Egy ember, aki hatszor halt meg. Mondhatnám akár így is: az ember, aki hatszor született újjá.

Érdekes, nem mindennapi ennek az ismerősömnek a története. Úgy két nappal ezelőtt egy ismerős arc jött be a műhelybe. Ahogy javítom az egyik autót, arra gondoltam, hogy nagyon ismerős ez az arc, de nem tudtam hova tenni. Velem sajnos ilyesmi előfordul. Mai főszereplőmnek van egy öreg, de jó állapotban lévő autója. Eltelt jó két óra hossza, nézegettük egymást, de nem szóltunk egymáshoz, és én csak gondolkodtam, vajon honnan ismerhetem. Tudom, hogy ismerem, de honnan? Tudjátok, emberek, nagyon sokszor elhibázzuk azt, hogy túlságosan elmerülünk a gondolatainkban. Ebben az esetben is, sokkal egyszerűbb lett volna odamenni és megkérdezni, hogy "ne haragudj, hogy megszólítalak - vagy bármit mondhattam volna -, de olyan ismerős vagy nekem, nem tudom, hogy honnan". De amíg nem teszed meg ezt a lépést, mindez csak gondolat marad. Magamnak is mondom tehát és mindenki másnak is, hogy bátran szálljunk ki a gondolatainkból, merjünk lépni, mert ha nem tesszük meg, az csak gondolat marad, és esetleg nem tapasztaljuk meg azt, amit akkor én. Na, de én sem szálltam ki akkor a gondolataimból, viszont az ismerős arc nem tétovázott, odament a kollégámhoz, és megkérdezte, nem tud-e jó karosszériást vagy autófényezőt. A kollégám pedig azt válaszolta: "dehogyisnem, a Szilveszter ezért van itt". Elkezdtünk beszélgetni. A végén kiderült, hogy honnan ismerjük egymást. Az ő testvére valamikor édesanyáméktól vett autót (sajnos a nevét nem írhatom le). 

Amikor elkezdtünk beszélgetni, egyre inkább arra lettem figyelmes, hogy ez az ember nagyon sokszor kitér a halálra és a betegségre. Nem bírtam tovább, megkérdeztem, miért poénkodsz te a halállal ilyen bátran? 

Válaszolt: mit mondjak, hatszor születtem meg? Vagy azt, hogy hatszor haltam meg? Mit mondjak, melyik tetszik jobban?

Rá mindkettő igaz, mert itt van. Szívinfarktusból három, agyi infarktusból kettő volt, egy nagyon veszélyes rákbetegség jelent meg a hasában, szó szerint volt az arcán egy rákos gumó. És jóízűen poénkodott vele. Ennek hallatára a többiek is odajöttek a műhelybe, körbevettek minket öten, és szájtátva hallgatták az embert, aki hatszor született meg. 

Egyik kollégám azt mondta neki: "téged, ember, Isten nagyon szerethet, neked valami nagyon komoly feladatod van itt a földön, hogy hatszor meghaltál, és itt vagy még mindig".

Nem tudom, mit mondjak erre. Csoda? Tanulság? Ennyire erős lenne a szervezete? Vagy véletlen? Isten? Az élni akarás? Mit lehet erre mondani? Hatszor meghalni, hatszor újra élesztenek, de nem egy időben, hanem hat év alatt. Minden évben történt ezzel az emberrel valami. Minden évben beállt a halál valamiért. És itt van. Ez egy csoda. Örülök, hogy találkozhattam újra ezzel az emberrel, de még nincs vége, mert fogom festeni az autóját később is, és remélem, nagyon sokat tudok még vele beszélgetni. Hatalmas életerő, élni akarás van benne, tervez, meg akarja csináltatni velem az autóját, hogy majd jövőre eladhassa, és vegyen egy újat. Tervei vannak az élettel, azt mondta, nem fél a haláltól. Tiszteletben tartja, de nem fél tőle. Hatszor itt hagyta a földön, valamiért. Azt mondta, hatszor jófej volt vele a halál.

Tudjátok, emberek, mi képesek vagyunk sírva fakadni, ha valamink elveszett, ha valamink nincs meg, vagy netán nem úgy jött össze, ahogy mi szerettük volna. Sőt képesek vagyunk száz halált halni, csak hogy minél fájdalmasabb legyen, minél inkább lássák az emberek, hogy mennyire tudunk szenvedni, hogy megsajnáljanak minket. Ragaszkodunk a pénzhez minden áron, mindegy, hogy kit és mit gyalázunk meg. Autó, ház, csillogás-villogás. És ez az ember, aki hatszor született újjá, erre egyszerűen csak ezt válaszolta: a legnagyobb kincsed az egészséged és az életed ideje! Mert ha ez van, oda tudod adni számodra a legfontosabb embereknek, vagy meg tudod magadnak teremteni azt, amire valóságosan szükséged van, hogy élj.

Szívemből kívánom mindenkinek, legyen ez a történet, ez a kiskőrösi történet mindenkinek tanulság, és gondolkozzunk el rajta! Olyan rövid az életünk ideje, olyan gyorsan megbetegszünk, nem vesszük észre magunkban az értékeket, nem tudjuk kamatoztatni a csodát, ami velünk született. Ez a csoda a szeretet, a béke és a boldogság. Ehhez nem kell vagyon, nem kell palota, egyszerűen csak nézz a tükörbe, és légy önmagad!

Dimovits Szilveszter