Tapasztalat, segítő kezek, őszinte szavak. Így ismerkedhettünk meg Dimovits Szilveszterrel az elmúlt három interjúban. Az emberrel, aki a szívével is tud látni. Mert, mint mondja, fontos, hogy a világot magunk körül ne csak a szemünkkel lássuk.

Én, Karuvetz Emília, ismét arra vállalkoztam - és minden bizonnyal nem utolsó alkalommal -, hogy megkérdezzem ezt az érdekes embert arról, hogyan is látja a világot. Őszintén szólva azonban erre a találkozásunkra most nem csak az én érdeklődésem adott okot, hanem az is, hogy egyik egyetemi tanárom - akinél romológiát tanulok - beleolvasott Szilveszter blogjába, és megtetszett neki. Különösen a "Kinek a bűne?" és "A másik ember keresztje" című írások ragadták meg a figyelmét, ezért ő is arra sarkallt engem, hogy vágjak bele a következő cikkbe. Így hát következzék most a negyedik interjú a kiskőrösi Dimovits Szilveszterrel!

- Mi volt az indíttatásod arra, hogy vallásos témát válassz az említett történetekhez?

- Elsősorban az, hogy én is próbálkoztam korábban a vallásos élettel. Valamilyen szinten mindnyájan vallásosak  vagyunk. Mondhatnám úgy is, hogy a hitetlen emberek épp annyira hívők, mint akik valódi istenhívőnek mondják magukat. Mert mikor baj van, akkor egyből mondjuk, hogy "Istenem, segíts!". És képesek vagyunk mindent megígérni magunkban Istennek, csak hogy helyreálljon az életünk, a mi értékrendünk szerint. Aztán, amikor a vallás felé fordultam, hogy őszinte legyek, volt bennem egy kevéske kíváncsiság is, hogy mennyire másképp gondolkozik egy olyan ember, aki gyülekezetbe vagy templomba jár, mint mások. Meg aztán közel 7 évvel ezelőtt, mikor a három gyerekemmel egyedül maradtam, én is Isten segítségével kerestem kiutat a lelki problémáimból. És egyre mélyebben belementem szellemi-lelki értelemben a hit ismereteibe. Ezt úgy kell érteni, hogy bibliaórákra jártam el hetente kétszer, és három éven keresztül naponta több órát tanulmányoztam a Bibliát. Három éven keresztül rendszeresen vettem részt a három gyermekemmel a baptista gyülekezet óráin. Merem mondani, hogy nagyon jó dolgokat tanultam, hallottam tőlük az emberség megtapasztalásától kezdve a bibliai példabeszédekig, azok magyarázatáig, és ezek az én életemben mind hasznos dolgok lettek. Napi szinten találkozom mindegyik példabeszéddel, és a megtapasztalásokat is valamilyen szinten tudom gyakorolni a mindennapjaimban. De nem úgy, mint hívő, hanem mint egy átlagos ember, aki ebben a zűrzavaros világban él. A saját maga zűrzavarában. Hát innen ered az indíttatás a bibliai történetekre.

Mindemellett persze van az a történetem, amely szembefordul mindazzal, amit most elmondtam. Ugyanis amikor régebben elkezdtem a Bibliát tanulmányozni, rájöttem bizonyos dolgokra, és a bennem felmerülő kérdéseket nagy tudású és elismert igehirdetőknek, lelkipásztoroknak tettem fel. Volt szerencsém ahhoz is, hogy egy rabbinak is feltegyem ezt a kérdést, amit az olvasók a blogomon az egyik cikkem címében találhatnak meg: Kinek a bűne? Mindemellett hívő szemmel tanulmányoztam, olvastam világi könyveket is, leginkább pszichológiai témában, az általánostól kezdve a szakosított pszichológiáig. Nagyon sok olyan könyvet is olvastam, amelyek az ember érzelmeiről és gondolatairól szólnak. Az egyik könyvet mindenkinek merem ajánlani: "Ne engedd, hogy az érzéseid irányítsanak" Joyce Meyertől. 

- Ebben az interjúban is felteszek cigánysággal kapcsolatos kérdést, már csak azért is, mert romológiát tanuló hallgatóként ez nem csak az érdeklődésemhez, hanem a szakmámhoz is illő téma. Mennyiben segített hozzá téged a hithez, vagy épp ellenkezőleg, mennyire tett kritikussá téged a vallással szemben az, hogy a cigányság körében gyakori az erős istenhit?

