A múltból tanulj, általa a jelent éld bölcsen és okosan, a jövőt meg reméld!

Szedjük ezt szét! A múltból tanulj - nem tanultunk belőle semmit! A tengerek, a világ vizei tele vannak gumikesztyűkkel és maszkokkal. Mi kell még, hogy megtanulja az ember, hogy ne gyilkolja a környezetét? Mi vagyunk saját magunk gyilkosai. Ám amikor ezt mondom, nem csak ránk értem, hanem a vizekben lévő halakról, élőlényekről, a növényekről, a madarakról is beszélek.

A múltból tanulj, és ezáltal éld a jelent bölcsen és okosan! A pánikszerűen felhalmozott élelmiszer a kukában landol, nem tanultunk semmit. Mi kell még? 200 000 halott, szenvedés, halál, rettegés?

Nem tanultunk semmit. Mert a pökhendi, az egoista, az énközpontú rendszer, aki puccos ruhában és drága autóval jár, és teli van pénzzel, ő elmegy egy hajléktalan mellett, és inkább kikerüli, mint hogy adjon neki. Rászoruló, éhező gyermekek, piszkos ruhában járnak, és te inkább kidobod az élelmet, mint hogy nekik adnád. Sajnálsz 100 forintot adni a hajléktalannak, de 10 - 20 000-eket dobálsz a kukába! Te nagyképű egyed! Kimész a piacra, 50 Ft-ot alkudsz, és ha a kereskedő nem engedi el az 50 Ft-ot, inkább nem is vásárolsz tőle, de az étteremben a pincérnek már nem sajnálsz 500 Ft-ot odaadni. Meg sem eszed az ennivalót, amit megrendelsz több ezrekért. Abból, amit visszavisz a pincér, egy éhező has jóllakna.

És végül: reméljük a jövőt! Milyen jövőnk lesz, milyen jövőt építünk, mikor a múltunkból se tanulunk, és a jelenben ugyanúgy rombolunk tovább? Tanulj, és figyelj!

Dimovits Szilveszter