Ezt a történetet nagyon sokszor megnéztem. És ha megnézed egyszer-kétszer ezt a videót, még akár viccesnek is találhatod, mint ahogy én is viccesnek találtam. De ha egy kicsit átérzed a történet mélységét, és a történetben a párbeszédek lényegét és mondanivalóját, nem elég az, hogy elgondolkodtató, hanem elszomorító is. Hogy mennyire nem látjuk az egyértelműt, mennyire elsiklunk a kézzel fogható és a szemünk előtt lévő dolgok elől. Mint például ebben a történetben, amit jól nézzetek meg, többször! Nagyon szomorú lettem, elsősorban azért, hogy én ezen nevettem, aztán azért, amikor megéreztem, átéltem és megértettem, hogy mi ennek a lényege.

Persze mondhatnám, hogy milyen kis aranyos történet, maga a gyerekeknek a megjelenése, az akkori kornak az érdeklődése, sőt maga a ruházat, ebben a kicsike részletben az életfelfogás, maga az érdeklődés, a stílus, a nyelvhasználat. És ami nekem nagyon csodálatos benne, hogy meg akarták érteni az érthetetlent, a felfoghatatlant. És most, évtizedek elteltével, nekem is érthetetlen és felfoghatatlan, mint ennek a picike kisfiúnak. Hogy a H betű hogy jelentheti magyarul azt, hogy Magyarország. A H betű hogy cserélheti fel az M betűt, Magyarország kezdőbetűjét. És a H betűből hogy lehet Magyarország? Hungary, ez nem magyarul van. Vagy például amikor a futballisták szurkolói úgy szurkolnak, hogy "Ria, ria, Hungária". Hogy tudunk mi szurkolni, Magyarországon magyar csapatnak, magyar földön angolul? Nem tűnt fel senkinek? Nem gondolnánk azt, hogy elsősorban az autóink rendszámtábláját valóságos betűvel kellene jellemezni, azt feltüntetni? Hogy ez nem Hungary-rendszámtábla, hanem M betűs magyar? Nem kellene ezen kicsit elgondolkozni, emberek?
Nem tartjátok ezt kicsit szomorú dolognak? Kicsit gúnyosan viccesnek? Hogy vannak csoportok Magyarországon, kézzel-lábbal kapaszkodnak a magyarságukért? Csak Magyarország és csak magyarok címszóval, ott a Hungary, nem szúrja a szemét? Hogy nem M betű, hanem H, amit az angoloktól vettünk át (Hungary)? Ez nem Hungary, ez Magyarország! Ez nem hungarizmus, ez angolul van, emberek. Ez nem Anglia. Láttátok a rendszámtábla szélén, hogy RO? Az Románia, és nem angolul van odaírva, hanem románul. UA, ez Ukrajna, nem angolul van kiírva. RUS, Oroszország nézzétek csak! Ők is felvállalták magukat, ez sem angolul van. Nézzétek meg a szerb rendszámtáblát, szerbül van, nem angolul, SRB, miért is lenne angol. Hiszen ők szerbek, a szlovákoké SK, vagy D betű (Deutschland), még véletlenül sincs angolul. SLO, Szlovénia, és még emberek, soroljam, hogy észrevegyük? Hogy mindenki a saját maga nyelvén használja az országuk kezdőbetűjét? Nekünk miért nincs ott az M betű? 
Nézzétek meg a felnőtt ember arcát, egy pillanatra megáll, elgondolkozik, és jön a kegyes hazugság: hogy H mint haza. Szomorú. Szomorú. Hungaristák, hol vagytok, miért nem vállaljátok fel, hogy magyarok vagytok, nem hungaristák (angolul)?
Mert még a csomagolt étel hátoldalán is a magyar nyelvű fordítás úgy van feltüntetve, hogy H betűs. Mikor verik a mellüket - a tévében látom -, hogy mi vagyunk a magyarok, Magyarország a miénk, a többi nemzetiség takarodjon haza. És Magyarország csak a magyaroké, azt az idiótát nem zavarja, hogy ez pont angolul van, hogy Magyarország? Az önérzetét ez nem piszkálja? Németországban nem Hungary-nek, hanem Ungarn-nak mondják, a saját anyanyelvükön. Mi meg képesek vagyunk hungaryzni. Mert egyébként nem tudja, mi az a Magyarország. Mert így még nem hallotta soha, csak angolul. Ő ki tudja mondani, hogy Ungarn németül, mi meg lehungaryzzük saját magunkat. Gratulálok. A nagy magyar pártoknak, akik "csak magyarok, csak hungária", na először erre kéne köpködni, nem a cigányokra.
Éljük át a magyarságunkat, én cigányként mondom, éljük meg, és most nem az elfogultságról beszélek, hanem arról, hogy egyszerű, hétköznapi paraszti ésszel gondolkozó emberként kellene élnünk, ne variáljunk túl semmit. Az egyszerűben ne lássuk a komplikációt. Mert összezavarodunk, elveszítjük a fonalat, és lehungaryzzük saját magunkat. És nem tudjuk megélni, átélni, átérezni ennek a történetnek a lényegét: az M betű Magyarország. Kívánom mindenkinek, legyünk mindnyájan M betűsek, de egészséges, jó értelemben. M betű, mint Magyarország.