- Hát igen, ezt a kérdést már vártam. Szerintem a cigányságnak másokhoz képest abszolút nincs különlegesen erős hite. 

- Ezt miért mondod?

- Mire van hitük? Mire van erős hitük? Mitől istenfélőbbek a cigányok, mint a magyarok? Mikor a régi cigányok elvitték a lovukat a lóvásárba, volt, hogy a cigány tudta, hogy az ő lova csíp, rúg, harap, és azzal a címszóval, hogy "jaj istenem, segíts, hogy ettől a lótól meg tudjak menekülni", el akarta adni a lovát. Pedig tudta, hogy a ló veszélyes. Hát kérem, ezért kérdeztem, hogy mire volt hitük. Ha valaki, mint ebben az esetben a cigányok, tiszta hitű emberek, akkor a veszedelmet Isten nevében nem sózzák rá másra. Hát erről ennyit. Most persze beszélhetnénk arról is, ami nem olyan rég történt meg velem, egy magyar származású autókereskedő ismerősöm elhozta hozzám az autóját, hogy javítsam meg eladásra. Az autó karosszériája tele volt lyukakkal, rozsdával, én üvegszálas gittel hegesztés helyett kijavítottam, majd a tulajdonos, aki nem cigány, ezt mondta: "hátha Isten megsegít eladni ezt az autót". Semmivel se különb a cigány hit, mint a magyar hit. Inkább itt az a kérdés, hogy kinek mire van hite, azaz a hiten belül épp mire van szüksége, vagyis mire kéri Isten segítségét. Hát erről ennyit.

- Említetted, hogy némelyik bibliai példabeszéd még most is végigköveti az életedet. Tudnál erre példát mondani? Melyik történetet tartod a legfontosabbnak a Bibliából a saját életedre nézve?

- Ez elég nehéz kérdés. Ami engem leginkább megfogott, az Jézus példabeszédéből a magvető története. Szeretnéd, hogy elmondjam?

- Igen, kérlek, hogy röviden ismertesd.

- Mikor Jézust a sokaság követte a mezőn, Jézus észrevette, hogy egy ember épp a munkáját végzi, magot vet. Jól megmunkált, tiszta talajba. Az ember fogta a magot, és elszórta. Jézus ezt meglátta, és így szólt a sokaságnak: "Híveim, követőim, testvéreim és barátaim! Látjátok ott azt az embert? Magot vet. Elszórja a magot, jól megmunkált talajba, és az a mag a megmunkált talajban gyökeret vert. De nézzétek, a mag elszóródik a megmunkálatlan, gazos, megműveletlen, gyomnövénnyel teli talajra is, sőt a sziklás részre is, ahol a konkoly, a haszontalan gyomnövény már gyökeret vert. De mivel vékony a földréteg, a gyökér nem hatolhat mélyre, mert sziklát fog, és így elpusztul. Lássátok meg, hogy ahol műveletlen a talaj, ott majd a mag hajtani fog. Szép búzakalásszá növi ki magát, de mire életerős, termő lenne, a konkoly, a gyomnövény elfojtja, elveszi előle a táplálékot. Mert a talaj megműveletlen. Nézzétek azt a talajt, ami gondosan meg van művelve verejtékes munkával, az ember ha oda szórja a magot, a mag gyökeret eresztve erős, szép, termő búzává fejlődik majd ki. Ott jöhet majd a konkoly, a gyomnövény, a búza olyan erős lesz, hogy ott még a konkoly sem marad meg. Mert a megművelt talaj tiszta, őszinte, erős hitű. Hát legyetek ti is megművelt talaj, az én atyám igéire, az én atyám szavaira, és mikor eljön az idő, megérdemlitek az én atyám országát!!" Hát ez az a példabeszéd, ami engem leginkább megfogott.

- Akkor te a példázat alapján most műveletlen talaj vagy?

- Nem. Vagyis nézőpont kérdése. De én tudom, hogy nem. 

- Mi alapján állítod ezt?

- Én nem vagyok másolat, eredeti vagyok. Az vagyok, aki vagyok. És ez így van jól. Nem feltétlenül kell, hogy hívő ember legyél, hogy meg tudj bocsátani. Nem feltétlenül kell, hogy hívő ember legyél ahhoz, hogy szeress, hogy ne kövess el bűnöket, és hogy ha valaki a földön van, lehajolj hozzá, hogy segíts neki. Ezért mondtam azt, hogy a hitetlen is hívő ember. Mert mitől hívő egy hívő? Mert nem veszi szájára hiába az Isten nevét? Mert templomba jár? Esetleg azért, mert olvassa a Bibliát? Nem az a fontos, hogy hívő vagy, vagy sem, légy segítőkész és jó ember! 

