Úgy gondolom, a cím már önmagában is eléggé határozott, sőt mondhatnám, majdhogynem agresszív. Persze nem a szó szoros értelmében az, nem fizikailag agresszív. És nem is az egymásra halmozott, sorozatos gondolatokról vagy a hosszas eszmefuttatásokról van itt most szó. Akkor ugyanis a gondolatok túlgondolására irányulna a cím. A józan ész azonban, úgy gondolom, a feketéről és a fehérről szól. Arról, hogy csinálom vagy sem. Nem arról szól tehát, hogy amikor megindulok egy úton, elkezdek csinálni valamit, legyen az bármi, akkor túlgondolom az eseményeket. Lehet szó különféle helyzetekről, amelyekkel az életem útján szembe találhatom magamat: a problémák megoldása, a pénz, az emberi kapcsolatok, döntések sorozata.
A józan ész. A mai világban nagyon fontos dolog az az ember életében, hogy mikor reggel felkel az ágyából, milyen gondolatmenet kíséri. Mennyire spilázza túl a gondolataival az adott napot, és annak eseményeit.
Érdekes az is, amikor az ember különböző bódító szerek által elveszti önmagát. Ezt úgy értem, hogy a józan ítélőképességedet, az önkontrollt veszíted el az alkohol hatása alatt, például, amikor egy buliban vagy. Esetleg előfordulhat, hogy olyat cselekszel, amit másnap józanul megbánsz. De találkozom olyan emberekkel is, akiknél már a hétköznapokban is eleve hiányzik a józan ész. Persze ezt nem úgy értem, hogy en bloc minden egyes viselkedésükben és döntésükben érzed, és látod, hogy hiányozna a józan gondolkozás. Példa: van egy ismerősöm, teljesen tökéletes, józan, tiszta gondolkozás által rakta rendbe maga körül gyönyörűen a környezetét, van külön háza, van munkahelye. Vagyis a meglévő anyagi lehetőségeiből, a fizetéséből átlagosan, normálisan tud élni. Mindent kigazdálkodik, a rezsit, az üzemanyagot, az élelmiszert, a hétköznapokban is józan gondolkodással kimatekol mindent. Minden hiba nélkül megy. De amikor párkapcsolatról van szó, az illető - férfi, kiskőrösi lakos - elveszti józan gondolkozását. A beszédje, a mozdulatai zavarosak, sőt határozottan merem mondani, a tekintete is az: ez az ember egyszerűen elveszti önmagát. Elveszik benne az a józan gondolkozás.
Józan ész. Mindennap a lételemed kell, hogy legyen a józan ész, a józan gondolkodás. Mikor benne vagy egy adott helyzetben, mennyire hagyod, hogy az érzelmek elvigyék a gondolataidat? Nagyon jó példa vagyok én erre saját magam. Idő kellett ahhoz, amíg olyan döntést hoztam, eljutottam odáig, hogy elmondjam a gyermekeim édesanyjának, hogy itt a vége, nem akarok többé veled együtt élni. Felnevelem a gyerekeimet én egyedül.
Józan ész, józan gondolkozás, józan döntés.
Határozottan, tudatosan hoztam meg a döntést. És felmértem egyidejűleg azt is, hogy a gyerekeim később anya nélkül fognak felnőni. Amikor a történet elején azt mondtam, hogy a józan döntés, gondolkozás elég agresszív, ezt így értettem. Számomra és a gyermekeim számára egy agresszív döntést hoztam. Teljesen átértékelve, mérlegelve a döntésem következményeit, azt, hogy mit fog ez magával hozni a gyermekeim lelkében, milyen mértékű fájdalmat okozok ezáltal nekik. A józan ész azt diktálta nekem, hogy ma, most - persze 6 évvel ezelőtt - akármilyen szörnyen hangzik, el kell válasszam a gyermekeimet az anyjuktól. Mert az ő életvitele, stílusa, amit élt, és amit én nem tudtam megakadályozni, hosszú távon a gyermekeim életében súlyos problémákat okozott volna.
Emberek, ez a döntés nagyon nem volt egyszerű. Ez a döntés nekem is fájdalmat okozott, nem csak a gyerekeimnek. Tudtam, hogy a gyerekek sokszor fognak könnyes szemekkel felkelni, sírni fognak. Tudtam, hogy egy ideig keresni fogják az anyjukat, hiányozni fog nekik. Tudtam, ezáltal a gyerekeim, még ha nem is tetszik, még ha nem is jó kimondani, de valamilyen szinten csonka lelkű gyerekekként fognak felnőni. Tisztában voltam vele, és tudtam, hogy teljesen nem tudom azt az űrt betölteni az életükben, amit egy anya tölthetne be. Az egy más kérdés, hogy ami telik tőlem, mindent megteszek, hogy ezt az űrt betöltsem. De egy apa teljes mértékben sosem lesz anya. És egy anya sem lesz teljes mértékben apa. Nyilván mindenkinek megvan a maga szerepe az életben, egymás szerepét nem tudjuk átvenni, betölteni. Pótolhatod, de figyelmesen olvass minden egyes szót, ami ide le van írva: azt csak pótolhatod, de nem lesz teljes egész. Sokan megkérdezik majd tőlem, amikor ezt a cikket megírom a barátnőmmel, hogy biztos, hogy jól döntöttem? Így, 6 év távlatával az egyik legjobb döntés volt az életemben! Ezt a lépést tudatos, egyszerű, hétköznapi, józan paraszti ésszel hoztam meg. Bárcsak életem nagy részében, azaz a múltamban hoztam volna még ilyen tiszta döntéseket, mint 6 évvel ezelőtt!
