Vannak emberek, akik, mikor meghalnak, újjá akarnak születni. Vándorol a lelkük egy másik testbe, fába, virágba, madárba, de hallottam már olyat is, hogy kutyába vagy macskába.

A haldokló ember élni akar. Akinek pedig van rá lehetősége, hogy éljen, az mindennap haldoklik. Az nem látja, hogy van rá lehetősége, amíg tart az élete ideje, élni. Ne a halállal foglalkozz, ne abba vesd az energiát, mert az úgyis eljön érted! De ahhoz, hogy minden reggel, minden nap élj, ahhoz minden nap újjá kell születned, és az életedet csinálni kell. A te dolgod, hogy hogyan csinálod az életed. Mire gondolsz? Hogyha meghalsz, csak úgy sétálgat majd utána a lelked? Csak úgy belemászik másba, úgy születsz majd újjá? Most meg lábujjhegyen mész a sírig? Te azt hiszed, hogy lakni jöttél a földre? Én élni! Padlógázzal megyek a koporsómig, és élem minden percemet. Élem a jót, élem a rosszat, addig, amíg van rá lehetőségem. És mindenféleképpen pozitívan szemlélem még az esőt is, a vihart, a szelet, a jeget, a havat, mert élek, és megélhetem mindezt!

Halálod után már ne akarj vándorolni sehova! Ott már nincs vándorlás, ott vége van mindennek.

Ma vándorolj, ma nyisd ki a szemed, a füled, a szíved, és adj magadnak lehetőséget az újrakezdésre, az életre, a mindennapi újjászületésre! Hát szép napot kívánok! Légy boldog, tiszta és józan! Így szüless újjá!

Dimovits Szilveszter