- Mire mondtad azt, hogy nem vagy másolat?

- A másolatot én elsősorban úgy értem, hogy például a lányaimnak nem akarok olyan cipőt venni, mint amilyen neked van. Én magamnak nem akarok olyan autót, mint amilyen a szomszédnak van. Nem akarok akkora házat, ami épp tőlem három utcával följebb van. Nem érdekel a trendi, a divat, nem érdekel, hogy az emberek mit mondanak vagy gondolnak rólam, nem akarok többnek tűnni, mint ami vagyok. Tehát erre mondtam, hogy vagyok, aki vagyok.

Egy dolgot jegyezzünk meg mindnyájan: ne legyünk semmiképpen sem másolatok! Mert az eredeti kép még mindig többet ér, mint egy másolat. Légy az, aki vagy, és fogadd el azt, aki vagy! És mindemellett merj élni! Merj szeretni, merj megbocsátani, és merj elengedni olyan dolgokat, amiket éppen azért nem teszel meg, hogy ezáltal ne billenj ki a komfortzónádból. Nagyon sokan nem érzik jól magukat a komfortzónájukban. Nagyon sokan igazán nem is élnek a komfortzónájukban, és ezáltal lábujjhegyen mennek a sírig. Ha felelősségteljesen élsz, ugyanúgy a koporsó lesz a vég, mint ha lábujjhegyen mész a sírig. Nekünk ez jár, a haláltól senki sem menekül meg. De amíg oda nem érsz, addig is éltél! Az élet gyümölcse, a sava-borsa, hogy ne két kézzel szorongasd, amid van, legyen az bármi, hanem csak lazán, ami belefér a tenyeredbe, az lesz a tied. Abban benne van a béke. Nagyon fontos, hogy bármit teszel, békéd legyen benne, valóságos békéd. És belülről fog jönni a megnyugvás, és az eszed is tudni fogja, hogy ez az enyém, ez az én utam.

Ami még nagyon fontos, a kapcsolat. Ha kapcsolatod van önmagaddal, egy letisztult, békés kapcsolat, tele leszel pozitív gondolatokkal, és ha már idáig eljutottál, megindul az életedben a teremtés. A teremtés, amire szükséged van, hogy egy egyszerű, békés életet élj. Mindez meg fog valósulni, csak akard a békét. Akard a szeretetet, akarj élni! Ez mind megvan bennünk, csak sokszor nem merjük használni, mert épp a komfortzónánkból billennénk ki, és esetleg erőfeszítéseket kellene tenni azokért a dolgokért, amire azt lehetne mondani, hogy na igen, ez élet! Így szabad élni! Sőt így lehet élni!

Sokunk életében, mikor fizetni kellene (mert fizetés nélkül nincs semmi, mindennek ára van), nem vagyunk hajlandók beleinvesztálni a komfortzónánkból az életbe. És mikor az emberek azt hiszik, úgy gondolják, hogy megpróbálom az életet, hogy megpróbálok az életben bizonyos lehetőségeket megteremteni magamnak, nagyot tévednek. Mert az élet próbál meg minket. Az élet naponta próbára tesz minket, és az csak agyban dől el, hogy átmész a próbán vagy sem. Az életet ne érzéseken keresztül éld, az életedet gondold végig, a tetteidet, sőt az érzelmeidet is, és ha majd a gondolat, a tudat helyénvaló, azt majd érezni is fogod. De csak abban az esetben, ha őszintén, tisztán gondolkodsz, legyen is szó bármiről. Ne hazudjunk, elsősorban önmagunknak, mert mi tudjuk, hogy mi az igaz. Én neked mondhatom azt, hogy egy milliomos ember vagyok, ha ez nem igaz. Lehet, hogy elhiszed nekem, de én tudom, hogy nem igaz. Mert tudod, ha már a gazdagságról van szó, a szegény embereknek nagy tévéjük van, a gazdag embereknek pedig könyvtáruk. Az életük könyvtára. Az életben lévő tudásuk, az élethez való szeretetük, az önmaguk iránti szeretet. Szeresd önmagad, de ne légy önimádó! Vigyázz, ne ess a ló túloldalára! Ha önmagadat szereted, nem lesznek benned gyötrelmek önmagaddal szemben. A semmiért nem fogod bántani magad, de bármi nehézség jön, nem is fogod magad sajnálni!