Az akkori döntésem óta ma már a gyerekeimmel egy letisztult, békés, boldog, baráti kapcsolatban élek. A döntésemnek ez egy stabil, őszinte, tiszta visszajelzése a gyerekeimtől, arról, hogy józan ésszel döntöttem. Ma már a gyermekeim édesanyja valahol külföldön van, a nagyvilágban, euróért árulja a testét, a kábítószer rabja lett, és még sorolhatnám a többit. Kérdezhetnétek, biztos vagyok benne, hogy lesznek olvasók, akik felteszik majd maguknak ezt a kérdést: mennyivel járultam én hozzá a döntésemmel, hogy ő, a gyermekeim édesanyja erre a sorsra jutott? Én ezt elmondom, tisztán és őszintén, nem fogom szégyellni: ő erre vágyott. Ez volt a vágya. Ő így akart élni. És tudjátok milyen, mikor egy nő, egy anya belemondja a szemedbe, hogy én nem akarok már gyerekeket nevelni, én pedig marasztaltam, hogy próbáljuk meg még? "Én tudom a dolgom, hogy mit kell cselekedjek, hogy kicsit más legyen, hogy egy kicsit jobban érezd magad." Akkoriban az én anyagi helyzetem és lehetőségeim még korlátozottabbak voltak, mint most. Pedig most se vagyok milliomos. De a leggazdagabb ember vagyok a világon. Tőlem nincs gazdagabb és boldogabb. És én ezt papírért, azaz a pénzért nem cserélném fel.
Mondtam a gyermekeim anyjának, hogy neki semmi más dolga nincs, csak próbálja meg elfogadni azt, a többet, ami tőlem telik. Nem sokáig működött, és én csak megadtam neki a szabadságot, amire vágyott. Biztos vagyok benne, hogy ha akartam volna, talán húzhattam volna még az időt, hogy együtt lehessünk még, egy családként tudjunk még élni. És itt van az, amit mondtam a történet elején, hogy ne halmozzuk a gondolatokat gondolatokra, ne gondoljuk túl a feketét vagy a fehéret. Kérdés, milyen áron maradtunk volna még egy ideig egy család?
Hát minden áron nem kérem, köszönöm szépen. Megszabadítottam terheitől, útjára engedtem, hogy élje az életét. Egy egyszerű döntés volt csak. Hogy elengedjem a kezét, vagy magamhoz húzzam még, amíg csak lehet. Maga a döntés egyszerű volt. De mindaz, amit hozott önmagával, hogy maradjon vagy menjen, na az nem volt egyszerű, emberek! De hát az élet úgy működik, viszont hangsúlyozom, nem minden esetben, hogy valamit valamiért.
Döntenem kellett hát: ha maradt volna, akár prostituált nőket nevelhetett volna a lányaimból, drogfogyasztókat, klinikai esetekként, mentális problémákban szenvedő emberekként élhetnék életük nagy részét. Vagy elengedhetem a kezét, és teszem a dolgom. Sokan azt hiszik, úgy gondolják, hogy én feláldoztam önmagam a gyerekeimért. Nem kellett semmilyen áldozatot hoznom. Én egyszerűen csak élem a gyerekeimmel a mindennapokat, mint bárki más. Nevetünk, beszélgetünk, játsszunk vagy edzünk. Lehet, sőt tény, hogy ők már nem annyira gyerekek, 14 évesen önállóan sütnek-főznek, takarítanak, tudják, hogy hol a pénz, belenyúlnak, elmennek bevásárolni, kitalálják, hogy mi legyen az aznapi ebéd. És ragyogó szemekkel várják, hogy megdicsérjem őket, hogy "lányok, finom lett a kaja, ügyesek voltatok". "Szépen ki van takarítva az előtér, de kellemes itthon lenni." Vagy például: "ki volt az az ügyes, hogy ilyen finom illat van a szobában?" "Lányok, melyikőtök rajzolta ezt a szép rajzot?" És még sorolhatnám.
Döntések hozatala. Egy döntés. Józan, tiszta ítélőképesség. Ami megváltoztatja az életedet. Az rajtad múlik, hogy hogy döntesz. Mérlegelj! Ne veszítsd el önmagad! Merj dönteni! Merj egyszerű, hétköznapi, tiszta gondolkozással dönteni! És ne úgy dönts, hogy "remélem", vagy "de jó lenne", vagy "ezt most nem érzem"! Mert egy dolgot ne felejts el: az érzelmek is döntés által születnek meg! Az, hogy te hogy érzed, a gondolataidnak visszajelzés. Az a test reakciója. Amik érzelmeket váltanak ki belőled, azok a gondolataid, a döntéseid. Ne az érzelem vigyen el, mert az nem gondol, nem tud. Az eszeddel gondold, és tudd, amit kell, és majd érezni fogod, hogy jó vagy nem jó!
