Már maga a név is elárulja, hogy egy zsidó származású emberről van szó. Slojme az Életvonat című film egyik főszereplője. Slojme eredeti neve a filmben Shlomo, ez egy igazi, eredeti, echte zsidó név. Aki nem látta még ezt a filmet, annak merem ajánlani. A film tele van jópofa, tréfás jelenettel, alapvetően egy vígjáték. De ha jobban megnézed, rájössz, hogy nem is annyira vígjáték ez, nem is annyira jópofa. A zsidók deportálásáról van szó. Megmondom őszintén, nekem szívügyem ez a téma, nem csak azért, mert cigányokat is elvittek, hanem elsősorban azért, mert embereket vittek el, ártatlanul, bűntelenül a halálba. 

Engem ebből a filmből két részlet fogott meg és gondolkodtatott el nagyon, az eleje és a vége. A vége döbbenetes és szomorú. A film részleteibe nem szeretnék belemenni, ha valakit kíváncsivá tettem a filmmel kapcsolatban - és remélem, hogy sok embert kíváncsivá tettem -, akkor nézze meg, ajánlom mindenkinek! Maga Slojme, azaz Shlomo a falu bolondja, ez a falu Lengyelországban található, egy picike kis zsidó település, jiddisül stetl.

Be szeretném mutatni az egyik részletet, ami nagyon megfogott engem. A zsidóság a Biblia egyik alkotóeleme, a hit népe, a kiválasztott nép, Isten gyermekei. Slojme is a hit embere volt. Sőt rabbi szeretett volna lenni a kis falujában, és ahogy Slojmét elnéztem, miközben beszélt, merem mondani, a szememben ő volt a falu rabbija. Ha megnézitek a filmet, kiderül, hogy Slojme nem is bolond. Slojme nagyon okos ember, sőt ki merem jelenteni, Slojme egy csodarabbi, azaz igazi rebbe jiddisül.

Hogy miért az a címe a cikknek, hogy a reménytelen ember? Jól nézd meg a film elejét, hogy hogyan mutatja be Slojme, mit cselekednek a németek, hogy deportálják a zsidókat! Csak egy részlet: Hogy lehet az ember fiának tiszta a szeme, mikor tisztátalan dolgot lát? Ha tisztátalan dolgokat lát a tiszta szem, hogy lehet tiszta a lélek? Mert ha tisztátalan a lelked, tisztátalanok a cselekedeteid és a szavaid, gondolataid is. 

Most pedig be szeretnék mutatni egy részletet.

Nézzétek meg ezt a filmrészletet! Nekem legalább 20-szor meg kellett néznem, hogy valójában megértsem, miről beszél Slojme. És majd a film legvégén megérted, hogy végül is az egész történet, amit látsz, csupán Slojme elméjében, álmaiban született meg. Azért nem beszélek részletesen a dologról, mert ha megnézed, úgyis megérted. Szándékosan nem megyek bele tehát a film mélyébe, azért, hogy Te is megnézd ezt a filmet. A filmen egész végig jóízűen fogsz nevetni, mindaddig, amíg be nem mutatja a rendező, hogy ez mind nem igaz, Slojme ezt csak elképzelte. Mindvégig, miközben megy ez a bolondság, Shlomo Auschwitzban, Auschwitz kerítései mögött álmodik a szabadságról, a békéről, az emberi szeretetről, az egyenlőségről, és mindenek felett az életről. A végén rájössz, hogy Slojme tudja, hogy Aushwitzből nincs kiút, élve biztos nincs kiút. Csak a halál.

Így szól Slojme Istenről: Hogy ki írta a Tórát? És létezik-e Isten? Én, Slojme lennék Isten képmása? Ez jó... Én vagyok Isten gyermeke? Vajon ki írta a Tórát? Nem Isten. Istennek fia, az ember. Aki szerénytelenül Istenhez hasonlítja magát, és közben fütyül Istenre. Mi, emberek Istent megteremtettük a magunk képmására, hogy a nehéz helyzetekben ellegyünk valahogy. De egyébként nem tiszteljük Istent, mi emberek csak magunkkal törődünk.

Majd megkérdezte Slojme, talán Istentől vagy önmagától, nem is számít: nem az a kérdés, hogy Isten létezik-e vagy sem, valójában az ember létezik-e?

Ez nagyon nagy kérdés. Ez hatalmas nagy kérdés. 

Hol veszett el az ember, mikor pár hónapos kisbabákat a levegőbe dobáltak a nácik, és mire földet értek, agyonlőtték őket, ezzel szórakoztak? Vajon létezik-e ember, és milyen módon létezik az ember? És hogy létezik az ember, mikor a gyerekeket a német juhászkutyákkal etették meg? És ha már a kutya nem bírta megenni, a félig halott gyermek testét bedobták a krematóriumba. Hol tudott meghalni az ember és mikor? Mikor az orosz Gulag-ra kivitték a magyarokat... És aki már nem volt munkaképes, agyonlőtték. Nem az a kérdés, hogy Isten létezik-e, hanem az, hogy ember létezik-e. Ez a nagy kérdés.

Slojménak ott, a halál torkában megingott a hite, megkérdőjelezte Isten létezését, és jogosan. Slojme kérdőre vonta a Tórában írottakat. A Tórát valójában Isten fia, az ember írta. Csakhogy ezt Slojme nem Jézusra értette, hanem rád, aki ezt olvassa. Hogy te létezel-e, mint ember? Slojme megkérdezi, hogy hogyan tudsz tiszta lelkű ember lenni, vagy tiszta lelkű gyermekeket nevelni? Miközben a gyermeked szeme a mi és a világ cselekedetétől tisztátalan. Hogy tud a gyermek szeme tiszta lenni, mikor tisztátalanságot lát tőlünk? Hogy tud tiszta lelkű maradni Istennek fia, az ember, mikor a tisztátalan szem megfertőzi a tiszta lelket? És ha tisztátalan a lelked, te, Istennek fia, ember, hogy tudunk mi tiszta cselekedeteket, gondolatokat véghez vinni, tiszta döntéseket hozni? És bármilyen nehéz, a  tisztátalan helyzetről tisztán beszélni. Tiszta embernek megmaradni.

Slojme ott, akkor elvesztette a Tórában lévő hitét. Slojme megkérdőjelezte az embert, mint Isten fiát, és Istent is, aki Slojmét a maga képmására teremtette.

Emberek, ezeket a szavakat majd csak akkor fogjátok igazán érteni, hogyha megnézitek ezt a filmet. Én szívemből kívánom mindenkinek, kerek e világon, hogy ha a hit embere vagy, és ha aránylag tiszta tud ezáltal maradni a lelked, akkor maradj is az! De a hited nem azon alapul, hogy naponta mennyi imát, azaz - jiddisül - mennyi brókot, netán igeverset, igét - jiddisül micvát - mondasz el egy nap. A hited a te emberségedben jelenik meg. Ha ehhez megalkottad Istent, a hited által, akkor sem a hited istene fog téged emberré tenni, hanem az, hogy te embernek születtél. Csak merd használni az önmagadban lévő csodát, azaz a békét, a szeretetet és az elfogadást! Merj elengedni dolgokat, ne kapaszkodj semmibe foggal-körömmel, ne akarj mindent, hogy az csak neked legyen! Hagyj egy kicsit másnak is! Ettől leszel te ember, Istennek fia!

Dimovits Szilveszter