Mikor kérsz az ördögtől valamit, ő megadja neked. Talán nem nagy dolgok ezek, mindennapra egy pici apróság, de ez bőven elég ahhoz, hogy arra a napra is elkövess egy bűnt. Bűnt, ami Isten és az embertársaid, testvéred, anyád, apád, párod, gyereked ellen van, de leginkább saját magad ellen. De ez neked nem számít, mert visznek a vágyaid. Elhiszed, hogy meg tudod csinálni, nem buksz le. Időközben pedig az ördög megkérdi, nem akarod abbahagyni? Nem volt neked elég? Nem, nincs kiszállás, pedig az esély ott van. Az ördög megadja, csak a vágyak, a kapzsiság, az emberi mohóság sokkal nagyobb, mint a tisztán látás és ami le van írva a Bibliában, amit Jézus tanít, amit Isten törvényként meghagyott. Nem, te a pillanatnyi jót választod, ami hosszú távon pokol, de nem baj, most jól érzed magad, úgy érzed, hogy kezedben tartod a dolgot. Tudod irányítani. És amikor a végén rájössz, hogy hazugság volt az egész, addigra már az ördög elvitte a lelkedet, a pénzedet, a családodat, a vagyonodat, mindenedet, amit éveken keresztül óvtál, vigyáztál. Mindent elbuktál. Ez az emberi kapzsiság. Ezek a vágyak, amelyek, ha az ördöggel cimborálsz, beteljesülnek, de az ördög tudja, hogy olyan kapzsi vagy, hogy nem állsz meg, pedig ő figyelmeztet rá, hogy mindent el fogsz veszíteni.

És ennek ellenére Isten még így is szeret.

Dimovits Szilveszter