A cím már önmagában is érdekes lehet, a mögötte lévő gondolat pedig egyenesen valós és elgondolkodtató. A "honnan jöttél" kérdése legalább annyira fontos az életben, mint az, hogy most hol vagy. Ahhoz, hogy jelenleg hol tartunk, sokszor nagy reményeket fűzünk. Hogyha jó helyen vagy most, akkor talán reménykedsz, hogy még jobb helyre kerülsz, vagy legalábbis ugyanennyire jó lesz majd, mint amennyire most az. Szokták érteni ezt üzletre, baráti kapcsolatra, házasságra és persze magára az életre. Ide értendő még mindaz a környezet is, ami körbe vesz téged.

Ezt, hogy "honnan jöttél", sok ember szájából hallottam már. Magam is nagyon sok élethelyzetben megéltem, átéltem mindezt, és beleláttam az egészbe. Vegyünk példának egy férfit vagy nőt, teljesen mindegy, hogy milyen korú. Ha szegény családból származik, ilyen családban élt régen, majd egy valamivel gazdagabb családba bekerül, és ha valamilyen konfliktushelyzet alakul ki vele kapcsolatban a jobb módú családban, akkor rögtön előkerül ez a mondat, hogy "nézd meg, hogy honnan jött, hát mit vársz és mit akarsz tőle". Ilyenkor fel szokták sorolni, hogy "nézd meg az édesanyját, édesapját", és még az is előfordul, hogy "hát az öregapja se volt különb, vagy az öreganyja". Ilyen fontosnak tűnik az, hogy honnan jöttél.

Vagy például van egy srác, aki nagyon jó barátom, velem egyidős, kiskőrösi lakos, és elég szélsőséges volt a gyerekkora. Az édesanyja, édesapja ivott, mély szegénységben éltek. Néha még az is előfordult, hogy a gyerek kikapott anyukától, apukától, vagy épp egymást verték össze a szülők az alkohol hatása alatt. De ez a fiatalember ma már anyagilag jól áll. Na most én megkérdezem, hogy valójában ki a szegény? Az, akinek nincs pénze, vagy az, akinek beteg a lelke? Mert az, hogy nincs pénze, az egy állapot, de a szegénység már egy életvitel. Ez a fiatalember bekerült egy jó módú családba, akiknek több hektár földjük van: szőlő, szántó, kaszáló. Ma már ez a fiatalember nyolchektáros gazda. A semmiből. Persze az apósa segítsége által. A fiatalember föltornászta magát egy erős középosztályi szintre. De amikor konfliktushelyzet van, ő maga is elmondja, hogy mindig megkapja: "mit vártok tőle, nézzétek meg, honnan jött!". Ő ezt hozta magával az élete tarisznyájában: az alkoholizálást, a konfliktust, és mondhatnám úgy is, hogy a nem családbaráti viselkedést. Persze ezek a tulajdonságok a fiatalemberre mind nem igazak: nem alkoholizál, nem bántja a családját, sőt imádja a feleségét és három leánygyermekét. Nagyon szorgalmas ember, sokat dolgozik, és mindemellett mégis megkapja, hogy "nézd meg, honnan jött". Arra, hogy most hol tart, az apósa azt mondja, hogy ezt mind neki köszönheti.

Emberek, mennyire helyénvaló ez? Persze nem mondom, hogy ne nézzük meg egyáltalán, hogy ki honnan jött, igenis nézzük meg! Igenis vizsgáljuk meg! De ezáltal nem ítélhetünk meg senkit. Ítéletet mondani, és ítélkezni mindezek alapján emberi butaság és gonoszság lenne. Persze előfordulhat az is, hogy nem tanult abból, hogy honnan jött, hogy rosszabb, vagy legalább annyira rossz helyzetben van, mint korábban. Vannak ilyen esetek is. Teljesen helyénvaló lehet, hogy az ember megjegyzi, hogy "nézd meg, hogy honnan jött". 

Találkoztam már olyan esettel is, amikor az illetőt a csillogás, a fény, a ragyogás, a pénz és a luxus vette körbe már gyerekkorában is. Nem olyan rég pedig hajléktalanként temették el. Erre mit mondanátok? Nézd meg, hogy honnan jött? Melyik a fontosabb, a "nézd meg, honnan jött", vagy az, hogy most hol tart? Vajon azért tart most ott, ahol, mert a régi helyzetből jött? Vagy a kettőt külön lehet egymástól választani? Vagy a múlt végigkíséri a jelent, és építi a jövőt? Mit mondanátok erre? 

