Ezt az írást, ezt a pár sort az én jó barátaimnak, ismerőseimnek emlékére írom, hogy ne tűnjenek el a semmiben. Legalább egy pár sor erejéig maradjanak köztünk.

Nagyon sokszor találkoztam reggelente egyik jó ismerősömmel. Az emlékeimben megmarad mindig az a kép, mikor belépett a Schneider-boltba, rám nézett és mosolygott. Ez bőven elég volt, hogy tudjam, mit jelent mindez. Még most is előttem van, mikor aprópénzzel fizetett, olyankor mindig birizgálta a pénzt. Reggelente meghívtuk egymást mindig kávéra, jóízűeket beszélgettünk, nevettünk, a mai napig amikor reggelente a Schneider-boltban kávézom, és amikor aprópénzzel fizetek, arra leszek figyelmes, hogy ugyanúgy birizgálom a pénzt, ahogy ő. Mindig eszembe jut és hiányzik. Csizmár Zoli, hiányzol! Nyugodj békében! Mindig megmarad nekem, hogy a halálod előtt két nappal felhívtalak telefonon. A szavaid megmaradtak nekem, sosem felejtelek el, legyen neked, barátom, könnyű a föld!

Nagyon jó barátom, és nekem mindig a Nívás Pali maradsz, a Lada Nivádról. Nagyon sok éven keresztül küszködtél, Palikám, a betegségeddel. Nagyon hiányzol, barátom, hiányoznak az erős, biztató szavaid, hiányoznak a poénjaid. Egy dolgot megtanultam tőled: hogy ha nehéz és ha fáj, sose adjam fel, és örüljek annak, amim van! A szavaid, amelyek engem végig kísérnek: a „nekem ennyi elég”. Nyugodj békében, barátom! Legyen neked könnyű a föld!

Kuti Pali, milyen jókat beszélgettünk, nevettünk a régmúlton, mikor még én a Színesnél dolgoztam! Nagyon sok borpalackozó gépet lefújtam neked. Vagy mikor a városban találkoztunk, együtt sétáltunk. Sosem felejtem el, Pali, mikor idejöttél hozzám a műhelybe, és kiderült, hogy beteg vagy, együtt sírtunk. Palikám, nyugodj békében, legyen neked könnyű a föld!

„Csöves”, Csővári Laci, sosem felejtem el, milyen jó voltál hozzám. Mikor neked festettem, barátom, mindig többet kaptam tőled, mint ami járt. Örök emlék maradsz nekem, az utolsó kép az, amikor beszéltem veled itt a műhelyben, és sírva köszöntél el tőlem.

Emberek, aki ezt a pár sort olvassa, gondolkozzatok el ezen, hogy milyen rövid és kiszámíthatatlan az életünk! Az egyik legfontosabb dolog az életünkben az emberi kapcsolatok ápolása. Mindegy, hogy cigány vagy magyar vagy, vagy hány hold földed van, milyen nagyszerű szakember, milyen okos, ügyes üzletember vagy, vagy milyen nagy volumenű munkát végzel, ez mind semmissé válik, amikor meghalsz. Egy dolog nem tűnik el: hogy az embertársaiddal milyen kapcsolatod volt. Én ennyivel gazdagabb lettem, hogy ezeket az embereket ismertem. De miután meghaltak, annyival szegényebb is.

Kérlek benneteket, becsüljük egymást, tiszteljük egymást, és ápoljuk egymással a kapcsolatot, amíg vagyunk! Jónak lenni, békésnek, barátságosnak megbocsátónak lenni a mai világban nehéz, de higgyétek el, hosszú távon megéri! És tudjátok, részben büszke vagyok, hogy sokkal több nevet fel tudtam volna sorolni. Büszke vagyok rá, hogy nagyon sok emberrel jó kapcsolatom van és volt. És nem számított, hogy cigány vagyok. Nem érdekelte őket. És tudjátok, részben fáj a lelkem, hogy már nincsenek.

Becsüljétek meg az élőket, és ne feledkezzetek meg azokról, akik már nincsenek! Mert az életünk sokkal több, mint amit most élünk. Csak nem élünk vele. Sziasztok!

Dimovits Szilveszter