A cigány tűz, azaz a cigányok tüze... Maga a tűz nem több, mint az önmagában hordozott tulajdonságai: fény és meleg. De mégis, a cigányok életében a tűz jelentős szerepet játszott mindig: a régmúltban és a jelenben is.

Például nálunk a mai napig szokás, hogy mikor meghal egy cigány, akkor a többiek összejönnek "virrasztalni". Elmegyünk az elhunyt otthonába, és úgy rójuk le tiszteletünket, hogy éjszakákat töltünk el az elhunyt hozzátartozóival. Lehetnek azok hideg éjszakák, vagy akár forró, meleg éjszakák is, akkor is tüzet raknak a cigányok. A tüzet körbeüljük, merengünk lobogó lángjai előtt, és feltörnek az emlékek. Például mikor szegény Béla ezt mondta nekem: "emlékszel, mikor az én anyám meghalt? Ott is hogy összejöttek a cigányok, milyen sokan voltunk!" És már jön, rögtön folytatja a másik az emlékeket, és sajnos én is: mikor az én édesanyám meghalt, tüzet raktunk, pedig június volt. Forró éjszakák voltak, és mégis tüzet raktunk.

Mikor a cigányok tüzet raknak, például egy virrasztaláson, a tűz körül ülve, hallhatod a fájdalmas sóhajt, és láthatod a könnyes szemeket. A tűz ereje... Feltörnek a régi emlékek. Mikor mi gyerekek voltunk, mi is ugyanígy rosszalkodtunk, körbeugráltuk a tüzet, mint most ezek a gyerekek. De jó nekik! Ők ebből mind nem tudnak semmit. Nem értenek semmit, hogy ma miért jöttünk itt össze, és miért pattog a tűz. A tűz körül ülve idősebb cigányok megemlékeznek róla, hogy mikor ők fiatalok voltak, "abban az időben, mikor meghalt egy öreg cigány, hát te emlékszel erre a cigányra? Vagy emlékszel arra a cigányra?" És elkezdődnek a régi történetek. Az emlékek, a cigány történetek, a régi paramichák mesélése éjszakákba nyúlik.

De persze akkor is tüzet gyújtunk, mikor csak egyszerűen összegyűlünk, egy egyszerű beszélgetésre. A mi őseink, azaz nagyapáink, nagymamáink, mikor vándoréletet éltek, megálltak, a kormos lábosok alá tüzet gyújtottak, hogy főzzenek a gyerekeknek. Vagy csak egyszerűen, mint ahogy tegnap este Csetró testvérem, kedve támadt főzni, tüzet gyújtott a bogrács alá, és nagyon finom birkapörkölttel várt engem. És a tűz körül, amikor odaértem, már ott ült a családja, barátai, Tibike barátom kezében a gitár, és felcsendült a tűz erejével a cigányzene. A cigányok életében, azaz az enyém és a gyerekeim életében a tűz fontos dolog. Ezzel nem mondok újat, hogy a gyerekeim szeretnek a tűz körül ülni, hiszen melyik gyerek nem? De mégis, nekik, nekem, és a többi cigánynak a tűz valami más. A tűz beszél hozzánk, a tűz mesél nekünk. És szó szerint emlékeket hoz elő, emlékeket a régi múltból, emlékeket egy jóízű beszélgetésről. Emlékeket édesanyámról, nagymamámról.

A cigányok tüze. A cigányok tüzében ott van a vidámság, a béke, a szeretet. A cigányok tüzében ott van az elmúlás, a halál és a virrasztalás. Ahogy a lobogó lángokból az izzó pörje a magasba száll, és ahogy a magasban elveszíti erejét, majd ismét a földre száll, mint hamu, hát így szálljon el mindnyájunk életéből embertársainkkal szemben a múltbéli harag és a sérelmek! És ahogy a lobogó láng kapaszkodik fölfelé, hát úgy kapaszkodjon a ti életetek a béke és a megbocsátás útjára! És a nehézségből emberek, csak fölfelé, fölfelé és fölfelé! Ezt próbáljuk minél egyszerűbben, ne bonyolítsuk túl ezt az egyszerű életet! Túlságosan rövid az életünk ideje. Ne legyen idő a rosszra, minél több időt fordíts a jóra, hogy élvezhessük azt az időt, ami még van az életünkből! És egy dolgot azért ne felejtsünk el: hogy amikor majd nekünk raknak tüzet, és a mi szeretteink és barátaink ülnek majd a tűz körül, és mikor majd a lobogó lángokat merengve vagy könnyes szemekkel nézik, akkor ne gondolják, ne hagyjunk olyat magunk után, amiért inkább eloltanák a tüzet! Inkább törekedjünk, próbálkozzunk úgy élni, mikor körbeülik a mi tüzünket, ki merjék mondani az emberek azt hangosan, hogy "de kár érte, jó ember volt!". Vagy ha csak egy gyertya formájában lobog is a láng a mi emlékünkért, sose aludjék ki az a láng, soha! Sose felejtsenek el minket, legyünk kellemes gondolat, legyen jó érzés visszaemlékezni ránk! Élj, és égj, mint a tűz, és lobogjon benned a szeretet, a béke és a megbocsátás! Merjetek élni, merjetek tűz lenni! Áradjon belőletek a meleg, a meleg szeretet, és legyetek a sötétségben a fény! Szívemből kívánom ezt mindenkinek!