Figyeljünk oda önmagunkra, hogy mit ejtünk ki a szánkon! Néhány egyszerű szóval, jelzőkkel, mondatokkal tudjuk már jelezni embertársunknak, hogy hogy vagyunk. Figyelj oda, hogy mit ejtesz ki a szádon! Az általános válasz a "hogy vagy" kérdésre: semmi gond nincs. Vizsgáljuk meg, és szedjük szét ezt a három szót! A "semmit" jellemzően nem pozitív dolgoknál szoktuk használni, tehát negatív irányú. A "gond" már önmagában hordozza a jelentését, hogy valami nem jó. És a "nincs" sem minden esetben pozitív kijelentés. Ilyen apró hibákat ejtünk. Negatív jelzőkkel jelezzük, hogy minden rendben van. Kicsit vizsgáljuk meg ezt, hogy "minden". Az már nem kevés, az jó, az már pozitív jelző. A "rendben" önmagáért beszél. Ha "van", ott nincs hiány. Hát figyeljünk oda, mit ejtünk ki a szánkon! Ilyet ne mondjunk, hogy semmi gond nincs. Helyette: minden rendben van. 

- Igazán eredeti a gondolatmeneted. Mióta gondolkozol így, mióta van ez meg benned?

- Körülbelül 19 éves koromban kezdett el bennem motoszkálni valami. Azóta hellyel-közzel sokszor kezembe került egy-egy könyv, nemrég kaptam például két igazán csodálatos könyvet ajándékba, ezek is pszichológiai jellegűek. Igazándiból, hogy őszinte legyek, mindig is érdekelt, hogy vajon csak annyi-e a világ, amennyit látunk, vagy ennél több? És ami legalább ennyire fontos, ami érdekelt, az egy jó 30 éves koromban tudatosult bennem, hogy valójában akkor ki is vagyok én? Hogyan fogom ezt megtudni, hogy ki vagyok én? Annyi mindent magamra szedtem 30 év alatt, és ebből a sok szemétből, semmiből hogy fogok rájönni, hogy mi az igazi énem, mi és ki vagyok én valójában? És akkor megpróbáltam, nekiálltam magamat - mint ahogy a hagymáról szeded le a külső rétegeket - szépen finoman, időről időre "lebontogatni". Persze szakkönyvek és sok tanult ember segítségével. És most, 41 évesen még mindig nagyon sok réteg van ezen a hagymán, de már egyre inkább kezd letisztulni bennem, hogy mi a valóságos, fontos dolog az életemben, miért érdemes élni, és mi az a dolog, amiért minden reggel érdemes fölkelni, és tenni a dolgomat. És ha egy kicsit odafigyelsz, mindegyik nap mond neked valami újat, vagy helyénvalónak ítéli a tegnap esti gondolatodat. Vagy épp rájössz, hogy annak semmi köze sem volt a valósághoz.

- Elég tudatosan szemléled a saját életedet. Sokszor adsz másoknak is életvezetési tanácsot?

- Az eddigi életem során a gyerekektől a felnőttekig nagyon sok ember problémáját meghallgattam, és próbáltam nekik véleményt formálni, tanácsot adni. A tanácsadásnál azonban oda kell figyelni, mert veszélyes játék. Mert ha tanácsot adsz egy bajba jutott embernek, csakis azt tudod mondani, ahogy te csinálnád. De az te vagy, nem ő. A szem, ami lát ebben a bajban, az nem a tied, az az övé. Aztán, kérdezzük meg magunktól, vajon van-e bennünk annyi tudás, hogy tanácsot adjunk? A vélemény sokkal humánusabb, aki véleményt ad, az hozzárakja: "én így csinálnám". Te pedig úgy csinálod, ahogy te tudod. Mert én én vagyok, másképp látom, mint te, másképp gondolom, mint te, te egy külön egyéniség vagy. Egy dolgot ne felejtsünk el, emberek: üres tányérból enni adni nem lehet! Tehát a tanácsadással csak óvatosan!

- Szilveszter, nagyon szépen köszönöm ismét ezt a gondolatébresztő beszélgetést! Kívánom, hogy ezután is legyen meg a béke a mindennapjaidban!

A Szilveszterrel készült ötödik interjút is már olvashatják a kedves Olvasók.