Milyen álmai vannak egy cigánynak, aki három gyermekét egyedül neveli?

Karuvetz Emília vagyok, Szilveszter blogjának olvasói számára talán már ismerős lehet a nevem. Újságíróként és most már romológiát tanuló hallgatóként szívesen veszem az övéhez hasonló életutak megismerését. Szilveszterrel minden eddigi beszélgetésem érdekes tanulsággal szolgált, és ő maga is szereti ilyen formában megosztani az olvasókkal a gondolatait. Éppen ezért belevágtunk egy új interjúba, amelyet a kedves Olvasók itt olvashatnak.

- A legtöbb ismerősöd számára már ismert az életed története. Egyedül neveled a három gyermekedet már kb. 6 éve. Elégedettnek, boldognak tűnsz. Van még valamilyen álmod? Egyáltalán milyen álmai lehetnek egy olyan személynek, aki olyan helyzetben van, mint te? Egy cigány származású embernek, aki egyedül áll a világ rengetegében a mai korban?

- Hogy őszinte legyek, elég harapós a kérdés, amit feltettél, jó értelemben. Viszont számomra elgondolkodtató is. Mint cigány származású ember, nem tudom, hogy egy cigánynak milyen álmai lehetnek. Egyetlenegy dologban biztos vagyok: élem, megélem (a te szavaidat használva) az álmaimat. Emberként én úgy gondolom, hogy az álmaim nem különbek, mint bármelyik szülőé. Elsősorban a gyerekeimmel kapcsolatban vannak hosszú távú céljaim. Azaz úgymond álmaim. Legyen szakmájuk, és a szakmájukban sikeres emberek legyenek. De mindenekfelett elsősorban az egyik legnagyobb álmom, hogy az életben emberileg érjenek el sikereket. Mind házastársi kapcsolatban, mind más emberi kapcsolatban. És értem ezt persze arra is, hogy ha jönnek az életükben majd nehézségek, mindenféleképpen a békés és az emberhez való megoldás útját találják meg. Ezt akár hárman, testvérekként, vagy a párjuk és barátaik segítségével. Ne legyenek elveszett emberek, hát ez az egyik legnagyobb álmom. Ami igazándiból nekem nem is álom, hanem nap mint nap ezen dolgozom, amikor társalgok velük, amikor együtt olvasunk akár tudományos könyveket, vagy esetleg olyan beszélgetésbe megyünk bele, ami rólunk szól, a mi életünkről. Vagy példaként megnézzük a körülöttünk lévő emberek viselkedését, életét, vagy azt, ami épp most folyik a világban, hogy vannak tőlünk sokkal nehezebb helyzetben lévő emberek, gyerekek. És ezáltal a megtapasztalás által próbáljuk meg együtt a mi helyzetünkből, lehetőségeinkhez mérten kikaparni magunknak a legjobbat. De fontos, hogy azt ne foggal-körömmel tegyük, hanem mosolyogva, együtt, kézen fogva. Ezek, úgy gondolom, nem álmok. Tudom, hogy ezek nagy része rajtam múlik, hogy megvalósuljon. Ami pedig nekem egy kicsit álomszerű, hogy majd valamikor, amikor eljön annak az ideje, megélhessem azt a kort, mikor ők már kiszálltak a fészekből, külön életük lesz, és várom haza a gyerekeimet és az unokáimat. Igazándiból részemről az álmoknak ez a része az, ami valóban álomszerű.

- Céltudatos, lényegre törő gondolkodást mutatsz. Mennyire tartod magad racionális embernek? 

- Úgy gondolom, ez egy nagyon veszélyes kifejezés, hogy racionális ember. Tudomásul kell venni, és elnézést kérek tőled, hogy néha azért olyan jelzőket használunk - mint például racionális, céltudatos, vagy éppen gondolkodó ember -, amelyeket ha szétszedsz, nagyon erős és határozott szavak. Én ezeket a szavakat nem merem csak úgy dobálni. Persze nyilvánvaló, hogy rá kellett, hogy kérdezzél, hát én most megpróbálok rá válaszolni. 

