Száva Sándor

Kicsi városunk rengetegében élünk. Sokan vannak köztünk olyan emberek, akiket naponta látunk, nem is gondoljuk, hogy mi lakik bennük. Sándornak az otthonában, a lelkében a vászon. A művészet, az ecset, az arcok, képek a víz tükre, a fa és annak lehulló levele. Öregedő, megtört arcok, pipás öregember. Ahogy Robert de Niro filmsztár, Hollywood egyik királya, ahogy egy szerepében Sándor megjelenítette a vásznon.

A tekintet, az arc, maga a művész játéka, ahol Sándor ecsetét megragadta és vászonra vitte, arcán minden ránc, tekintet és annak rezdülése. Vagy ahogy megjelenik a csendélet, a lehulló szirom, vázába tett gyönyörű színekben pompázó virág. Ahogy a szirmok, a könyv betűsorait takarja, ahogy Sándor megjelenítette mellette a mécsest. Összekulcsolt kézzel öreg parasztbácsi, arcán minden ránc, tekintet megjelenítése a vásznon. Esőben sétálva egy pár, ernyő alatt egymást átölelve vagy ahogy láthatjátok majd, ha megnézitek, Sándornak műveit, maga a paraszti tanyasi világ, ahogy megjelenik élethűen, igazi önmagában. A gyermekek nyáron nagy melegben dinnyét falatoznak, vagy labdajátékot játszanak csibész-komisz fiúk és még sorolhatnám. A kutyát simogató kislány és rengeteg megjelenített mű évtizedeken át. Sándornak ecsetvonásait, ahogy megnézitek ezeket a képeket, csak egyszerűen én úgy mondanám, hogy emberek, ez az igazi művészet!

Ha ezt a szót a Sanyi előtt kimondanám, hogy művészet, nekem nagyon tetszik az az alázat, az a mérhetetlen alázat, mikor szemébe mondom, hogy Sanyi, te egy igazi művész vagy. Akkor lehajtja a fejét, és mosolyog, és szó szerint zavarba jön, és erre azt válaszolja: én nem vagyok művész, csak egyszerűen szeretem azt, amit csinálok. És valójában ez érzékelhető a képeken, a műveken, a szeretetet, a gondoskodást, a maximális odafigyelést minden egyes ecsetvonásban, formákon megtalálhatjuk. Tükrözi önmagában és összes képe hordozza önmagában Sándor szerénységét, művészi tudását, azaz a lelkét. Sajnos erről tovább igazándiból nem beszélhetek, hogy Sanyi honnan jött és hogyan került ide Kiskőrösre, és hogy indult meg a pályafutása, és mi által alakultak ki ezek a csodálatos ecsetvonások. Milyen érdekes, emberek, ez az ember itt él köztünk, és mondjátok, hogy ez véletlen, hogy Hazafi Anikó a párja, a másik művész? Anikónak tehetsége és tudása a pirográfiában jelenik meg, maga a művésznő a munkája révén ad nekünk bizonyságot úgy, mint Sanyinak, a művészi lélek jelenik meg, mint Sándornál a vásznon, Anikónak egy hétköznapi, egyszerű fadarabon, egy elektromos forrasztó géppel teremti meg fán a csodát, és úgy élvezhetjük, minden forrasztott, azaz égetett formát, arcot, képet, az igazi tudás, önmagában a művészi lélek jelenik meg munkája által. Hasonló módon,mint Sándornak, csak Sándornak más típusban, más stílusban, más ecsetvonásként a vásznon, maga a valóságában születik meg a művész lélek. Emberek, ki gondolná, hogy ez a két ember egy pár? És itt élnek köztünk Kiskőrösön. Remélem, egyre többen megtudják, és eljutunk majd odáig, felnövünk mint Kiskőrös város lakói, hogy ezek az emberek is nevet adnak ennek a helynek, ahol élünk, és ezáltal a kellő tiszteletet és elismerést megadjuk nekik. Az önmagukból fakadó tudásukból megismertetik Kiskőröst a külföldi emberekkel. És országon belül is nagyon sok helyen, sőt Anikót Amerikából felhívták, és a világon az első és legnagyobb pirografikus gratulált az egyik munkájához. Aki gratulált, nem egy kisember, ez az ember szignózta, azaz égette Jimi Hendrix gitárját, és ő gratulált a mi Anikónknak. Napjainkban pedig Sándort külföldről is megkeresik, hogy portrékat, reneszánsz és barokk stílusú portrékat rendeljenek tőle.