2024. január 13.

Az ismerőseim közül már ketten meghaltak. Egy másfél éves kisbaba és egy ötvenegynéhány éves kiskőrösi lakos. Csak 13 nap telt el, és egy kisbaba meg egy középkorú férfi elhagyta ezt a világot, és semmissé lett minden. Nem maradt semmi más, csak a fájdalom és az emlék, amivel, ha jól belegondolunk, nem sok mindent lehet kezdeni, ha egyszer ők már nincsenek. Egy fotó az albumban, netán a telefonodban, ennyi és semmi más.

És mi ennek ellenére rohanunk fejvesztve a pénzünkért, az adósságért, amit felhalmoztunk, a szavahihetőségünkért, a becsületünkért a hazugságban, a kétszínűségben, rohanunk a munkahelyünkre, majd onnan haza, a semmibe. És egyik nap viszi a másikat, és így telnek el az évek, majd aztán egyszer csak vége lesz. Nincs időd feleszmélni, hogy mi történt, hogy is éltél, hogy vajon tényleg őszintén, tisztán szerettél-e, kértél-e bocsánatot másoktól, megbocsátottál-e valaha valakinek. Nincs idő, mert zárják a koporsó tetejét. Na meg persze nem is érünk rá, mert elmélyedünk a vágyak tengerében, és az „én is akarom, hogy legyen nekem ilyen”, és a „minden áron meg akarom szerezni” alapon nem érünk rá még a saját gyerekünkkel sem foglalkozni. Feszültek vagyunk, elválunk, a szomszédunkkal összeveszünk, igazán még a testvérünkkel sem beszélünk, a szüleinket már több hónapja nem láttuk, mert nincs rá idő, hogy elmenjünk őket meglátogatni. Mert nagyok az elvárások, azt akarod, hogy neked is legyen, és elvisz a pökhendiség, a mohóság a semmibe. Mert mindez semmissé válik, mikor már a halálhíred viszik. Sajnos nincs idő, nincs idő megállni, szétnézni, egymásnak köszönni, megköszönni dolgokat, nincs időnk semmire. De majd a halálra lesz. Majd a halál bevasal és helyre tesz mindent. Csak akkor már késő lesz.

De Neked, aki most ezt olvassa, Neked szerencséd van!

Most, ma lehetőséged van egy kicsit megállni, és egy kicsit másképp csinálni! És nemcsak a környezetedben lévő embereknek lesz így jobb, neked is! Ne sajnáld magadtól a minőségi perceket, amit a családoddal, szüleiddel, testvéreddel, a barátaiddal, na és persze önmagaddal tölthetsz el. Szánj magadra is időt, menj el, sétálj, egy kicsit rakd rendbe a gondolataidat, nézz vissza a múltadba, gondold át, hogy mit tettél egy héttel ezelőtt! Jó volt-e az úgy? Gondold át, és lásd a jelent! Élj egy kicsit másképp!

Dimovits Szilveszter