Valamin még a halál sem tud változtatni. Mik azok? Az érzelmek, a gondolatok és a cselekedetek.

Ezek lehetnek jók vagy rosszak. Valamin és valakin még a halál sem tud változtatni. A hozzátartozókon, például amikor egy testvér (ő lehet valaki öccse, bátyja, húga, nővére) kapzsi, ha mindene a pénz, a vagyon, az örökség, akkor sokkal előbbre tartja majd, hogy kié legyen a bútor, mint hogy nem láthatja többé az elhunyt hozzátartozóját. Viszont van olyan is, aki magába roskad, mély fájdalommal gyászol, emberként fájlalja a veszteséget, bárkiről is legyen szó, nem az anyagi javakat számolgatja, nem azt nézi, hogy a hozzátartozója után mi marad. Aztán persze találkozhatunk olyan esetekkel is, amikor meghal egy szülő, és a gyermekei a temetés napján még fogadkoznak, hogy soha többé nem fognak majd egymással csúnyán viselkedni, nem hagyják egymást a bajban, mindig foglalkoznak majd a másikkal, mondván, hogy milyen rövid és törékeny az emberi élet. A legtöbben ezt mégsem tartják be. Persze találkozhatunk olyan esetekkel is, amikor betartják, valóban összefognak, szeretik, tisztelik egymást, e szerint élnek. Legtöbbször azonban hiába fogadkozunk, ígérünk meg mindent, ha kell, könnyes szemmel öleljük át egymást, a temetés után mégis mindenki megy, amerre csak lát, annyi a könnyes szemeknek, a nagy szavaknak. Ugyanúgy megy a kapzsiság, a gyűlölködés, hazug szavakkal kibeszélik egymást.

Valamin még a halál sem tud változtatni. Hogy mi az pontosan? Mi, emberek, a bennünk lévő vágyak, érzelmek, gondolatok, amelyek becsapnak, hazudnak, és elhitetik velünk, hogy mi így nem járhatunk. Persze a lelke mélyén mindenki tudja, hogy egyszer érte jön el a halál, az ajtaján kopogtat, amit senki más nem fog körülötte meghallani, csak ő. Mert csakis érte jön majd el. De akkor már mindegy lesz.

De van egy örömhírem is. Te, ember, amíg ezeket a sorokat el tudod olvasni, ma, most van rá lehetőséged, hogy átgondold, most van rá lehetőséged, hogy lépj a béke irányába, hogy leülj valakivel egy padra, meghívd egy kávéra, vagy elmenj hozzá, és egyszerűen csak azt mondd, hogy ne haragudj! Én nem tettem meg, és bánom. Tudom, hogy meg kellett volna tennem, de ha elolvasod a soraimat, akkor tudod, miért nem tettem meg. Neked ma van rá lehetőséged, tedd meg!

Dimovits Szilveszter