Ez nagyon tág fogalom számomra, hogy céltudatos ember. Miben céltudatos? És most megkérdezem magamtól, hogy miben vagyok én céltudatos? A gyerekeimmel szemben? Lehet. De egyébként a mindennapjaimat úgy élem, hogy a legfontosabb a mai nap, a most. Sok ember nincs vele tisztában, hogy amíg le nem veted magadról azt a sok semmit, aminek te jelentőséget adsz, addig nem tudsz élni a mában. Amit most te kérdeztél, a gondolkodó, a céltudatos, a racionális, ezek mind jövőbe néző jelzők. És ahogy mondtam, nekem a ma számít. Hogy a mában észrevedd, és meg tudd élni, amit megláttál és észrevettél, arra igazándiból jelzőket nem tudnék felsorolni. Mert arra igazándiból másodpercenként kellene, hogy járjon az agyad. Mert ha belegondolsz, egy napban olyan sok minden történik velünk, akár a munkahelyünkön, akár otthon, akár az utcán, és olyan sok gondolatmenet átfut az agyunkban, az elménkben, hogy most megkérdezem: merjük-e mondani, hogy racionálisan gondolkozó emberek vagyunk a mában? Előrelátóan meg tudod tervezni a mai napot? A terveid biztos, hogy sikerülni fognak? Úgy fog működni egy nap, ahogy te azt elgondolod? Vagy például a munkahelyen ha egy konfliktushelyzet ér, ami indulatokat szabadít föl benned, azaz érzelmi válság, düh, bosszú, sértődöttség indul meg - ezek ezred másodperc lefolyása alatt jönnek létre a gondolataidban és az érzelmeidben. Hogy tudsz így racionális ember maradni? Amikor hazaviszed mindazt, amit átéltél.

Ha el is fojtod magadban az érzelmeket, gondolatokat, hogy a körülötted lévő emberek ne érezzék, ne észleljék, akkor is valamilyen szinten észre fogják venni és megérzik. Ez racionális, kérdem én?

A kérdésre a pontos választ így adom meg: próbálkozom nem érzelmileg dönteni, mert az érzelmek nem döntenek, azok nem tudnak. Kisebb-nagyobb sikerrel persze, de próbálkozom ésszel, hétköznapi józan paraszti ésszel hozni a döntéseket a mában, és nem minden esetben az érzelmekre hagyatkozni. A gondolatoknak az érzelmek csak visszajelző impulzusok, hogy azok helyesek-e vagy sem. Azt az agyad tudja. A szeretetet viszont nem gondolod, azt érzed. A harag pedig az agyadban születik meg. Hát én így próbálom a mindennapokat, azaz a mát megélni. És a te szavaidat használva, racionálisan gondolkodni.

- Mennyire látod a gyermekeidben tükröződni a saját gondolkodásodat, a saját világlátásodat? Elfogadod, ha másképpen viszonyulnak bizonyos dolgokhoz? 

- Ez nagyon jó kérdés, ez a kérdés tetszik nekem. Mivel egyedül nevelem őket, most már több mint hat éve, nagyon más választás nincs is, törvényszerű valamilyen szinten, hogy sok dologban mind a három lányomnál visszatükröződnek az én gondolkodási elveim. De azt hozzárakom és kihangsúlyozom, nagyon örülök neki, dicsérem és biztatom mind a három lányomat, hogyha esetleg teljesen másképp vélekednek, gondolkodnak dolgokról, mint én. Mert ezáltal megindul náluk az önálló véleményalkotás és gondolkozás. Még ha nem is tetszik nekem, én akkor átgondolom, és megbeszéljük azt, hogy esetleg bizonyos helyzetekben miért is látják másképp, mint én. Vagyis mi váltotta ki belőlük az esetleges helyzetben a más gondolkodásmódot, a más véleménynyilvánítást, magyarázzák el nekem. Mert bizony voltak dolgok, amiket sokkal tisztábban és jobban megláttak, mint én. És voltak helyzetek, sőt vannak is, és nagyon remélem, lesznek is, amelyekben tanulhatok majd tőlük.

- Van-e olyan az életben, amit másképp csinálnál, ha visszamehetnél az időben? Egyáltalán mennyire szoktál ilyeneken gondolkodni?