Én személy szerint azt mondanám, hogy azt, hogy honnan jöttél, mindig hordani fogod magaddal. Az pedig, hogy most hol vagy, hol tartasz, csak rajtad áll. Ez agyban dől el. Ez egy gondolat, és semmi köze sincs hozzá annak, hogy honnan jöttél. De mindemellett persze mindig hordozni fogod magadban, valahol meg fog jelenni. És ez nem a te egész személyedben fog megmutatkozni, nem abban, hogy ki vagy, hanem csupán lesznek olyan élethelyzetek, ahol előkerül mindez. Ez mindig így volt és lesz is. Nagyon sokat számít egy ember életében az, hogy milyen a hátszele, mit hozott magával a szüleitől. Az pedig, hogy mit hozott magával, a konfliktushelyzetekben, azaz azokban a szituációkban, amelyek nem férnek bele a kényelmi zónájába, mindig meg fog mutatkozni.

Abban az esetben mutatkozik meg tehát, amikor kényelmetlenül érzed magadat. A jelenben, ahol anyagilag stabilabb, lelkileg pedig erősebb vagy, a tudásod pedig sokkal nagyobb, mint azelőtt. Lesznek élethelyzetek, amikor megjelenik, hogy honnan jöttél. Ezzel nem azt mondom, hogy mindig így lesz, hanem azt, hogy bizonyos esetekben megmutatkozik majd, hogy mit hoztál magaddal otthonról. 

Erről a fiatalemberről (sajnos a nevét nem mondhatom el, és más neveket sem sorolhatok fel) senki nem mondaná meg, hogy az édesanyja, édesapja eldobta, és a nagymamája nevelte fel. Egy anyagilag, lelkileg és szellemileg is stabil embernek látszik. Valójában is az. Mindaddig, amíg a szülői kapcsolat, az apósával, anyósával, a sógorával való kapcsolata nem fordul meg egy élethelyzetben, amikor borul ez a stabilitás. Miért van ez? Mitől is borul ez?

Az apai gondoskodás és persze az anyai szeretet hiánya miatt. Mert egy embernek ez a legfontosabb dolog az életében, ez a leginkább mérvadó a felnőttkorban és az az öregség korában is. Ha szerencséje van az embernek,  később maga is nem csupán anya, apa lesz, hanem nagymama, nagypapa is. Mint szülőre, nagy hatással van az emberre a korai szülő-gyermek kapcsolat, sőt az unoka és nagymama-nagypapa kapcsolat is. 100%-osan abból merítesz a kapcsolatok teremtésekor, hogy honnan jöttél. Találkoztam már olyan fiatalemberrel, akinek az édesapjával nem volt igazán jó kapcsolata, az hideg és rideg volt köztük. És igazándiból az édesanyjával való kapcsolata se volt teljesen tiszta és őszinte. Nem volt meg az igazi anyai szeretet, dédelgetés, simogatás, az  édesapától pedig hiányoztak a sikerélmények, a biztatás, a dicséret, és még sorolhatnám mindazt, amit egy szülő adhat a gyermekének pozitív oldalról. Ezáltal ennek a fiatalembernek sem lett igazi a kapcsolata a kisfiával. Eléggé rideg hozzá, ritkán dicséri a gyermekét, nem igazán húzza magához, hogy megölelje, megsimogassa a fejét. Én ilyenkor azt gondolnám, hogy amit nem kaptam meg, amiben nekem hiány volt, azt még inkább próbálom megadni a gyermekeimnek. De ebben az esetben ez nem így van.

Persze találkoztam olyannal is, aki 6 hónapos korában a tiszakécskei nevelőintézetbe került, de ma már, ki merem mondani, hogy csodálatos édesapa. Ami tőle telik, mindent megad gyermekeinek, mind anyagilag, mind lelkileg. Amikor meglátják a gyerekeivel beszélgetni, ahogy ölelgeti, simogatja, szeretgeti őket, senki sem hinné róla el, hogy ebből ő régen semmit sem kapott. Egy olyan nőt vett feleségül, akinek sem édesanyja, sem édesapja nem él már, tehát még azt se mondhatnám, hogy az anyósától, apósától kapott egy kis anyai vagy apai szeretetet. Emberek, mindezek ellenére ez mind megvan benne! És mindent meg is tesz azért, hogy a gyerekei ne szenvedjenek ebben hiányt. Nem minden esetben állja meg a helyét tehát az, hogy amilyen a fa, olyan az almája. Mert ez az ember például nem is tudja, hogy milyen a fa. Ő maga a fa. És az almáiért megtesz mindent. Táplálja őket hittel, szeretettel, igazi jó emberi érzésekkel, amelyekért érdemes élni. 

