Már a fogantatástól kezdve létezik és szerepet játszik az ember életében a három elem. Végigkíséri az ember életét a halálig.
Az egyik elem az idő. Az idő mindig jelen van. Olyan szinten, hogy karóraként a kezünkön hordjuk, hozzá igazodunk reggel, amikor munkába sietünk, a déli 12 óra az ebédidő, és várjuk azt is, hogy mikor lesz vége a munkának. Vagy ha éppen hivatalos ügyeinket intézzük, akkor is időhöz kötjük magunkat. Ha a kórházba vagy az orvosi rendelőbe akarunk menni, időpontot kérünk magunknak. És még sorolhatnám tovább, hogy az idő milyen szerepet játszik az életünkben. De a legfontosabb szerepe az ember életében, az az ember életének ideje.
Aztán ott van a második elem, amiről azt lehet mondani, hogy időtlen, de mégis időhöz kötjük, ez a szeretet. A szeretet olyan, mint a testnek a kenyér, a szomjazónak a víz. A szeretet megjelenik egy házastársi kapcsolatban, a gyermekeinkkel, barátainkkal, testvéreinkkel való kapcsolatunkban. Vagy akár mondhatnám, kedvenc háziállatom esetében, esetleg egy kicsit bővíthetném tovább: egy szál virágban, amit szeretettel vásárolsz meg a boltban, annak, akit szeretsz. És szeretettel adod át.
Látjátok, emberek, a szeretet szó hányszor tűnik fel? És mindezt időhöz kötjük. Hogy hány órakor érek oda. Szeretettel viszem a virágot, és vajon hány óráig maradok annál, akivel szeretettel töltöttem el az időt. Adj az életedből, azaz az életed idejéből időt annak, akinek szeretettel vitted a virágot! Reménykedjünk, és higgyünk benne, hogy minőségi időt töltünk, amikor szeretetben töltjük el az időt egymással. Mert ha te valakinek időt adsz az életedből, az teljesen mindegy, hogy mennyi perc, hány óra, hány év, azt már visszavenni sosem tudod. Az az idő már eltelt.
Ezért kellene minél több időt egymással szeretetben tölteni, és nem a gonoszságra fordítani, nem az irigységre, és még sorolhatnám a többi jellemzőt, ami egyik sem tartozik a szeretethez, vagy pedig nem minőségi idő. A szeretet az egyik meghatározó eleme az életünk minden napjának, legalább annyira, mint az idő.
A legszomorúbb és legnehezebben elfogadható elem a harmadik elem, a halál.
Az embert megfoganásától kezdve a halála napjáig annyira végigkíséri, mint az idő és a szeretet eleme. A halál a végső meghatározó és az elmúlás jelképe. Ő a harmadik elem.
Na persze ez nem azt jelenti, hogy ha majd eljön a halál az ember életében, akkor elmúlik a szeretet. Mert mikor odaállok édesanyám sírjához, én édesanyámat ugyanúgy szeretem. Annyi a különbség, hogy nem tudom őt többé megfogni. Nem tudom megölelni. Nem érzem az illatát. Ő már fizikálisan nincs, nem létezik. Édesanyámért eljött a halál, de amíg én élek, amíg én időt töltök a Földön, a szeretet, amit édesanyám iránt érzek, él és létezik.
Tudjátok, emberek, a halál úgy van beállítva az élő emberek életében, mintha jönne a szörny vagy a kaszás, és elvinne minket. Vagy a Belzebub, esetleg az ördög. De ez nem igaz. Ha mondhatnám azt, hogy írjuk le egy kicsikét meseszerűen a halált: a halál ugyanolyan angyal, mint az idő vagy a szeretet angyala. Ezek hárman, a halál, az idő és a szeretet angyala kéz a kézben járnak egymással. Csak mindegyiknek megvan a maga szerepe. Mindegyiknek megvan a maga ideje. A halál angyala ismer mindenkit. Néha meglátogat. De amíg ott van veled az idő angyala, nem visz el. Mert neked még időd van a Földön. És amíg az le nem jár, az életed ideje, addig megkaptad rá a lehetőséget, hogy őszintén, tisztán szeress. Merj megbocsátani, merj bocsánatot kérni! Merj lépni, merj járni! A szeretet útján. Amíg van időd, és amíg el nem jön a halál.
A halállal ne törődjetek, a halállal ne foglalkozzatok! Sokkal fontosabb a most, próbálj most békében élni! Elsősorban saját magaddal. Mert ha magaddal menni fog, akkor nem lesz nehéz békét teremteni a szeretteiddel sem. És minőségi időt tölteni velük. A halál törődik velünk. Majd amikor eljön az ideje, ő úgyis megkeres minket. Ne a halál után akarj élni, most élj, ma! Mert most van még rá idő. Van idő szeretni.
