A főcím nem csupán érdekes, hanem elgondolkodtató is. Mindnyájan megkérdezhetnénk magunktól, akik ezt a cikket olvasni fogjuk, hogy hány ismeretlen ismerős ember van az életünkben? Az ismeretlenekből lehetnek ismerősök és az ismerősök válhatnak ismeretlenné. Hogy pontosan mit jelent ez?

Az ismeretlen ismerősökkel naponta találkozhatunk. Sőt, találkozunk is. Egy számunkra ismeretlen ember jellegzetes lehet egy kabátról, a hajszínéről, vagy akár a biciklijéről, az autójáról is. Ők az ismeretlen ismerősök. De valamikor lehetett ismeretlen ismerős a mostani párod is. Vagy az a személy, akivel naponta találkoztatok, láttátok egymást, elmentetek egymás mellett. Így vagyok én például mindennap reggel, pontosan 7 óra 45 perckor, mikor a három lányommal, itt, Kiskőrösön, a város központjában, a katolikus templom mellett lévő kicsike kis boltba megyek. Régen úgy hívtuk, hogy kenyérbolt. Most már egy jó pár évtizede Schneider-boltnak hívjuk, Schneidernek hívják a tulajdonosát. 7 óra 45-kor, ebben az időpontban, egy fekete hajú hölgy és egy szemüveges úr lassan most már 8 éve, minden reggel szembe jön velem, találkozunk. Vagy a boltban, vagy, amikor már megvették a reggelijüket máshol, a gyalogátkelőhelyen, amikor sietnek a dolgukra. És ha találkozunk, mosolygunk egymásra és köszönünk. Én az ő nevüket nem tudom. Nem ismerem őket. De már 8 éve, minden reggel ismerősök vagyunk. Minden reggel egy mosoly, vagy egy "jó reggelt", vagy csak egyszerűen a fejünkkel biccentünk egymásnak messziről.

Másik példa. Van egy fiatal hölgy, aki már nem lakik Magyarországon, Angliában dolgozik, ott él. Valamikor ő is kiskőrösi volt. Több mint két hónapja írogatunk egymásnak, beszélgetünk. Ő emlékszik rám, látásból ismer. Én  nem emlékszem rá, sose láttuk még egymást személyesen, és mégis, jóízűket el tudunk beszélgetni a Facebookon keresztül. Ő is egy ismeretlen ismerős. Hogy őszinte legyek? Ő az ihletője ennek a mai történetnek.

Persze vannak olyan ismerősök is, akiket személyesen ismerünk, aztán később valamilyen oknál fogva ismeretlennek valljuk őket, ismeretlenné válnak. Válhat egy jó barát is ismeretlenné. Gondolom, egy páran átéltük ezt, igaz?

Másik példa. Van egy velem egykorú srác, most már ő is 40 körül lehet, kb. 42 éves. Jó pár éven keresztül, ha találkoztunk a városban, egy-két jó szóra megálltunk, beszélgettünk egymással. Majd mindenki ment a maga dolgára. Általában mindig akkor találkoztam vele, mikor esténként kocogás után sétáltam a város központjában. Ő is egy ismeretlen ismerős volt. Egyszer csak oda szólt: mennyi ideig kocogsz? És innentől kezdve ismerőssé vált ez az ismeretlen személy. Nagyon sokszor megálltam, beszélgettünk, sőt kimerem jelenteni, hogy jóízűket beszélgettünk, nevettünk. Eltelt egy kis idő, és sajnos abbahagytam a kocogást. Már nem sétáltam arra, nem láttuk egymást, nem beszélgettünk, megszűnt a kommunikáció. Emberek, milyen fontos a kommunikáció, igaz? Utána volt egy jó pár alkalom, amikor találkoztunk, és ő csak úgy elment mellettem. Megszűnt a kommunikáció, és ismeretlenné váltam. Hogy mi ennek az oka, pontosan nem tudom. De több mint valószínű, hogy megint csak azt tudnám felhozni, hogy megszűnt a kommunikáció. Ha nem ápoljuk az ismerősi kapcsolatot, az egy idő után megszűnik. Semmi sem tart örökké! Ápold az ismerősi kapcsolataidat, legyen erre 5 perced! Ha a Facebookra nem sajnálsz egy óra hosszát, akkor ne sajnálj 10 percet, 20 percet, fél, vagy akár egy órát a személyes kontaktra sem! Mert úgy fogsz járni, mint én. Törődjünk magunkkal, és fordítsunk időt az emberi kapcsolatainkra!

Milyen érdekes, emberek, az élet! Minden reggel találkozunk, valamilyen szinten mindnyájan ismerősek vagyunk egymásnak arcról, és mégis lehet, hogy életünk végéig ismeretlenek maradunk egymás számára. Én ma eldöntöttem, hogy akikkel minden reggel 7 óra 45-kor találkozom, és széles mosollyal köszöntenek, hogy "jó reggelt", holnap a gyalogátkelőhelyen vagy a Schneider-boltban találkozom majd. A fiatalembernek kezet nyújtok, úgy fogom köszönteni holnap reggel, és a fekete hajú hölgynek is úgyszintén el fogom mondani, ha csak egy pár szó erejéig is, hogy ne maradjunk ismeretlen ismerősök. Ha megtehetjük, hogy minden reggel mosolyogva köszöntjük egymást, hogy egy pozitív szóval köszöntjük a másik személyt, hogy legyen jó a reggeled, ha van egy-két jó szó, ami akár erőt adhat a másiknak a nap elkövetkezendő részére, ami esetleg segíthet átlendíteni a problémákon, hát tegyük is meg! Erről is szólhat az életünk, hát szóljon erről az életünk! Legyen minél több pozitív jelző, mozdulat, pozitív tett a másik számára. Az jó, ha már megvan a gondolat, de ha nem cselekszel, ez csak gondolat marad. Tehát én ma megfogadtam magamnak, hogy ki fogok szállni a gondolataimból, és az ismeretlent egy kézfogással, egy-két jó szóval ismerőssé próbálom tenni. És ha már ismerősöd valaki, törekedj arra, hogy ne váljon ismeretlenné! Emberek, szükségünk van egymásra! Létfontosságúak a kapcsolatok, az emberi kapcsolatok. Szállj ki a gondolataidból, és cselekedj! Merj cselekedni! Merj lépni, merj élni, és minél többet mosolyogni! Kívánom mindenkinek,hogy az ismeretlen ismerősök legyenek valódi ismerősök, és mosolyogva kívánjunk egymásnak jó reggelt!