Itt, Kiskőrösön találkozom olyan hasonló korú fiatalemberrel, mint amilyen én vagyok, és akinek mindenből minden kijutott: a pénz, az apai-anyai szeretet, a nagymamai, nagypapai gondoskodás. Mára már megnősült, gyerekei vannak, de a gyerekeivel igazából nem foglalkozik, első a munka. Sokszor mikor hazamegy részegen, üvölt az asszonnyal. Az édesapja egészsége egy jó három évvel ezelőtt leromlott, fia beadta a szeretetotthonba, holott nem ezt tanulta otthon. Gyerekként mindenből kijárt neki bőven, a szeretetből, a pénzből, a gondoskodásból. Egykeként minden jót megkapott később is, az új szüretelő kombájntól kezdve a John Deere traktorig mindent felsorolhatnék. A cikk címe ez: "honnan jöttél?". Ebben az esetben ezt mondhatnám így: "mi lett belőled, miért lettél ilyen?". Értethetetlenül nézem a mai napig is ezt a dolgot. Ennek a fiatalembernek az édesapja, amíg bírta magát, gondozta a saját szüleit, nem adta be őket az öregek otthonába, szerette, ápolta őket. A fiatalember tehát nem a rosszat látta. Vajon akkor mi vihette rá, hogy ő mégis ezt tegye: szeretetotthonba adja be az édesapját? 

Azt, hogy honnan jöttél, érdemes megvizsgálni. Azért, mert hátrányos helyzetből jött egy ember, nem ítélheted meg. Emberi butaság és bolondság lenne. Ha már belevágtam ebbe a történetbe, írok magamról is egy kicsit!

Arról, hogy én honnan jöttem. Nem tudom, hogy ezt a történetet mennyien fogják elolvasni, remélem, hogy sokan. Ki merem mondani, és nem szégyellem, hogy az igazi mély szegénységből jöttem. A Délibáb utca 41. szám alatt, a nagymamámnál laktunk mindnyájan. Hogy ez mit jelent? Édesanyám és a hét testvére, azaz nyolcan voltak ott, és azoknak a gyerekei. Lehettünk körülbelül 15-en... Három szobára 15 ember. Egymás hegyén-hátán. Azért ne tévedjünk meg, minket nem a piszok, nem a mocsok, a szenny vagy a bűz vett körbe, a nagymamám egy igazi tiszta asszony volt. Tiszta, dolgos és becsületes asszony. A neve Rafael Magdolna. Azaz a cigány Magda. Ő bejárónő volt, takarított, mosott, főzött két nagynevű családnál is Kiskőrösön (sajnos a nevüket nem írhatom le). A mai napig nagynevűek, még az utódok is. Egy zsidó családnál pedig szintén mosott, főzött, takarított. Ma ennek a családnak a leszármazottjai, az akkori gyerekek 60 év körüliek, ők a nagymamám keze alatt nőttek fel. Ahányszor bemegyek a kávézójukba, mindig mondja a fiatalember, hogy valamikor a Magda néni tanította meg számolni! És hogy milyen jól főzött valamikor a Magda néni! Úgy gondolom, így érthető, hogy nagymamám a nyolc gyermekét hogy nevelte fel. Egyikből se lett bűnöző, csavargó vagy rabló. Nagynéném, a céllövöldés Ibolya és családja, a Büdös-tóra már 40 éve kijárnak céllövöldével, körhintával. Édesanyám, Margit és mi is céllövöldések, büfések voltunk, az idősebbek tudják is, hogy mit jelent az, hogy "Margit-büfé". Ott vannak még Gyuláék, az autókereskedők, és még sorolhatnám tovább is. Tehát nem lettünk bűnözők. Persze az évek során mindegyik gyermeke külön építkezett, mindegyikőjük külön házban lakik. Ennyit arról, hogy honnan jöttem. Én autófényezőként dolgozom. De mindemellett dolgoztam közintézményekben, emberek segítőjeként is. A mai napig  is megkeresnek engem emberek a mentális problémáikkal.

