletre sietett, hogy megkezdje az éjszakai műszakot. Beszállt a liftbe, és látja, hogy egy fiatalember áll ott.