Úgy gondolom, nincs olyan ember a világon, aki ne élt volna már át csalódást. Majdnem minden nap találkozom itt, Kiskőrösön, pici városunkban olyan emberrel, aki elmondja, sőt van, aki sírva mondja nekem, hogy csalódott.

Amikor csalódsz, akkor valamilyen szinten magadra maradsz. Sőt kell is, hogy egy kicsit magadra maradj, szükség van rá. Szükség van rá, hogy meglásd a csalódottságod által a valós értékeket. Ez egyfajta lecke az élettől. Pontosítok: inkább tőlünk, emberektől. Amikor kimondom azt, hogy csalódás, akkor nem feltétlenül párkapcsolatról van szó, hiszen csalódhatsz a testvéredben, édesanyádban, édesapádban, a barátodban is, de az is előfordulhat, hogy saját magadban csalódsz. És ez a nehezebbik eset. Vajon észreveszed-e, bevallod-e ezt saját magadnak? Vagy egy másik kérdés: tudsz-e egyáltalán magadban csalódni?

Egy másik nagy kérdés, hogy ha a barátodban csalódsz, akkor valójában mi az, amiben csalódsz? A párod vagy a közeli hozzátartozóid esetében is, talán nem cselekedtek a te elvárásaid szerint, vagy valójában problémád volt az életedben, és magadra hagytak, nem nyújtottak segítő kezet? Ez szintén, nem csupán nagy, hanem erős kérdés is. De sokkal fontosabb a csalódás érzésénél és a tudatánál az, hogy ne maradj benne. Gyere ki belőle, de ne sérült emberként, hanem úgy tekintsd ezt, mint egy megtapasztalt esetet az életedben, hogy ezen is túl tudtál jutni, mindemellett azonban meg kellett, hogy éld, ha valaha is hittél és bíztál valakiben. A legfontosabb dolog az életben, hogy gyere ki a csalódásból! Állj talpra, és sétálj ki belőle! Bármennyire fájdalmas, bármennyire nehéz is ez a helyzet, ettől te nem kevesebb leszel, hanem csak több. Megismerted az érzést, végigfutottak rajtad a gondolatok, ezáltal, ha az életben találkozol hasonló helyzetekkel, akkor azokat már tudni fogod kezelni ez által a megtapasztalás által. Bölcsebben tudsz majd tanácsot adni, véleményt nyilvánítani embertársaid felé.

Nekem szükségem volt a csalódásra. Nekem jót tett. Mondhatnám úgy is, hogy amennyivel szegényebb lettem, annyival gazdagabb is. Jobban kinyílt a szemem a világra, könnyebben kezelem a hasonló helyzeteket, és tudom, hogy meddig szabad elmennem, és mikor kell továbbállni.

Rájöttem a hibáimra, ezáltal megtanultam a leckét. Nem hibáztatok mást, nem a bűnbakot keresem, hanem tudom, hogy ehhez én is kellettem, hogy például tönkremenjen a gyerekeim édesanyjával a kapcsolatom. 

Emberek, a csalódottság nem minden esetben rossz! (Még egyszer hangsúlyozom, nem minden esetben.) Mert ha egy ajtót becsuksz magad mögött, egy új nyílik ki előtted. A lehetőség ajtaja. És a lehetőség, az te vagy. Aki a csalódottságában bent marad, aki sajnálja magát, aki fél az új felé nyitni, aki nem mer tovább lépni, aki nem tanulta meg a leckét, az is te vagy. Ez is benned születik meg. Sose kívánd azt, hogy könnyű legyen az élet, kérd inkább az erőt, ami szintén benned van, hogy ha majd jönnek a nehéz helyzetek, legyen erőd leküzdeni őket! 

Gondold és éld át a csalódottságodat, de ne élj benne, és ne élj vele! Mosolyogj minél többet, szeresd a reggelt, örülj a napsütésnek, állj ki az esőre, hadd simogassa arcod! Éld az életed, merj élni, merj előre menni, és ha hátratekintesz, csak tekints, de ne bámészkodj! A múltadból ne élj, élj most, teremtsd meg ma magadnak, ami téged megmosolyogtat! 

Vedd észre a virágokat, nézd, ősszel milyen színesek a falevelek! Halld meg a madarak csicsergését, és ha majd jön a tavasz, adj hálát, hogy megérted! Hát légy te a tavasz, a nyár, az ősz, a tél, légy te az összes évszak, éld meg az élet minden egyes pillanatát! Hát jó életet kívánok!