Szomorúan diktálom páromnak mindegyik szót, mindegyik betűt. Az, hogy szomorú vagyok, nem elég, fáj a lelkem! Kicsike kis szép városunkban megállta helyét a rasszizmus, és sajnos napjainkig érezhető. Szörnyű, gyalázatos még a főcím is: a 422 ártatlan bűnös. 

Kezdjük hát el, mutassuk be ezt a történetet! Sajnos nem egy hollywoodi, nem egy kitalált történetről van szó, minden egyes szava kézzel fogható, tényekkel bizonyítható. Olyan szinten, hogy könyveket írtak róla, dokumentációk, fotók vannak róla. Szomorú, nem szívesen írom le, sőt mondhatom azt, hogy szégyellem. 1944, a helyszín Kiskőrös. Városunk, ahol itt élek én is. Mint tudja mindenki, Hitler eszméje, a nácizmus, a rasszizmus, maga a fertőzés, az eszement gyalázat, az embertelenség megindult Németországból ide hozzánk, Kiskőrösre is. Szomorú, hogy csatlósokra talált, gyalázat ez a mi kis apró városunknak. Napjainkban, ha hallgatom az embereket erről a szörnyű dologról beszélni, vannak, akik csak a vállukat megvonják, hümmögnek egyet, és fel sem fogják ennek a súlyát. Vannak, akik tele szájjal fröcsögnek, hogy "jól tették, megérdemelték". Hihetetlen, hogy kiadtuk 422 ártatlan ember életét. És cseppnyi szégyenérzet sincs bennünk. Hangsúlyozom, tisztelet a kivételnek. De nagyon el vagyunk mi még maradva, nagyon nem járunk mi még mindig az emberség útján, a bűnbánatot, a megbocsátást tekintve, és szégyenérzet sem sok szorult belénk, kiskőrösi lakosokba.

A zsidó származású embereket összeszedték, mint ahogyan a gulyás a marhákat, vagonokba pakolták őket, s megindult a vasúti síneken az embertelen gyilkolás. Gyalázatos. És még sorolhatnám különböző jelzőkkel, hogy az ember az emberrel mire volt képes. Nem számít, hogy gyerek, öreg vagy fiatal, a kimondhatatlan, elképzelhetetlen szenvedésen kellett keresztülmenniük, és az utuk vége a halál volt. Munkaszolgálatra küldték, halálra verték őket, félholtan krematóriumban eltüzelték, megégették őket, gázkamrába rakták őket, vagy egyszerűen csak a golyó átütötte a fejüket. Kutatási célra használták, ágyhoz leszíjazva élve felboncolták őket, és ha megéheztek német juhászkutyáik, újszülött gyerekekkel etették meg őket. Amíg életben maradt a kisbaba, kezével, lábával jóllakott a kutya, majd az élő gyereket krematóriumba rakták, elégették, mint amikor otthon a kazánba rakod a tűzifát. A bűn: zsidóknak születtek. A bűn: a származásuk. Az ítélet: halál.

Kiskőrösi zsidó munkaszolgálatosok Deszken

Halálra ítélték, verték, szenvedtették őket, mert zsidók voltak. Mint ezeket a Soltvadkertről eldeportált embereket, akik az alábbi képen szerepelnek.

Szeretnék egy-két fotót bemutatni kiskőrösi, zsidó származású lakosokról, akiknek ősei 1784-ben telepedtek le városunkban, azaz az ő városukban is. Hiszen ugyanolyan alapító tagjai voltak ennek a városnak, mint bárki más. Az első zsidó származású telepesek az adatok szerint tehát 1784-ben telepedtek le Kiskőrösön, összesen négyen. Az ő leszármazottaik végezték a náci táborban. Mint például a Schwarcz család, akik szintén áldozatul estek a náci iszonyatnak. (A következő, zsidó származású kiskőrösi lakosokról készült képeket a centropa.org weboldalról vettem át.)

Ez, vagy egy másik, szintén Schwarcz nevű család lakott ebben a házban, amelyet a '40-es évek elején elvettek tőlük, és a 44. hadkiegészítő parancsnokság működött benne, amely a munkaszolgálatok lebonyolításáért felelt. Az épület ma is áll, a Kossuth Lajos úton. Ha elhaladunk előtte, jussanak eszünkbe egy pillanatra a benne lakók!

Hasonlóan zsidó lakóépület volt, és egyben nyomda is, a Szabolcs testvérek tulajdonában a következő épület (ma Midi Pizzéria).

Szabolcs Jakab, a nyomda egyik tulajdonosa.

Szabolcs Rudolf, a nyomda másik tulajdonosa.

