Egy ember, aki hatszor halt meg. Mondhatnám akár így is: az ember, aki hatszor született újjá.

Érdekes, nem mindennapi ennek az ismerősömnek a története. Úgy két nappal ezelőtt egy ismerős arc jött be a műhelybe. Ahogy javítom az egyik autót, arra gondoltam, hogy nagyon ismerős ez az arc, de nem tudtam hova tenni. Velem sajnos ilyesmi előfordul. Mai főszereplőmnek van egy öreg, de jó állapotban lévő autója. Eltelt jó két óra hossza, nézegettük egymást, de nem szóltunk egymáshoz, és én csak gondolkodtam, vajon honnan ismerhetem. Tudom, hogy ismerem, de honnan? Tudjátok, emberek, nagyon sokszor elhibázzuk azt, hogy túlságosan elmerülünk a gondolatainkban. Ebben az esetben is, sokkal egyszerűbb lett volna odamenni és megkérdezni, hogy "ne haragudj, hogy megszólítalak - vagy bármit mondhattam volna -, de olyan ismerős vagy nekem, nem tudom, hogy honnan". De amíg nem teszed meg ezt a lépést, mindez csak gondolat marad. Magamnak is mondom tehát és mindenki másnak is, hogy bátran szálljunk ki a gondolatainkból, merjünk lépni, mert ha nem tesszük meg, az csak gondolat marad, és esetleg nem tapasztaljuk meg azt, amit akkor én. Na, de én sem szálltam ki akkor a gondolataimból, viszont az ismerős arc nem tétovázott, odament a kollégámhoz, és megkérdezte, nem tud-e jó karosszériást vagy autófényezőt. A kollégám pedig azt válaszolta: "dehogyisnem, a Szilveszter ezért van itt". Elkezdtünk beszélgetni. A végén kiderült, hogy honnan ismerjük egymást. Az ő testvére valamikor édesanyáméktól vett autót (sajnos a nevét nem írhatom le). 

A vak hit. Hiszed a láthatatlant, és amit látsz, megtagadod. Ne hidd el minden esetben, amit nézel, hidd el azt, amit látsz! Mert ha látsz, tudod, hogy az igaz. De ha nézel, hiszel a láthatatlanban, és a láthatót nem látod, megtagadod. Nyisd ki a szemed, és ne nézz, hanem láss! Csak az lát, ki szemét becsukja, és szívét kinyitja. Szívtelenül nézni olyan, mint vakon hinni.

Dimovits Szilveszter

Tisztelt Uram!

Dimovits Szilveszter vagyok, végig néztem, hogy a parlamenti ülésen hogy nyilvánult meg a cserdi polgármester, azaz Bogdán László haláláról. Én kiskőrösi lakos vagyok, cigány származású ember. Cserdihez nincs közöm, de mint cigány, én is cserdi lakos vagyok. És hogy teljesen őszinte legyek Önhöz, nagyon meglepődtem, hogy Ön mint jobbikos politikus hogy nyilvánult meg Bogdán László haláláról. Most, ha Ön itt volna velem szemben, én nem kezet nyújtanék Önnek, hogy megfogjam a kezét, hanem megölelném. Nagyon szépen köszönöm, nagyon jól esett, és ha a Jobbik ezt az irányt, ezt a vonalat kőkeményen és tisztán vallja, akkor én ma, most Dimovits Szilveszter, cigány származású ember, jobbikos vagyok! Minden tiszteletem az Öné Uram, és köszönöm!

15 évvel ezelőtt csodát kaptam az élettől. Egy vagyont. Az életemnek az értelmét, a három lányomat. 15 éve úgy kelek fel, hogy hálát adok értük, hogy megköszönök minden egyes napot, hogy velük tölthetem, hogy én nevelhetem őket. Nekem születtek. Lányaim, Margitkám, azaz Micu, a cigányos neveden szólítalak kislányom, Szandikám, Melisszám, kívánom, és én azon leszek, hogy legyetek boldogok, erősek, kitartóak és hosszú életűek! Boldog születésnapot kívánok, gyerekeim! És köszönöm, hogy vagytok nekem!

Vannak emberek e világon, kik azt hiszik, hogy tudnak, és ha felemelik a fejüket, látni akarnak. És vagyunk mi, tudatlanok, és elhisszük azt, amit látunk. Mert nem látunk többet, mint ami van. Amid van, az a valóság. Higgy önmagadban! 

Dimovits Szilveszter

Érzem a kávé illatát. Hallom, hogy a konyhában csörögnek a tányérok, poharak. Ránézek az órára: "úristen, fél 6!"

Édesanyám már megint nem bír aludni. Azon morfondírozok magamban, hogy miért nem csörög, tesz-vesz a konyhában halkabban. Hisz tudja, hogy a gyerekeim, azaz az unokái alszanak. Így felkelt minket. És egyáltalán, miért nem alszik, miért van fenn? Biztos rosszat álmodott, és nem bír aludni. De azért a kávé illata kiengesztel engem.

