Nagyon sokan vagyunk így, hogy várakozunk. Húzzuk-halasztjuk, mulasztunk, várakozunk. "Ráérünk még erre", "majd holnap" vagy "majd először ezt megcsinálom, és majd utána". Gondolom, ismerősek a példák.

Vannak olyan kritikus helyzetek, alakulhatnak az életünkben olyan kiszámíthatatlan események, amikor nincs több lehetőség. Mert például a halál, egy betegség vagy egy baleset közbeszól, amikor nincs holnap, csak ma és most van. Amikor nem halaszthatod tovább, mert holnap már nem lesz rá több lehetőséged. Ennek ellenére mi, emberek képesek vagyunk húzni-halasztani a dolgokat, azt, hogy odamenjünk bocsánatot kérni, letisztázni a félreértést vagy csak egyszerűen megbeszélni, kezet fogni egymással, átölelni a másikat. Nagyon sok olyan dolog van, aminél amikor volt rá lehetőségünk, időnk, nem cselekedtük meg, és csak a sajnálkozás, a "de kár, miért nem tettem meg?" maradt hátra. "Hogyha lehetne, visszacsinálnám."

Addig pedig: "Ó ráérek én arra még. Majd eljön a maga ideje." "Tegye meg ő az első lépést." "Mi, hogy én? Nem alázkodom meg senkinek."

Az "én nem fogok megbocsátani soha" címszóval kísérjük barátainkat, testvérünket, édesanyánkat, édesapánkat, nagyszüleinket, még sajnos valaki a saját gyerekét is utolsó útjára a temetőbe.
A koporsót kísérve pedig majd felteheti a kérdést, hogy miért nem tette meg ő az első lépést.

Te ott, aki ezt olvassa, van egy örömhírem a számodra: most, ma van lehetőséged rá, hogy megtedd, bocsánatot kérj, átöleld, szeresd, vagy egyszerűen csak egy kávéra leülj vele beszélgetni, felhívd telefonon, hogy megkérdezd, mi van vele. Most van lehetőséged bármilyen hasonló tettre a béke és az emberbaráti szeretet nevében. Hát tedd meg most, ne várj holnapig, mert a holnap nem biztos! Nálam most 19 óra 8 perc van, nincs megígérve, hogy megérem a 20 órát.

Élj minden napot úgy, hogy az az utolsó! Hidd és reméld, mikor reggel hatkor munkába indulsz, hogy este nyolcra haza is érsz a családodhoz. Élvezd a pillanatot, még ha az zűrzavaros is egy kicsit, még ha néha fájdalmas is, az akkor is a tiéd! Ne halogasd a jót megcselekedni! Egy dolgot ne felejts el: nincsenek alkalmas pillanatok, csak elszalasztott alkalmak. Így éld az életed, ne lábujjhegyen a sírig, hanem lendületesen, erőteljesen, padlógázzal!

Sziasztok! Éljetek!

Dimovits Szilveszter