Most pedig be szeretném mutatni a Fogler családot. Azt nem kell elismételnem, hogy akik ezután jönni fognak, szintén mind kiskőrösi lakosok voltak.

Foglerék bőrkereskedők voltak, boltot működtettek, majd megváltoztatták a nevüket Faludira. Emberek, kiskőrösiek, kérdem én, mi volt ezeknek az embereknek a bűnük? Talán számlát csaltak? Vagy politikai csalást csináltak? Biciklit loptak? Nem fizették be az adót? Nem fizették ki a kőművest, az ácsot, vagy loptak valamelyik boltból Mi lehetett az a bűn, amivel kiérdemelték a náci táborban a kínok kínját? A bűnük: zsidóknak születtek. Bűn zsidónak lenni? Halál jár érte, ha zsidó vagy? Nem értem. Hogy tudtak csatlósokra találni Kiskőrösön? Hogy tudtak 1944-ben kiadni 422 életet, azért, mert azok zsidók voltak? Hogy lehetett ennyi esze azoknak a kiskőrösi lakosoknak, akik a náci eszmét vallották? Ezekkel a zsidókkal nap mint nap találkoztak, köszöntek egymásnak, egy városban éltek. Előtte naponta hozzájuk jártak vásárolni, majd kiadták, feljelentették, elárulták őket Hitlernek. Gyalázat.

Nézz rá, aki olvassa ezt a cikket, ezekre a gyerekekre! Nézd meg rendesen azt a mosolyt! Nézd meg, nézz bele a szemébe, hol látod te ott a bűnt? Hol látod te azt, hogy neki halál jár azért, mert zsidó? Fogalmunk nincs, hogy ez a gyerek mit szenvedett a náci táborban. Mutasd meg, hogy én is lássam, én is tudjam, hogy neki halál jár! És ezek mind kiskőrösiek voltak. Ez itt történt nálunk, Kiskőrösön.

Volt azoknak az embereknek esze? Volt azoknak az embereknek szíve? Mi tudta így elvenni a kiskőrösi embereknek az eszét? A pénz? A hatalom? Vagy a jobb poszt a munkahelyen? Magyarázatot várok, magyarázatot várok erre, mert nem értem meg, egyszerűen nem tudom elhinni. 

Ember, te, ember! Mutasd meg, magyarázd meg - aki mai napig vallja a náci eszmét, hogy halál a cigányokra, halál a románokra, a zsidókra, a négerekre, az arabokra, halál a ruandaiakra -, annak a tanárnak ott nézz bele a szemébe, mi volt a bűne, mit olvasol le róla? Nézd meg a gyerekeket! Ezek a kis angyalok, olyan angyalok, mint az én gyerekeim és a te gyerekeid! Honnan veszed te ezt a bátorságot, hogy ítélkezni mersz? Hogy mered magadnak megengedni, hogy más ember életét elvedd? És most lehetsz kiskőrösi, lehetsz cigány, magyar vagy zsidó, nincs hozzá jogod, egymás felett pálcát törni, a másik életét elvenni. A politika elvette az eszeteket, a pénz megvakított benneteket, a trendnek és a divatnak bolondjai vagytok. És azt nem értékelitek, ami belefér a tenyeretekbe. Az lehet a gyereked, a férjed, a családod, a szomszédod, az embertársad, ez mind belefér a tenyeredbe - ez a szeretet.

A mai napig tombol a nácizmus. A mai napig ott van a hétköznapjainkban. Nem volt elég tanulság, hogy emberek a kínok kínját szenvedték a náci táborban. Háborúk zajlanak a szomszédos országokban, ez nekünk nem elég. Mi kell még, hogy felébredjünk? Mi kell még, hogy becsüljük egymást? Cunami? Földrengés? Az, hogy szakadjon ránk az ég? Mi van veletek, emberek?

Nézzetek rá erre a fiatal nőre, gyönyörű mosolya van! Milyen szép arcvonásai vannak! Gyönyörű ember. Van annyira szép, mint te, náci. Ő ugyanúgy megérdemelte volna, hogy nagymama legyen, mint te náci. Ugyanúgy unokázhatott volna, mint ahogy te unokázol. Mesét mesélhetett volna, labdázhatott volna, a gyermeke sebét beköthette volna, és még sorolhatnám. De te eldöntötted az ő sorsát, eldöntötted az ő életét, hogy neki halál jár. Mert Hitler szolgája lettél. Szégyen, felháborító és gyalázatos. Hogy a mi kis szép városunkban Hitler csicskásokra lelt. Én elnézést kérek, sőt bocsánatot, de dühös vagyok, nagyon dühös vagyok! Lehet, hogy nem leszek népszerű ezekért a szavakért, sőt ma meg is fenyegettek, hogy ha ezt megírom, könnyen bajba kerülhetek. De tudjátok, mit? Nem számít, bevállalom, nem fogom válogatott szavakkal leírni, amit gondolok erről a dologról - minden egyes betűt le fogok írni. Ez nem lesz úriember módjára vagy elegánsan leírva, hanem mindent szóról szóra, ahogy gondolom. 

