Ez a történet sem szívderítő, de sajnos igaz. Az elmúlás naponta végigkísér minket, semmi se tart örökké, minden elmúlik egyszer. Mikor látod, hogy a falevél elhagyja az ágat, elmúlt a nyár, elmúlt a forróság, a virágok, a zöld színek. És így szép lassan elmúlunk mi is. Ahogy elmúlt a tavasz, úgy elmúltak a szüleink, nagyszüleink is. Elmúltak a barátaink, az ismerős arcok, és elmúlik körülöttünk minden. Sőt elmúlik az életünk ideje is, és elhagyjuk ezt a világot. Elmúlik a fiatalság, a gyerekkor, és egyszer elmúlik az öregség is.

Milyen szomorú ez, igaz? Nem csak szomorú, ráadásul szörnyű is. Még jó, hogy minden nap nem foglalkozunk az elmúlással, mert akkor nem is tudnánk a jelenben élni. Mert az elmúlás már a múlt, az már nem jön vissza többé. Hát ezért fontos, emberek, a most és a ma. Ebben kellene teljes erővel élni, tisztán és őszintén. Hogyha elmúlik is egy perc, egy őszinte, tiszta, szeretetteljes perc múljon el, olyan, amire jó visszaemlékezni, hogy "de jó volt megélni", és amikor tükörbe nézel, ne kelljen szégyellned magad! Ha megtanulsz pozitívan élni a mostban, akkor örömteli és pozitív perceket, napokat hagysz majd hátra magad után. Ami építhet egy jó holnapot.

Nem azt mondom, hogy a holnapnak nem lesznek nehézségei, vagy a most nem fájdalmas, nem nehéz. Annak is fáj, annak is nehéz a jelen, aki pozitívan tekint rá, aki pozitív szemüvegen keresztül szemléli a mát, azaz a mostot. Ha pozitívan állsz hozzá, sokkal könnyebben megtalálod a kivezető és a békés utat! Ugyanolyan nehéz a negatív embernek, aki nyavalyog, mint ha pozitív szemüvegen keresztül tekintene a problémákra, csak a nyavalygásával, a negatív hozzáállásával még inkább megnehezíti és nem látja a kiutat. Mindenkinek nehéz, de a nehézség nem tart örökké. Az is elmúlik egyszer, csak nem mindegy, hogyan. Ez csak rajtad múlik. Hát tarts ki, és éld túl a nehézséget! Lépj túl a nehézségen, mert az csak rajtad múlik, hogy állsz hozzá, hogy közelíted meg az elfogadást, és hogy haladsz tovább a megoldás útján! Ne feledd, semmi sem tart örökké, minden elmúlik egyszer!

Tanulj nap mint nap valami újat, merj elengedni dolgokat, járj nyitott szemmel, és tanulj meg hallgatni, hogy meghalld a környezetedet! De elsősorban hallgasd meg saját magad. Hallgasd meg magad, hogy te mit mondasz, és az igazat merd tisztán, őszintén elmondani saját magadnak! Merd önmagadat a mostban bevállalni, merj álmodni, merd az álmaidat megvalósítani! Nevess sokat, szeress, köss békét, és tanulj meg köszönni! Tanuld meg elfogadni más ember köszönését, és merd elfogadni önmagadat! Fogadd el a társadat, ne múljon el egy perc se az életedben haraggal, titkolózással, pletykával, irigységgel, ne múlj el így! Ha ezeken kapnád magad, kopogtasd meg a fejed: "hahó, már megint mit csinálsz? Miért mérgelődsz, mi értelme van ennek? Nem szólhat erről az életed."

Nem csak neked nehéz, ne felejtsd el, hogy másnak se könnyű! Tudom, hogy sovány vigasz, de csak rajtad múlik, hogy szemléled önmagadat. Ne múlj el hiába, ember! Te nem lakni jöttél a földre, hanem élni! Ne légy az elmúlásé, légy a máért és a mostért! Nem kell harcolnod senkivel és semmivel, csak ne add fel, és taposd az utat tovább! Menj, amíg a lábad visz! Ne múlj el a semmiért!

A múltadat ne sajnáld. Örülj a mostnak, és ha nem vagy vele megelégedve, akkor szedj ki magadból minél többet! De vigyázz, ne minden áron tedd ezt! Mert akkor megint sajnálni fogod az elmúlást. Légy a mostban emberséges, a béke és a mosoly legyen a te erőd és a hatalmad! Ne azt kívánd az élettől, hogy könnyű legyen, hanem hogy a nehéz helyzetekben legyen erőd megoldást találni! De egy dolgot ne felejts el: ahogy a nehézség, úgy a megoldás is benned van! Mindenre képesek vagyunk, csak akard és merd! Nem kell, hogy letérdelj, maradj állva, maradj talpon!