Valamikor a hosszú mondat keveset mond, és a szó nélküli tekintet mindent elárul.

Dimovits Szilveszter

Vannak emberek, akik, mikor meghalnak, újjá akarnak születni. Vándorol a lelkük egy másik testbe, fába, virágba, madárba, de hallottam már olyat is, hogy kutyába vagy macskába.

A haldokló ember élni akar. Akinek pedig van rá lehetősége, hogy éljen, az mindennap haldoklik. Az nem látja, hogy van rá lehetősége, amíg tart az élete ideje, élni. Ne a halállal foglalkozz, ne abba vesd az energiát, mert az úgyis eljön érted! De ahhoz, hogy minden reggel, minden nap élj, ahhoz minden nap újjá kell születned, és az életedet csinálni kell. A te dolgod, hogy hogyan csinálod az életed. Mire gondolsz? Hogyha meghalsz, csak úgy sétálgat majd utána a lelked? Csak úgy belemászik másba, úgy születsz majd újjá? Most meg lábujjhegyen mész a sírig? Te azt hiszed, hogy lakni jöttél a földre? Én élni! Padlógázzal megyek a koporsómig, és élem minden percemet. Élem a jót, élem a rosszat, addig, amíg van rá lehetőségem. És mindenféleképpen pozitívan szemlélem még az esőt is, a vihart, a szelet, a jeget, a havat, mert élek, és megélhetem mindezt!

Halálod után már ne akarj vándorolni sehova! Ott már nincs vándorlás, ott vége van mindennek.

Ma vándorolj, ma nyisd ki a szemed, a füled, a szíved, és adj magadnak lehetőséget az újrakezdésre, az életre, a mindennapi újjászületésre! Hát szép napot kívánok! Légy boldog, tiszta és józan! Így szüless újjá!

Dimovits Szilveszter

Kérdőre vontak engem itt, Kiskőrös városában. Csupán azért említem mindig Kiskőröst, mert innen hurcoltak el, adtak el,  itt árultak el 422 zsidót. 422 ártatlan, bűntelen lelket. Vannak emberek, akik kérdőre vontak engem, hogy miért írok én a zsidókról, cigány származásom ellenére? Miért nem a cigányokról írok? Mivel tudom, hogy ezek az emberek látogatják a blogomat, olvassák az írásaimat, hát innen üzenek nekik mint barát, hiszen maga a kérdés is baráti volt. Mindemellett hozzáteszem, hogy éreztem szavaikból a cinizmust és a nemtetszést. Kedves Uraim, íme, itt a válasz: miért kellene különválasztanom ebben az esetben a zsidóságot a cigányságtól? Hiszen mindkét nemzetnek halál járt a származása miatt.

Aztán, volt egy úriember, aki megkérdezte, hogy mertem megírni a 422 ártatlan zsidó ember Kiskőrösről való deportálását? Hozzáteszem, deportáltak Soltvadkertről, Akasztóról, Kecelről, Kalocsáról és Kiskunhalasról is, de bizonyára sorolhatnék még más településeket is Kiskőrös 40 km-es vonzáskörzetéből, ezt jó, ha tudjuk.

Deportálás Soltvadkertről
Forrás: fotomuveszet.net

Jó élni, jó minden reggel újraszületni. Jó este fáradtan lefeküdni, jó mindennap meghalni, hogy aztán reggel újraszülethessek.

Amíg élsz, és ha jól élsz, minden egyes perc jó érzéssel tud eltölteni. Csak rajtad múlik, hogy minek tudsz örülni, és mi az, amit látni akarsz. Olyan csodálatos dolgok vannak, emberek, csak életünk nagy részét lehajtott fejjel éljük, és nem látjuk például azt, hogy Kiskőrös városában milyen szépek a tulipánok, milyen szépen virágoznak a fák. Vagy ha például a város zajára vagy figyelmes, esetleg a saját magad gondolataival vagy elfoglalva, nem veszed észre, nem hallod, milyen gyönyörűen csicseregnek a madarak. Olyan sok mindent nem látunk, ami ott van a szemünk előtt. Olyan sok mindent nem hallunk, ami igazándiból nekünk muzsikál.

Persze az élet nem olyan, mint a tangó, maga a tánc, amit megtanulsz, és nem hibázol benne. Az életben a hibákat, mi, emberek követjük el, de a táncot is mi tanuljuk meg. Hát tanuld meg az életed táncát, vedd fel a ritmust, és tangózz mosolyogva! Vedd észre, elsősorban önmagadat és embertársaidat! Vesd le a napszemüveget, és érezd a nap erejét! Húzd ki a füledből a füldugót, és halld a madarak csicsergését! Érezd az életed ritmusát, hogy táncolva jöjjön el a halál!

Dimovits Szilveszter