- Ezt a kérdést nagyon sokszor hallottam már, és szeretem ezt a kérdést, köszönöm. Annak ellenére, hogy eleve lehetetlen, hogy a múlttal bármit is tudjunk kezdeni, azaz megváltoztatni, nagyon sok ember elhibázza, hogy a mai napig a múltból merít. Azaz azt hiszi, vagy azzal csapja be magát, hogy lehet rajta változtatni, és majd a jelenben lévő történések másképp fognak működni. Az én életemben a múlt az egy olyan elmúlás, amelyen én igazándiból nem változtatnék semmit. Mert a múlt készített fel arra, amiben most vagyok, amit most csinálok. Hogy a magam lehetősége szerint tudjam nevelni a gyerekeimet. Vagy ne kapaszkodjak bele másba, hanem egyedül is meg tudjam állni a helyem a gyerekeim életében. Vagy például emberek véleménye teljesen semlegessé válik, a rosszindulatú véleményre oda se figyelek. Sőt hogyha rosszat cselekednek velem, és a cselekedet nem olyan mértékű, hogy a gyerekeim megérezzék, és csupán az önérzetemről van szó, azokat a történéseket én kinevetem. És ezt mind a múltnak köszönhetem. Mindannak a nehézségnek, amit a múltban átéltem. Sorolhatnám a rosszindulatú embereket, a nem korrekt tetteket velem szemben, édesanyám, a nagymamám halálát, a két nagynéném, a nagybátyám halálát, ezek az emberek mind közel álltak hozzám. Ezek az emberek az én lelkemet a múltban építették, nem rombolták. És sorolhatnám itt a csomó ismerőst, barátokat, akik már nem élnek, meghaltak fiatalon, idősen. A szeretteim, barátaim, ismerőseim halála a múltban megtanították nekem, hogy állj fel és menj tovább. Fogjam a három gyerekem kezét, és ha jön a vihar, jön a jég, az eső, tűz, a halál, nem baj, csak együtt maradjunk. A múltamnak köszönhető, hogy nagyon kevés dolog tud engem térdre kényszeríteni, de mégis, ha lent vagyok, fölállok és megyek tovább. Így a múltamon semmit se változtatnék, bármennyire is fájdalmas, nehéz volt, mert megvolt ennek az egyensúlya. Rengeteg csoda, szép és jó dolog is történt, amiket a mai napig mesélek a gyerekeimnek, és ugyanúgy elnevetem magam, mintha most történne. A múlt jó úgy, ahogy van. De egy dolgot ne felejtsen el a világ, jól nyissátok ki emberek a fületeket: a múltból tanulj, a jelent éld bölcsen és okosan, a jövőt meg reméld! 

Hát ez a múltam. Jó úgy, ahogy van. 

- Beszélgetéseink során mindig kitértél a cigányságodra, mint fontos tényezőre az életedben. Vannak-e magyar barátaid? Mit gondolsz, hogyan oldható fel legkönnyebben a sokszor tapasztalható cigány-magyar ellenségeskedés?

- Ez jó kérdés. És nehéz. És egyelőre a jelek szerint megoldhatatlan. De mégis megoldható. Ez csak nézőpont kérdése. Na de inkább maradnék a "magyar barátok" kérdésednél. Azt nem tudom, hogy ők mennyire magyarok, vagy mennyire cigányok, de az biztos, hogy jó emberek és szeretem őket. Pistinek és Anitának a nevét nagyon sok cikkben olvashatták már, ők egy pár. Imádom őket. Minden szombaton lassan hagyománnyá válik, és remélem, az is lesz, hogy együtt edzünk. Pistinek van egy picike edzőterme, minden szombaton ott edzünk, a három ikerlányom, és Pisti testvérem, barátom. Közben Anita ténykedik körülöttünk, merem mondani, húsz percet nem tud megmaradni egy helyben. Ő vagy valamit süt, vagy főz, takarít, mos, de amíg ott vagyunk, egy-két óra, három óra hossza edzés alatt, minden harmadik-negyedik kanyarban hoz valamit. Emberek, az a nő üres kézzel nem jön ki. Ő vagy hoz valami nyalánkságot, üdítőt, vizet, vagy épp azt mondja, hogy "gyertek, kész a hamburger", vagy "gyertek, csináljuk együtt a hamburgert!". 

