Bátran ki merem mondani, hogy Csollány Szilveszter, akit már megemlítettem egyszer egy írásomban, letette bélyegét, nyomot hagyott maga után, és példaképe lett azoknak a sportolóknak, akik gyűrűt fognak a kezükben. Ma a mérce Csollány Szilveszter.

Sajnos már nincs köztünk, legyőzte őt a betegség, de az eredményei nyomot hagytak Magyarországon és Sydneyben a 2000-es olimpián. Mikor eljött az ominózus nap, Sydneyben megemelték egy fiatalember kezét, egy fiatalember Magyarországról felállhatott a dobogó tetejére, amin egy 1-es szám állt. Ő lett az 1. helyezett. A világ legjobbja, a legnagyszerűbb sportolója, a gyűrűk királya. Innen, Magyarországról. Ő volt Csollány Szilveszter. Sose feledkezzünk meg róla, erről a csodás fiatalemberről, hogy megmutatta a világnak, mikor a magyarnak gyűrű van a kezében, a világot megrengeti!

Csollány Szilvesztert a sport és az ember iránti alázat, az intelligencia és a tudás jellemezte. Emberek, vannak helyzetek az életünkben, mikor nagy szükség volna az alázatra, az emberek iránti tiszteletre, a tudásra és a kitartásra. Biztos vagyok benne, hogy voltak idők, mikor Csollány Szilveszter is belefáradt az edzésekbe. Biztos vagyok benne, hogy mindez nagyon sok fájdalommal járt, de ő nem adta fel. Küzdött, harcolt az ember ellen, aki benne lakott. „Nem adom fel, még akkor sem, hogyha fáj. Ettől sokkal több van bennem, ettől sokkal többet bírok.” És mi lett az eredmény? Ő lett a király. Nem adta fel, küzdött, harcolt. Taposta az útját hittel, erővel, tiszta lélekkel. Nagyon sokan tanulhatnánk Csollány Szilvesztertől. Benne mindez megvolt. Ez tette azzá, ami lett belőle. A gyűrűk királyává.

Ezt az írást Csollány Szilveszter emlékére ajánljuk, én és a párom. Nyugodj békében, legyen Neked könnyű a föld! Egy örök példakép maradsz, a korona örökké a tiéd!

Dimovits Szilveszter