Ezúttal is mondhatnám, hogy a cím számomra érdekes és igaz. A várakozás: mit is értek ez alatt? Mindenki várakozik valamire, vagy valakire. A várakozás eléggé tág, de önmagában mégis egy egyszerű fogalom. Várakozni vagy várni, a kettő nem ugyanaz. De vajon mi a különbség köztük, és mi a közös? Várakozol a buszmegállóban, hogy jöjjön a buszod, vagy várod a buszt, azaz pontosabban a busszal érkező személyt. Lehet, hogy reggel láttad, kikísérted őt a buszhoz, és együtt várakoztatok arra. Majd amikor eljön annak az ideje, várod, hogy jöjjön, megérkezzen az a személy, aki neked fontos.

Emberek, mi hajlamosak vagyunk ugyanígy várakozni, várni, arra, hogy a másik személy lépjen felénk. Képesek vagyunk rá, hogy várakozzunk, a hosszú haragban, ami egy idő után majd enyhül egy picit, esetleg teljesen megszűnik, és akkor majd azt mondod, hogy én már nem haragszom, én már megbocsátottam. Várod a lehetőséget, az alkalmat, hogy te odalépj hozzá, és megtedd a kellő lépést a béke érdekében. De olyan is van, egyszerűen várakozol, hogy majd ő fog lépni, és kielégíti majd az önérzetedet. Most ezzel nem azt mondom, hogy épp nem lehet igazad, lehet, hogy ő sértett meg téged. És te várakozol, hogy tegye meg a kellő lépést, mert te úgy gondolod, hogy ezt neki kell megtennie.

Ember, az igazságérzeteddel egy kicsit vigyázz! Mert ha az igazságtalanságban keresed az igazadat, az az önérzetedről szól, önmagadról, a belső énedről. És ha az igazadért vársz, kétféle igazságérzetről lehet szó. Van az általános igazságérzetünk, ami a világról szól, a szomszédodról, Kiskőrös városáról, a mai politikusokról, törvénymódosításokról, az üzemanyag-áremelésről. Mindennap megsértődhetnél valamire, hogy "ez nem igazság". És persze valamikor naponta meg is sértődünk, akár éppen a munkahelyünkön. Vagy épp naponta tízszer duzzogunk tíz különböző dolog miatt. Itt jelenik meg az igazságérzet. Csakhogy azért erre nem haraphatsz minden esetben ennyire vérengzősen és halálosan. Nyilván az emberek nagy része ezt nem is teszi meg, de vannak, akik naponta szajkózzák. Például: "épp ma olvastam az újságban, hogy a Fradi kikapott egy sokkal gyöngébb csapattól, ez nem igazság. Pedig én a Fradira fogadtam, elbuktam a pénzem". Inkább nem sorolok fel több példát, mert akkor ezt a történetemet írhatnám három napig is. Emellett van még a személyes igazságérzet, amire példa lesz a következő történet a két testvérről. Ha elolvassátok, rájöttök, hogy mit is értek pontosan a személyes igazságérzet alatt. Oda kell figyelned rá, és nem baj, ha kicsikét mélyebben is megvizsgálod önmagadban, hogy miért várakozol, mire vársz. Persze vannak nyilvánvalónak tűnő esetek, de ha ezeket is megvizsgálod mélyebben, rá fogsz döbbenni, hogy ezekhez te is kellettél, és lehet, hogy kicsit tovább vártál a kelleténél.

A példámban lévő eset Kiskőrösön történt, nem is olyan rég. Két férfiról van szó, akik édestestvérek. Nagyon csúnyán összevesztek, és a fiatalabbik testvér elköltözött otthonról messzire. Az idősebb férfi várta, hogy jöjjön haza a testvére, és majd akkor kibékülnek. A fiatalabbik testvér három évig volt távol otthonról. Felhívta az édesapjukat, hogy 2 hónap múlva hazamegy. Rá 3 napra, emberek, a 37 éves fiatalember meghalt. Az idősebb testvér várakozott, várakozott a békére, a békés megoldásra. Benne is megvolt már a békülési szándék, hogy 3 év után haza fog jönni a testvérem, átölelem, és ki fogok vele békülni. Igen, mi azt hisszük, hogy van idő. De nincs időnk, az életünk ideje véges. És nem tudod, mikor ér véget, jobb esetben. Az idősebb testvér várakozott, hogy majd, majd ő, mert én vagyok az idősebb, és a fiatalabbnak illő bocsánatot kérnie. Az idősebb testvér átölelhette, megölelhette a testvére koporsóját a temetésen. Mire és meddig akarsz várakozni? Mondd meg, mire vársz, ilyen helyzetre? Tedd meg ma, tedd meg most! Hívd fel, akivel nem beszélsz már egy ideje, akivel a te békéd, a kapcsolatod megromlott! Tedd meg, ne várakozz! Amíg van rá időd. 

