...Mert vannak a haldoklók, kik élni akarnak, mert nekik már nincsen sok hátra az életből. Ők szerették a szépet, könnyezték a fájdalmat, mosolyogták a jót. Vannak, akik élnek, és akik meg akarnak halni, mert nem látnak semmit, csak a gyászt, a fájdalmat és a halált.
Dimovits Szilveszter
...Mert akik látnak, vakon járnak. Mert nem akarnak látni semmit. Mert amit látnak e világból, gyalázatos és bűnös. És vannak a vakok, kik látni akarnak, mert ők nem látnak semmit, és amit látnak, azt hiszik, tiszta és jó.
Dimovits Szilveszter
Milyen érdekes, hogy a mindennap használt szavaknak mennyire nincs meg a maguk értéke. Mennyire értéktelenné váltak, mennyire jelentéktelenek lettek, mint például az, amikor egy férfi a saját, személyre szabott „női ideáljáról” beszélt. Vagy például ott van az a szó, hogy „szeretlek”, vagy a „megbocsátom”, a „szükségem van rád”, a „köszönöm”, a „szívesen”, és a „nem teszem többé”.
Nem látjuk, nem vesszük észre, milyen sokan meghalnak körülöttünk, milyen gyorsan eltűnnek azok az emberek az életünkből, akikkel naponta beszéltünk, hetente kétszer találkoztunk, vagy akár csak napi szinten elmentünk egymás mellett. Egyszerűen csak eltűnnek ezek az arcok, nem látjuk őket többé már, nem halljuk a hangjukat. Fel sem figyelünk rá, annyira természetes, hogy egyik-másik ember meghal, nem látjuk őket többé.
Ez nem Hollywood, nem Amerika, ez nem egy kreált történet - ez Magyarország, Kiskőrös. A történetem főszereplőjével ma beszélgettem (neveket most sem írhatok).
Igen, emberek, jól olvastátok a címet! Mennyien átéltük már ezt, és mennyien át fogjuk még élni: mindent megtennél, csak hogy segíthess rajta! És ami tőled telik, mindent meg is teszel. De mégis, nem úgy mennek a dolgok, ahogy te szeretnéd. A másik fél nem úgy fogadja el a segítséget, a jó tanácsodat, ahogy kellene.
Ki a fa gyökerét nem ismered, hogy ítélheted el a lombját? Hogy törheted le ágát? Mert a fa nem annyi, amennyit látsz: a gyökerében az élet, lombjában a teremtés, és te, ember, a másikat úgy elítéled, hogy nem tudod, honnan jött, és mitől lett az, akit te látsz! Vizsgáld meg a másikat, ne a színét lásd, lásd a szívét, mint a fa gyökerét! És majd fogod látni csodálatos lombját, természetét, és elfogadod, és szereted mint barátot! Akár öntözheted a fát, metszheted ágát, vagy ha bajban van, megfoghatod barátod kezét, és segítheted útját!
Dimovits Szilveszter
Ne akarj többet tudni, mint amit megértesz! Mert ha többet akarsz tudni, azt nem fogod megérteni.
Legyen értelmed a tudásra, szomjazd az értelmet, és tudni fogod, hogy mire szomjazol!
Volt egyszer egy Júdás, ki elárulta az Isten fiát, abban a hitben, hogy ő érti és tudja, hogy Jézus az utolsó pillanatban meg fogja magát menteni a kereszthaláltól. Voltak olyan emberek, akik figyelmeztették őt, és kérdezték: "Hát nem érted? Az ember fiának itt a vége, a kereszt maga a halál." Erre ezt mondta Júdás: "Én tudom, hogy az embernek fia megmutatja erejét, és csodát fog tenni, lejön a keresztről!" Tévedett, Jézus meghalt. Júdásban nem volt értelem, nem értette, Jézus miért nem mentette meg magát. Pedig ő azt hitte, hogy tudta, megteszi majd.
Ha nincs benned alázat, alázatos értelem, mit sem ér a pökhendi, vak, egoista tudás. Alázat nélkül nem értesz semmit. Majd ha érted, amit tudni vélsz, akkor majd szomjazod tovább a tudást is, a tudást, amit megélsz, megértesz és átadsz. Add át, amid van, tudd önmagadat, és majd megérted embertársadat!
Dimovits Szilveszter
Volt egy ember, aki mindent tudott, aki mindent megvett magának. Politika, zenészek, színészek, drága autók, szép ruhák, egzotikus, drága, különleges ételek, a legegzotikusabb helyek a világon, luxus házak, szállodák, prostik, a legszebb topmodellek - ami e világon létezett, a pénzéért mindent megvett! Eljött egy nap, mikor félúton visszanézett, és sírjára ez volt írva:
"Ide nem elég a pénzed!"
Dimovits Szilveszter
Ha keresel, engedd el azt, amid van, hogy megtaláld azt, amit keresel! És ha majd megtaláltad, megtanulod becsülni azt, amid van!
Dimovits Szilveszter