Ez nem Hollywood, nem Amerika, ez nem egy kreált történet - ez Magyarország, Kiskőrös. A történetem főszereplőjével ma beszélgettem (neveket most sem írhatok).
Egy elveszett gyermeki lélek. Hogy veszhet el egy gyereknek a lelke? A történetem főszereplőjét 6 éves korában eldobta az édesanyja, az édesapjára maradt, aki nem foglalkozott vele. Az édesapa újranősült, majd többre tartotta a nevelt gyermekét, mint a sajátját, akit aztán kidobott, mint egy kutyát. Ez a leánygyermek ezután a nagymamához és a nagypapához került, de mivel a nagyszülők már öregek voltak, ez a leány 15 éves korára teljesen magára maradt. Nem sokkal később meghalt a nagypapa, a nagymama pedig beteges volt, magatehetetlen. A kislány Kecskeméten tanult tovább, ez a gyerek 15 évesen egyedül tartotta fönn magát Kecskeméten, albérletben élt, így végezte el a középiskolát, ahol eladónak tanult. Mindenféle támogatás nélkül fejezte be tehát az iskolát, majd hazajött Kiskőrösre. Persze addigra már a nagymama rég nem élt, így a nagymama házában egyedül élt ez a kislány 17 évesen. A valamikori Skála áruházban kezdte el munkáját Kiskőrösön.
A gyerekkori barátokkal, fiúkkal, lányokkal 17 éves fiatalként sokat barátkozott, együtt tekeregtek, a bálokba jártak mulatozni (ma már ezeket diszkónak hívnánk). A barátok közül két jómódú fiatalember, gazdag parasztgyerekek, elvitték egyik nap ezt a lányt Ökördire az egyik fiatalember nagypapájának a tanyájára, azzal a céllal, hogy elkérik majd a nagypapa autóját, és azzal elmennek Csengődre, a bálba. A tanyán azonban várta őket egy harmadik fiatalember, aki a kislány számára teljesen ismeretlen volt. Ennek a 17 éves lánynak semmiféle ismerete nem lehetett még a szerelemről, azaz egy férfi-nő közötti szoros kapcsolatról. A lány nem is tudta, hogy mi történik vele, mikor a kést a nyakához rakták. Sokkot kapott, mert megbízott bennük, hitt nekik, hiszen már sokat csavarogtak együtt, sosem bántották őt. Mindhárman megerőszakolták. Nem volt kihez fordulnia, nem volt kinek elmondania ezt, nem volt senki, aki mellé álljon. Ebben a történetben teljesen magára maradt, egyedül.
Majd 19 éves korára megismerkedett férjével, aki szintén kiskőrösi volt, született két szép gyermekük, ma már ezek a gyerekek is felnőtt emberek, ma már a főszereplőnk is nagymama. Boldog nagymama. Sajnos a férje elhagyta, új életet kezdett. Azok az emberek közül, akik megerőszakolták őt, már egy sem él. A sors lerendezte őket. A sors revansot vett. De ezzel nem lett még vége a szenvedésnek. Ennek a hölgynek 34 db daganatos műtétje volt, gerincferdülése, most pedig egy rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak a gerincében. Mindkét oldalon csípőprotézise van. Mindezek ellenére azonban széles mosollyal, boldogan mesélte, hogy egy évvel ezelőtt kint volt a fiánál Hollandiában, és azt is elmesélte, milyen szép az unokája, milyen szépen él a fia, és hogy mennyire örül ennek. A másik fiából pedig Kiskőröstől nem messze egy jól menő vállalkozás vezetője lett, ott is jön már az unoka. A családja nagyon szereti ezt az idős hölgyet, törődnek, foglalkoznak vele, nem hagyják magára.
Ő megtanulta a leckét. Ő tudja, milyen a gonosz mostoha, a felelőtlen anya, az öreg szülők, akiknek annyi erejük sincs, hogy önmagukat eltartsák. Ő tudja, milyen az, mikor az embernek a méltóságát, az emberi énjét, a nőiességét megalázzák, meggyalázzák, becstelen, világra nem való emberek. Vajon ezek az emberek, mikor leánygyermekük született, gondoltak erre? Mikor a 15. évet töltötte be a leánygyermekük, olyan idős volt, mint akit megerőszakoltak, gondoltak arra, hogy mit tettek? Vajon ezeknek az embereknek a gyermekei, unokái tudják, hogy mit tett az édesapjuk, nagyapjuk?
Emberek, nagyon sok történetet írtam már, sok történet úgy született meg, hogy személyesen hallottam előtte valakitől. Ám mégis, a sok közül talán ez volt az egyik legfájdalmasabb a számomra. Egy kis aranyos, mosolygós, idős hölgy könnyes szemekkel meséli, hogy az édesanyja, édesapja, a mostohája mit tett, majd megerőszakolták őt, és mindemellett ő képes volt Kecskeméten gyerekfejjel, árván tanulni, majd utána munkába menni, hogy fizetni tudja az albérletet, hogy legyen mindennap mit enni, hogy fenn tudja tartani magát. Mindezt azzal a tudattal, hogy megbecstelenítették, és nincs senki körülötte, aki kiállna érte.
Kérdem én, emberek, és tudom, hogy ez semmit nem számít, de játsszunk el a gondolattal: ha az édesanya nem dobja el őt, ha az édesapa a mostohát nem tartja többre nála, ha nem a nagyszülők nevelik a kislányt, hanem ő, az apuka, vajon megtörtént volna ez? Én biztos vagyok benne, hogy nem. Emberek, csak annak legyen gyereke, aki alkalmas arra, hogy felnevelje! És ne egy rasszistát, egy lelki beteget, egy elmeháborodottat nevelj, aki megerőszakol, aki megöl, és aki gyűlöl másokat! Csak az neveljen gyereket, aki alkalmas rá! Kívánom szívemből, legyetek alkalmasak önmagatokat nevelni, legyetek igazi jó szülők, felelősségtudatos emberek!
Dimovits Szilveszter
