Ez a történet állítólag igaz. De majd Te, Olvasó, döntsd el saját magad, hogy mese vagy egy igaz történet! Valahol nagyon messze, a nagy erdő sűrűjében lakott egy favágó. Semmi mást nem csinált, reggel fölkelt, és szorgalmasan vágta a fát. Ahogy ezt tette húsz éven keresztül. A favágónak megvolt mindene, amire csak szüksége volt. Egy kis faviskó, tető a feje felett, mindennapi étel, erő, egészség. És mindezek mellett rendíthetetlen hite Isten iránt. Isten ezt tudta, hogy ez a favágó, a rengeteg mélyén, egyszer majd szolgálni fogja őt. Úgy gondolta Isten, eljött az ideje, hogy meglátogassa. Egyik éjszaka, amikor a favágó fáradtan hazatért a munkájából, mint ahogy szokott, megvacsorázott, és lefeküdt aludni. Majd éjféltájban nyílt a viskó ajtaja, a favágó pedig arra lett figyelmes, hogy hatalmas fény tört be a sötét viskóba, Isten jött el hozzá.

„Favágó, én vagyok a te Atyád, Istened. Figyellek már régóta, hű szolgám vagy. Mától kezdve nem kell fát vágnod, ott fönt van a nagy hegy, semmi más dolgod nincs, csak nyomd és told a hegyet, amíg nem szólok, hogy elég, állj.”

A favágó reggel felkelt, felment a hegyre, és nyomta azt. A favágó éveken keresztül csak nyomta a hegyet. Míg egyszer megjelent az ördög. Jóízűen nevetni kezdett a favágón.

„Te bolond ember, 10 éve nyomod a hegyet, figyelembe se vetted, hogy nem tudtad megmozdítani? Hiszen ez egy hegy, a földből nőtt ki. Ezt emberi erő meg nem mozdíthatja. A te teremtő Istened jól becsapott, hülyének nézett. 10 évet elvesztegettél az életedből!”

Majd az ördög egy pillanat alatt eltűnt. A favágó abbahagyta, nem nyomta tovább a hegyet, térdre borult, és szólította Istent.

„Atyám, én minden hitemmel, testemmel-lelkemmel nyomtam a hegyet 10 éven keresztül, én hittem és bíztam benned, de te becsaptál engem, ez a hegy mozdíthatatlan.”

Megszólal Isten:

„Fiam, én nem azt mondtam, hogy mozdítsd el a hegyet, hogy told el a helyéről, csak annyit mondtam, hogy nyomd a hegyet. És most gyere, gyere a tóhoz, és nézz bele a tóba: erős lábak, széles vállak, izmos karok, erős lélek, tiszta hit. Fiam, kész vagy a következő feladatra.”

Néha emberek, mikor hiába cselekedtek hitből, megérzésből, szeretetből, ha jön a fájdalom, a megalázás, úgy érzitek, hogy nem vagytok megbecsülve a tetteitekért. Ne legyetek tele kérdésekkel, ne kételkedjetek! Cselekedjetek, tegyétek a dolgotokat, és a fájdalom, a pofonok felkészítenek titeket a következő feladatra!

Mert ha adsz, ne emlékezz, de ha kapsz, sose felejtsd el!

Dimovits Szilveszter