Édesanyám egyedül nevelt bennünket, mi négyen vagyunk testvérek. Lehet, hogy a sors fintora, hogy én is egyedül nevelem a három ikerlányomat, ezt tudják is sokan. És amit most fogok leírni, azt is nagyon sokan tudják a városban. Egy magyar származású hölgy volt a barátnőm kerek egy évig, mindenki piszkálta: "Egy cigánnyal jöttél össze? Nézd meg, hogy honnan jött! Mit akarsz te ettől? Mi lesz így veled? Lemondhatsz a pedikűr-manikűrről, lemondhatsz a wellnesshétvégékről, bárhol meg fogsz jelenni, mindenki azt fogja nézni, hogy cigány van melletted. Ez szégyen. Nézd meg, hogy honnan jött a cigány!" Persze ez a kapcsolat pont eddig is tartott. De kérem, hogy ismernek engem az emberek? Mint egy rablót, egy gyilkost? Vagy mint egy koldust? Az én gyerekeim nem járnak toprongyosan iskolába. Az én gyerekeimet meg lehet nézni, amikor megjelennek a városban, az iskolában, hogy hogy néznek ki! Emberek, nem minden esetben olyan az alma, mint a fája. Akármilyen hihetetlen, holnap leszek 41 éves. Nagyon sok nő megfordult már az életemben, ebből kettő volt cigány, akikkel együtt is éltem, a többi mind magyar. Mindegyik kapcsolatomban megkaptam azt, hogy "nézd meg, hogy honnan jött a cigány! Hát ettől mit akarsz?". Most egy kétéves kapcsolatom van, és a hölgy szintén magyar. Tiltom a barátnőmnek, hogy megmondja a szüleinek, hogy én egyáltalán vagyok az életében, vagyis a létezésemről se tudnak. Mert az eddigi tapasztalatok: "Nézd meg, hogy honnan jött! A cigány".

Persze vannak olyan esetek, amelyekre ráillik, hogy honnan jöttél. Vannak olyan emberek, akik nem tanulnak abból a rosszból, amit otthonról hoztak magukkal, és vannak helyzetek, amikor sokkal rosszabbak lesznek, mint a szüleik.

Körülbelül 5 napja festettem egy autót Soltvadkerten. Jött egy úriember, akinek a vőjelöltje nekem ott kollégám, aki autószerelőként dolgozik. Előtte történt, hogy amikor még télen kevés munkám volt, kénytelen voltam elmenni Soltvadkerten egy másik munkahelyre dolgozni, és volt ott egy fiatal hölgy. Az én autószerelő kollégámnak a mostani menyasszonya. Emberek, minden túlzás és emberi rosszindulat nélkül mondom: ha éltetek még gonosz embert, mint ez a fiatal hölgy! Hihetetlen, én el voltam képedve, hogy hogy férhet egy ember lelkébe ennyi rosszindulat. És akkor most forduljunk vissza a festőműhelybe, mindettől 50 méterre (ahol egyébként már 16 éve festek, csak tavaly télen egyszerűen nem volt munka, így elmentem erre a másik munkahelyre tavaszig)! Kérem, bejött ez az úriember a műhelybe, valami kisebb műszaki problémája volt a kocsijának, és mivel az én kollégám az ő vőjelöltje, ezért kérte, hogy nézze meg az autót. Persze a kocsi gyorsan kész is lett, és miközben szerelték az autót, én éppen festésre készítettem elő egy kocsit román rendszámtáblával, az autó románoké volt. Odajött ez az úriember, látta, hogy románoké az autó, és mosolyogva ezt mondta: "Ugyan, ne csiszold már annyira, rohadt románok, jó lesz ez így nekik. Remélem, megdöglenek vele hazafele".

Nézd meg, hogy honnan jött, mit hozott magával az a fiatal hölgy, akivel télen dolgoztam! Ezért van ebben a nőben a mérhetetlen gonoszság, az előítélet, az irigység, a rosszindulat. Az édesapa is így nyilvánul meg azokra a román származású emberekre, akiket nem is ismer, az életében nem látta még őket soha, sosem beszélt velük. Sem jó, sem rossz tapasztalata nem lehetett velük. És ilyen szavakkal illette őket. Hát innen fakad a gyermekében az az embertelenség, rosszindulat, amit én tapasztaltam nála. Itt sajnos megállja a helyét, hogy ki honnan jött. Valójában ezt a cikket ez az ember ihlette, ennek az embernek a megnyilvánulása.

Végszónak csupán ennyit: annál, hogy honnan jöttél, lehetsz sokkal jobb is, vagy legalábbis érdemes annyira jónak lenned, mint amennyi jót kaptál. És ma, amíg csak élsz, tart az életed ideje, lehetőséged van rá, hogy jobb légy annál, mint ahonnan jöttél. Vagy legalábbis add tovább azt a jót, szépet, amit hoztál magaddal. Szokták mondani az emberek, hogy a ma építi a jövőt. De a jövőnél sokkal fontosabb a jelen. Azzal, hogy honnan jöttél, nem tudsz mit kezdeni. A múltat megváltoztatni nem lehet. A múltból tanulj, a jelent éljed bölcsen és okosan, a jövőt pedig reméld!