Miért szeretem ennyire Kiskőröst? Nagyon sok emberrel beszélgetek, és nagyon sokszor felbukkannak olyan kijelentések a beszélgetések során, hogy mennyire utálnak Kiskőrösön lakni. És én ezt egyszerűen nem értem. Én nagyon szeretem a városunkat. Én szeretem Kiskőröst.
És persze ilyenkor jönnek a gúnyos kérések, hogy magyarázzam meg, mit szeretek Kiskőrösben. Mitől szerethető Kiskőrös? Hát például Tőled. És csak nézz rám! Hogy itt beszélgetünk a Schneider bolt előtt és kávézunk. Vagy mikor sétálok a városban, az emberek ötpercenként rám köszönnek, ami azt jelenti, hogy megismerjük egymást. Sőt azt is jelentheti, hogy békében élünk egymás mellett. Vagy például amit nagyon szeretek, a város központját, a virágokat, a fákat. A parkgondozóktól kezdve, a kukás kocsin dolgozókig, de felsorolhatnám pl. az egészségügyben vagy az élelmiszerboltban dolgozókat, az autószerelőket, akár a polgármesteri hivatal alkalmazottjait, és még nagyon sok mindenkit felsorolhatnék, akivel ismerjük egymást. Mindennap látjuk egymást, és nagyon sok régi arc van köztük, akiknek a keze munkája által szépül meg kis városunk. Hát ettől is szerethető Kiskőrös. A város lakosságához képest nagyon sok munkalehetőség van. Ezáltal élhető a város.
Szeretem például a traktorok hangját. Szeretem a szüretet, mert városunk túlnyomó részben a mezőgazdaságból él. Szeretem, mikor a pótkocsikkal, traktorokkal szállítják a szőlőt, és érzem a szőlő illatát.
Szeretek minden reggel a Schneider boltban kávézni, mert jönnek a parkgondozók, és évek óta együtt kávézunk. Bocsásd meg Gyulus, hogy leírom a nevedet: szeretek kávézni Györgye Gyulával. Szeretek kávézni a Pali barátommal, Csizi barátommal. És hála Istennek nagyon sok nevet fel tudnék még sorolni. Ez itt mind a mi városunkban történik meg, Kiskőrösön. Sőt valamikor kávézás közben egy beszélgetés során adnak magukból ezek az emberek egy darabnyi történelmet. Elmesélik, hogy milyen volt valamikor, amikor a nagyszülők éltek. Hogy például milyen volt a szüret, mikor még kézzel szüreteltek, lovas kocsival, csettegőkkel hordták a szőlőt haza, majd abból sokan bort készítettek. A Jeszli volt az első fuvaros, aki billenő platós csettegővel fuvarozott, nem lovas kocsival, kiváltotta a lovas kocsit. De még sorolhatnék csomó történetet napjainkból, ami itt Kiskőrösön történt és történik. Persze ezt elmondhatjuk bármelyik faluról, bármelyik városról, de hát én bármelyikről nem tudok beszélni, mert én Kiskőrösön élek. Nekem ez a világ közepe. És jól érzem itt magam. Bármilyen bután hangzik, itt jó cigánynak lenni, itt nem jellemző a rasszizmus, nem azt mondom, hogy nem találkozom vele, de túlnyomó részben béke vesz körül.
Hát én ettől szeretem Kiskőröst. Szeresd te is! Becsüld és szeresd az otthonod, mert ha becsülöd és szereted, akkor békére lelsz. Békére lelsz Kiskőrösön, a fákban, a virágokban, az itt élő emberekben. Szeretni fogod a város zaját, a csattogó-füstölgő traktorokat, a pizzafutárt, Kiskőrös fényeit, és szeretni fogod, mikor elhalkul a város, és hallod a parkban a madár csicsergését. Találd meg a békét, de a békét nem a városban fogod megtalálni, hanem először önmagadban teremtsd meg, és akkor majd békésen tudod szemlélni Kiskőröst! Hát szeresd!
Dimovits Szilveszter