Párkapcsolatok. Jobb esetben a várakozás napokig, hetekig tart, egy aránylag jól működő párkapcsolatban. Miért mondom ezt? Mert tökéletesen működő párkapcsolat nincs. Mert ha tökéletes volna a párkapcsolat, ahhoz mi magunknak is tökéletesnek kellene lennünk, azaz hibátlannak. De mi, emberek, nem vagyunk azok. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem működhet ettől függetlenül is, a hibáinkkal együtt, jól egy párkapcsolat. De ez már az elfogadásról szól.

Van egy egészséges mennyiségű idő, amennyit nem árt kivárni. Nem baj, ha hagyunk egymásnak egy kis szabadságot, egy kis várakozási időt. De csak egészséges várakozási időt! Ne a harag várakoztasson, hanem a szeretet! A szeretet már nem vár hetekig, hónapokig, esetleg egy évig. Az egy-két nap, pár óra hossza, amíg megszűnik a dühöd. Nem mindegy, hogy düh vagy harag. A harag sajnos évekig eltart, a sértődöttség, az önérzet, az énközpontú rendszer működteti, de a düh rövid időn belül elszáll, csupán egy-két óra hossza, egy-két nap alatt lecseng. Sajnos ez idő alatt is történhet tragédia, hiszen a halál bármelyik percben elvihet minket. A halál angyala nem várakozik, mindig pontosan jön. Ő nem vár, nem kísér sehová, ő tudja, hogy neked vagy nekem mennyi az életünk ideje, mikor lesz vége. Ahogy a halál nem várakozik, nem vár, úgy te se várj sokáig a békére! A halál tudja, hogy mikor lesz vége, de te nem tudod, hogy mennyid van még. Nem tudod, hogy ma, ha megéred a mát, lehetőséged van-e még lépni, ezért hát ne várj, ne várakozz, hanem lépj, élj és cselekedj! Lépj a megoldás útjára, és törekedj az emberbaráti szeretetre! Mosolyogj minél többet, ne nyavalyogj! Ne vedd észre a rosszat, inkább ismerd fel a jót, és élj vele! Ha egy kapcsolat aránylag jól működik, tudni fogod, mikor eljött az ideje, hogy lépni kell a béke útjára.

Lépjünk egy kicsit tovább! Szomorú dolog, de mi képesek vagyunk a szeretetet is megvárakoztatni. Mindemellett  viszont elvárjuk, hogy szeressenek minket. Mindent megtegyenek értünk, amitől mi jól érezzük magunkat, fontosnak és szerethetőnek, sőt képesek vagyunk még azt is elvárni, hogy mi legyünk a legfontosabbak, minket helyezzenek első helyre a másik fél fontossági sorrendjében. Tehát elvárjuk azt egymástól, amiben épp jól érezzük magunkat. És sokszor nem vesszük észre, hogy a másik fél milyen hosszú ideje várakozik már ugyanezekre az érzésekre, ezekre a tettekre. Képesek vagyunk, mi, emberek, megvárakoztatni egymást különféle módon. Képesek vagyunk elhalasztani fontos találkozásokat szeretteinkkel, barátainkkal.

A szeretettel ne várj, és ha valamilyen szinten békétlenség vesz körbe, akkor ne várj a békére, hanem hozd létre! Mert ahogy a békétlenség, úgy a béke is benned lakik! Tedd meg a te részedet, az pedig majd a másik fél dolga lesz, hogy ezt hogyan fogadja. De te, ma, most ne csak várakozz, hogy jobb legyen az életed, hogy jobb legyen a környezeted, hogy megnevettesd a gyerekeidet! Hogy kézen fogva sétálj a pároddal, hogy kezet fogj a testvéreddel, ne várakozz, hanem tégy ma minél több jót, és lesz egy boldog perced, boldog napod, örömteli órád! Próbálj hát minél pozitívabban nézni a tükörbe, hogy egy mosolygós ember nézzen onnan vissza rád!