25-e van, 17 óra 24 perc. Kiskőrös város központjában sétálok, egy fél órára eljöttem otthonról. Hívtam magammal a lányaimat is: "Gyertek lányok, menjünk sétálni a városba egy kicsit!". Ők azt válaszolták, hogy nem, mert nézik a mesét. Őszinte leszek: azért sétálok, mert kicsit túlettem magam, és ezért most mérges vagyok magamra. Nem ettem most sem különlegesebb ételt, mint a hétköznapokban, és mégis rám jött a mohóság, pedig sokszor ilyenkor már nem is eszem. Mohó ember vagyok, akkor is ettem, amikor azt éreztem, hogy már fáj, feszül a hasam. Haragszom magamra. Ezzel a pár falattal még inkább megkínoztam magamat, nem a javamra vált. És miközben sétálgatok itt a városban, Kiskőrös központjában, "szállingóznak", sétálnak az emberek, leginkább idős párok. Akiket mi hétköznap észre sem veszünk, eltűnnek a tömegben. Milyen érdekes, most, hogy nincs senki a városban, ez a kevés ember milyen soknak tűnik (ilyen sok idős pár él még?)! Kézen fogva járnak.

Mennyire vakok vagyunk, mennyire sietünk hétköznap, nem látunk, csak nézünk a semmibe, és nem látjuk ezt a csodát. Mert manapság nem mindennapos látvány, hogy 60-70 éves párok kézen fogva sétálnak. Engem ez most nagyon megfogott. És gondolom, ezek az emberek már nagyon régóta itt vannak. Nem az első alkalom, hogy ők itt egymás mellett sétálnak és beszélgetnek. Csak eddig nem vettem észre őket, pedig ők itt élnek köztünk, és én is itt élek köztük. Kellett, hogy eltűnjön a tömeg a város központjából, ahhoz, és meglásd az öreget. Hogy milyen békésen sétálnak. Halkan, csendben beszélgetnek, és már fel is villan egy öreg mosoly. Egy idős hölgy odakapott a szájához, mert hahotázva nevetett. Szeretném megélni ezt én is, ez nekem ma egyfajta karácsonyi ajándék. Hogy miért mondom ezt? Mert annak ellenére, hogy túlettem magam, és feszül a hasam a mohóságom miatt, az idős hölgy és az úr megmosolyogtattak engem. Úgy, hogy ők ezt nem is tudják. 

Emberek, vegyük észre a mosolyt, vegyük észre egymást! Ne csak nézzünk, lássuk is, hogy van tőlünk sokkal idősebb korosztály! És ha figyelsz, ha észreveszed, mosolyt fog csalni az arcodra. Hát kívánom mindenkinek, hogy ezt éljétek át, éljétek meg! Csaljunk mosolyt egymás arcára!