Sorolhatnék még neveket: Vivient, Lacit, vagy Pistiék szomszédját, Sanyit. De mehetnék tovább, mi csak úgy hívjuk, a zsidó Zoli. Én egy cigány gyerek vagyok, ő egy zsidó ember, és mi ketten így vagyunk egy testvér. Pisti egy magyar gyerek, én egy cigány gyerek vagyok. Anitával együtt mi így vagyunk testvérek. De hozzánk tartozik Vivi, Laci, a Sanyi is. Halld, Magyarország, halld, te sokszínű világ! Ha levetitek a színeket, ha nem törődtök vele, hogy ki milyen nemzetiségű, akkor emberként, testvérekként tudunk egymással időt eltölteni. És a zsidók Tórája szerint ez a minőségi idő. 

Számomra a cigány-magyar viszály, ha egyáltalán viszálynak lehetne ezt mondani, semmi más, csak pénz, politika, kampány. Mert megnézhetjük, hogy milyen bűncselekményt követ el a cigány származású ember, és milyet a magyar, és mondhatnánk azt is, hogy mekkora százalékban vannak cigányok a börtönben, és ahhoz képest milyen csekély a százaléka a magyar származású bűnözőknek. De azok a csekély százaléknyi magyar származású emberek, bűnözők mennyivel súlyosabb bűncselekményt követnek el azokhoz a cigányokhoz képest, akik visszaesőként foglalják el a helyüket a megszokott cellákban! Hát erről ennyit. Ez a kérdést napi szinten felteszik politikusok egymásnak, de azt a mondatot kevésbé hallod, hogy "oldjuk meg, hogy ne így legyen!". "Tegyünk érte valamit, hogy ez csökkenjen vagy megszűnjön". Ennek a megoldásnak a legnagyobb kezdeményezője és igazi példakép a cserdi polgármester, Bogdán László. Nem fogom részletezni a tetteit, munkásságát, mert eléggé ismert, tessék utánanézni. A másik úttörő volt ebben a kérdésben, akire nagyon büszke vagyok, és örömmel tölt el, hogy úgy emlegethetem, mint a nevelőapám. Ő idősebb Kunhegyesi Ferenc, aki sajnos már nincs köztünk. Ő Kiskőrösön a helyi kisebbségi politikában talán az egyetlen, aki a politikai rálátása és a kiemelkedően magas tudása által volt az egyik és szerintem az utolsó is, aki a cigányok mentora, védőangyala, azaz a problémák megoldója lehetett. 

- Arról is többször beszéltél már, hogy nemcsak a barátaid egy része, hanem a barátnőd is magyar származású. Mesélnél róla is?

- Igen, köszönöm a kérdést. És már vártam, hogy rákérdezz. Ahogy mondtad, ő egy magyar származású fiatal hölgy, sajnos a nevét nem mondhatom el. Nagyon büszke vagyok, hogy a barátnőm. Nagyon sok mindent köszönhetek neki, sőt sokat tanulok tőle. Én a saját szavaimmal úgy mondanám - ahogy neki is szoktam mondani -, hogy ő az én haverom, a pajtásom, a barátnőm, a barátom. Aki a lehetőségeihez mérten 100%-osan helyt áll mind barátnő, mindenféle értelemben, és ebbe beleértem a gyerekeimet is. Ő egy csodálatos, okos, értelmes ember, mindemellett diplomás ember, értelmiségi, tanárnő, tanít, és nagyon szerény ember. Nem véletlenül ejtettem ki a számon többször az ember szót. Mert ő az. És megragadnám a lehetőséget, köszönök neki mindent. Köszönöm.

- Úgy értesültem a blogodból, hogy egy színdarab szerzője is vagy. Mi indított meg téged arra, hogy másféle műfajban is kipróbáld magad? Szeretnél nyilvános előadást hozzá?

- Igen, a színdarab. Volt régen egy ember, akit ismertem, és a kezembe nyomott egy lapot. És azon volt egy nagyon aranyos kis történet, a történet címe: "Egy angyal, aki nem akart énekelni". Ha nem baj, akkor most nem mesélném el a történetet, mert akkor három napi hideg élelemmel ülhetnénk itt a kávézóban. A lényege a dolognak, hogy ezt a történetet megálmodtam színpadra. És a barátnőm segítségével átírtam. Ezt a színpadi darabot elkérték tőlem, hogy el szeretnék játszani, de hogy ez megtörtént-e vagy nem történt meg, azt már nem tudom. De már érik bennem egy másik történet, amit, ha a lehetőségek adják, színpadra szeretnék vinni.

