Ezen a napon, akinek van mivel megtöltenie asztalát, teljen meg a szíve elégedettséggel is!

Otthon vagyok, elnézem, ahogy a három lányom sürög-forog a konyhában, készítik a különböző ételeket, holnapra a szendvicseket. Álljunk meg, csak egy pillanatra a nagy sürgés-forgás közben, és adjunk hálát, hogy van mit ennünk, sőt többféle fogást is lerakhatunk az asztalra ma és holnap! És kicsit gondoljunk azokra, akik ezt nem tehetik meg. Gondolkozzunk el azon, hogy de jó, hogy van mit ennünk! Tudjátok, vannak olyan emberek, akik csontsoványak, megelégednének akár a száraz kenyérrel vagy annak héjával is. Egy kicsit gondolkozzunk el, hogy milyen jó nekünk, hogy hozzájuk képest milyen jó helyzetben vagyunk! És ha majd a húsvéti maradékot kidobnád, azért, mert három napot állt a hűtőben, csomagold össze, és inkább add oda valakinek, aki rászoruló! Ha tudtál egy kicsivel többet venni, vágj le belőle egy darabot, adjál belőle másnak is! Nem kell ehhez húsvét, nem kellenek hozzá ünnepek, hogy kegyelemmel és kegyességgel legyen tele a lelked.

Kívánom mindenkinek, hogy ne csak a húsvét, hanem a mindennapok is legyenek rá alkalmasak, hogy az éhezők lakjanak jól a mi emberségünk által! Ahol nincsen fény, ne szégyellj gyertyát gyújtani! Ahol nincs kenyér, ne szégyelld a tiedet megtörni, és odaadni a felét! Ez kihívás, ez az igazi próbatétel, hogy vajon képes vagyok-e rá, a kevésből is adni. Kívánom, nem csak városunkban, hanem ebben az egész beteg világban legyen szíve, füle és szeme mindenkinek, érezni, meghallani és meglátni! Békés ünnepet kívánok mindenkinek!

Dimovits Szilveszter