Be szeretném mutatni az egyik fő bűnöst. Igen, ő az, nézzétek meg!

Azon kívül, hogy zsidó, milyen bűne lehet még neki? Mélyen elgondolkozom, ahogy nézem ezt a pindurkát, ahogy itt előttem a széken ül. Nem találok semmi bűnt. Lehet, hogy vak vagyok? Vagy talán a cigányságomból eredően annyira buta? Lehet. Sőt biztos is. Azért nem látom a bűnét. Hát akkor ezzel az erővel én is és a gyerekeim is megérdemelhetnénk a gázkamrát, kérdem én? Szerintem biztos. Mert ez a kicsike kis gyerek, ez a kis angyal, ha azért megérdemelte a halált, mert zsidó, akkor nekem is nagy bűnöm van, amiért úgyszintén halál jár, mert én cigány vagyok.

Büszkék lehetnek a kiskőrösi lakosok, akik ezt mind megtették, akik elárulták a saját népüket, saját szomszédjukat, gázkamrába küldték a szomszédjuk gyerekét. Remélem, jó ízűt ettél abból az ételből, ami ott maradt, amikor elhurcolták őket. Kíváncsi lennék, hogy tudtad ennek a pici kis zsidó babának az ágyába rakni a te gyerekedet. Nyilván mosolyogva. Nyilván mosolyogva húzta fel a te feleséged, e gyerek édesanyjának a ruháját. Remélem, büszke voltál magadra, mikor a családoddal beköltöztél a zsidó házba. Vagy mikor a hátramaradt vagyonukból dőzsöltél. Vajon volt olyan bőr a pofádon, hogy ennek a halálra kínzott gyermeknek a hátramaradt ruháját ráadtad a te gyerekedre? Szégyentelen, embertelen, Hitler kutyái, Hitler talpnyalói, hol volt a ti eszetek? Hol volt a ti lelketek? Hova tűnt belőletek az emberség? Mi lett veletek? Mi vehette el ennyire a ti eszeteket? Az 1700-as évek óta egy helyen laktatok, lehet, hogy együtt játszottatok, aztán letérdeltetek Hitlernek, és részt vettetek a világ egyik leggyalázatosabb, eszement, embertelen szégyenében. Nem értem. Nem értem. 

A képen kiskőrösi magyar csendőrök láthatók. A csendőrök feladata volt a vidéki zsidóság összegyűjtése és a vagonokhoz terelése.

Kedves olvasóim! Ha úgy tűnik, hogy a kiskőrösi lakosokat egybevonva bántanám, nácit és nem nácit, akkor elnézést kérek, mert ez tévedés. Ez kimondottan csak Hitler kutyáinak szól, akik sajnos a mai napig megtalálhatóak. Na de nézzük, tessék, itt van a többi fotó!

Szomorú. És ezekre az ártatlanul megölt, meghurcolt emberekre mindössze két emléktáblával emlékeznek meg a kiskőrösiek. A következő táblán a 422 áldozat neve olvasható, ma már Budapesten található meg, a Frankel Leó utcai zsinagógában.

A következő emléktábla pedig még mindig Kiskőrösön olvasható, a mai zsinagóga falán helyezték el.

Ha nem vagy jóban a szomszédoddal, próbálj vele békét kötni. Mert nem tudod, hogy mit hoz a holnap. A holnap rejtély. A nap felkel, csak nem biztos, hogy neked. Élj minden napot úgy, hogy az az utolsó!

Ne félj szeretni, ne félj tisztelni, ne félj elfogadni embertársad köszönését! Ne félj zsidónak, cigánynak lenni, ne félj embernek, magyarnak lenni! Ne félj zsidóval, cigánnyal kezet fogni, légy ember, törekedj arra, béke lakjon a házadban és szeretet gyerekeid szívében! Hát legyetek békések! Csillagos éjszakákon, mikor felemelitek a fejeteket, 422 csillag ragyogjon nektek békésen. És 422 ragyogó csillag tündököljön az éjszakában. Jusson eszedbe, hogy ők ártatlanok voltak.

Nyugodjon békében az ártatlan 422.

Dimovits Szilveszter