- Elárulsz nekünk néhány részletet az új darabból?

- Igen, emberi érzésekről van szó, amelyek egy szigeten élnek. A Boldogság, a Bánat, a Gonoszság, az Irigység, a Gazdagság és a Szeretet. Tudomásukra jutott az emberi érzéseknek, hogy süllyed a sziget. Ízelítőnek ennyit, a további részleteket majd a kész, színpadra került színdarabból ismerhetik meg az érdeklődők.

- Ismersz-e a környezetedben még olyan roma személyt, aki hasonlóképpen blogot vezet, írni szokott, akár színdarabot vagy bármi mást?

- Én elnézést kérek, romát nem ismerek, de cigányt igen. Maradjunk a cigánynál.

- Rendben.

- Olyat, aki blogot ír, vagy színdarabot, olyat nem. De festőművészt igen, ő ifjabb Kunhegyesi Ferenc. Bangó Mónika költő, sajnos már nem él Kiskőrösön, kiköltözött Németországba.Tóth Miklós zeneszerző, előadóművész, neki köszönhető az "adj helyet magad mellett", ezt a dalt ő írta, gondolom mindenki ismeri, a Bikini együttes száma. 

- Mit üzennél a cigányoknak és a magyaroknak az interjú zárásaként?

- A magyaroknak, cigányoknak? Semmit. De ha azt kérdezed, mit üzenek az embereknek, az más. Törekedjetek a békére! Törekedjetek a mának minden egyes értékes percét megélni, átélni, mert higgyétek el, minden napnak megvan a maga csodája. És tanuljunk meg mindennap, mikor felkel a nap, és kimegyünk a házból, köszönetet mondani azért, hogy ezt láthatjuk. Köszönd meg, ha esik az eső, és simogatja a bőröd. Köszönd meg a kenyeret, a vizet, köszönd meg a holdat, az égen a csillagokat. Köszönd meg a gyermeked, testvéred, feleséged. Tanulj meg mindennap köszönetet mondani, tanulj meg embertársadnak köszönni, hogy jó napot, vagy szia. Tanulj meg elköszönni, hogy legyen szép napod. Tanulj meg boldognak lenni mindennap, és amíg élsz, van lehetőség, hogy segíts a másikon. Minden percben figyelj oda, hogy ne ejts ki a szádon negatív jelzőket, mert annak a pillanatnak megvan a pozitív jelzője is, hát cseréld fel arra! Ha az életben valami rossz ér, az tanít. Nézd a jó oldalát, bármennyire nehéz is, mert minden rosszban van valami jó. Merjetek élni, merjetek naponta jó dolgokról beszélni, merj saját magadnak megbocsátani, mert akkor másnak sem lesz nehéz megbocsátanod. Merd felvállalni a hibáidat, engedd el őket, és ne cselekedd meg őket többet. És mindenek felett becsüld önmagad! Mert ha magad becsülöd, becsülni fogod a másikat is. Ne akarj semmit foggal-körömmel, inkább fogd meg nyitott tenyérrel, szeretettel. Ha van egy szelet kenyered, törd meg az éhezőnek, hogy ne mardossa az éhség a gyomrát. Ha a pincértől nem sajnálsz 1000 Ft borravalót, mert finom volt az étel, ne sajnáld a hajléktalantól se. Ha a Balatonon megveszed 1500-ért a hamburgert, a piacon az öreg árustól és a termelőtől ne alkudj le 100 Ft-ot. Legyetek békések, törekedjetek a békére. Véges az életünk ideje, ne éljétek le haraggal, ne a rasszizmus töltse be a mindennapjaidat! Merjetek emberek lenni, és ne a szemeddel lásd a világot, az sokkal több annál, csukd be a szemed, és a szíveddel lásd! Akkor nem fogsz látni színeket, nemzeteket, csak az embert látod, aki esetleg bajban van. Segíts rajta, ha tudsz.

A negyedik interjút a linkre kattintva olvashatják a kedves Olvasók.