Hogy mi köze van a cigányoknak a jazz-zenéhez? Kedves hölgyek és urak, ladies and gentlemen: mi, cigányok, magunk vagyunk a jazz! Magyarországon és a világ nagy részén a jazz-zene cigány. Legalább annyira cigány a jazz-zene, mint ahogy a blues fekete.

Nos, kérem, nagyon nagy örömmel mutatom be kedves olvasóinknak Farkas Pált, a cigányt. Aki maga volt a jazz. Na persze mindemellett még nagyon sok cigányzenésznek köszönhető a gypsy jazz, azaz a cigány jazz. Hogy pontosan mitől volt ez cigány? A hegedűtől, a cimbalomtól, a brácsától, a nagybőgőtől, és persze attól, hogy a cigányok adtak nekik lelket.

Az időpont 1905, és kérem, a helyszín nem Amerika, hanem Magyarország szíve, Budapest. Hogy miért mondtam azt, hogy nem Amerika? Mert ez legalább annyira ütős történet lesz, mint a bluesról szóló. (Azt majd a következő írásomból fogjátok megtudni, hogy mennyire ütős is a fekete blues...)
Farkas Pál Dabason született 1873-ban egy egyszerű cigány családba. Az édesapa Farkas Pál volt, nagynevű cigányprímásként kereste mindennapi betevő falatjukat. Olyan szinten nagynevű volt idősebb Farkas Pál, hogy még versben is megörökítették a nevét, Mády Ferenc költő volt az, aki verset írt róla, a vers címe pedig: Megemlékezés a czigányprímásról. Ezt a cigányprímást Isten megáldotta ifjabb Farkas Pállal, és ez az áldás úgy jelent meg az apa számára, hogy a kisgyermek később, 16 évesen átvette édesapja zenekarát, és mint főprímás vezette a zenekart a lakodalmaktól kezdve, a legnagyobb grófi mulatozáson át a legpuccosabb bálokig. Aztán idővel a gyerekből férfi lett, a férfiból pedig egy igazi művész. Az, hogy művész, nem egy ráragasztott jelző, nem egy ráaggatott köntös, hanem megérdemelt és rá méltó: zenész volt.

Olyannyira így volt ez, hogy a következő esemény történt vele. 1901-ben, a Vígszínház akkori igazgatója, Ditrói Mór felkérte Farkas Pált és bandáját az Ocskay brigadéros című színdarab kurucdalainak előadására. Mikor ez megtörtént, a legnagyobb tapsvihar, ujjongás, éljenzés köszöntötte őket, és ezzel megindította a cigánybanda életét. Olyan szinten, hogy még legalább 100-szor tűzték műsorra ezt a színdarabot. 

Eredeti felvétel egy csárdásról, Farkas Pali zenekarának előadásában

Megindult tehát a zenekar élete, és az akkori budapesti nagy rangú emberek, grófok, színészek, költők körében egyre ismertebb és elismertebb lett a banda. Ezzel együtt a kisebb, kevésbé ismertebb cigányzenészek, cigánybandák is próbáltak, törekedtek arra, hogy még feljebb kerüljenek a zenei életben. Amint ismerni kezdték és elismerték nagynevű, nem cigány származású zenészek, előadóművészek Farkas Pált és a bandáját, megnyílt előttük is a zenei életben a lehetőségek tárháza. Olyan szinten, hogy 1903-ban, a Népszínház Cigányélet című darabjának előadásáért vetélkedtek többen is, akkorra már eléggé ismert cigányzenészek, cigánybandák. A verseny után Farkas Pál játékát aranyéremmel jutalmazták.

Ahogy mondtam, több cigányzenész tört felfelé, és kérem, itt még mindig nincs a jazz. Ekkor a cigányok körében, a cigányok által játszott zene az, amit ma magyar zenének hívunk, de ezek valójában mind cigány zenék. Persze a magyar zene tág fogalom, például a csárdásra gondolok. Ezeket mind cigányok írták, és akkoriban nagy részét cigányok is játszották. Saját szerzeményeik voltak. Farkas Pál játszotta például Ha majd egyszer a síromon kivirít a rózsa, Nem tudok én neked csak virágot hozni című dalokat.

Vagy például - gondolom, újat ezzel nem mondok, vagy legalábbis remélem - Dankó Pista, igazi nagy cigány volt, és elismert ember, aki grófi címet is kapott, és utolsó éveiben úgy is élt. Híres és közismert szerzeményei vannak, és sokan nem is gondolnánk, hogy ezek cigány zenék. Sok filmben hallhattuk műveit, mint pl. az Egy cica, két cica című dalt, amit Jávor Pál énekel a Dankó Pista című filmben.

Hölgyek és urak, imádom Jávor Pál hangját! Nagyon szeretem Jávor Pál filmjeit, ezek még igazi, magyar remekművek! Megtalálhatod bennük a szerelmet, a paródiát, a muzsikát, a cigányzenészt, a cigányprímást. És nekem az teszi igazán széppé, hogy magyar gyerek énekli a cigány Dankó Pista szerzeményeit! Nekem ez egyszerűen csodálatos!

Vagy például a többi remekmű címe: Eltörött a hegedűm; Hallod rózsám, Katika; Az a szép, akinek a szeme kék.

Tehát - ahogy már említettem - egyre több cigánybanda tört felfelé, ilyen volt például Banda Marci zenekara is.

Banda Marci 1847-ben született Vácott, édesapja klarinétos volt Bihari János híres zenekarában. Banda Marci korán árván maradt, szülei meghaltak. Sokáig Rácz Pál prímás zenekarában játszott, később önálló zenekart alapított. 1903-ban megnyerte a budapesti cigányzenész-versenyt, ez jelentette számára az áttörést. Később több külföldi országban is járt, 1912-ben pedig megünnepelhette 50 éves prímási jubileumát.

És erre a korra már kezdte csipegetni, kóstolgatni Farkas Pál a másféle ütemet, ritmust, a másféle stílust, azaz a jazzt.

Pontosan hogy is lett ez? A cigányzene ez, egy kicsit másképp, más ütemben, más stílusban, hát ettől lett a jazz cigány. Minél inkább mertek cigányzenét jazzesen játszani, annál inkább lett belőle jazz. Egyre ismertebb lett, és egyre több cigánybanda érzett rá ennek az ízére. Ki-ki a maga stílusában, ritmusában, a saját dalait és a régieket jazzesítette meg, így például Czinka Panna dalait. Amelyekre tudniillik az utókor úgy tekintett, mint a magyar kultúra egyik sarokkövére. A magyar származású földesurak, főnemesek ugyanis felkarolták a cigánylányt 9 éves korában.

Nagyon remélem, hogy ezt a cikkemet is sokan fogják elolvasni. Külön ki szeretném emelni ezt a kifejezést, hogy "magyar származású". Figyelitek? Milyen csodálatos dolog, milyen jó dolog, hogy voltak magyar emberek, akik nem a putris cigányt látták ebben a kislányban, hanem a művészt és a tehetséget. A tehetsége mellett a művészi, érzékeny lelkének is köszönhető ez. A különleges remekművet, a kuriózumot vették észre ebben a 9 éves kislányban. És nem a romában, hanem a cigányban. Minden tisztelet, méltóság, jó érzés és köszönet kijár ezeknek az embereknek. Bárhol is van most a lelkük. Ez engem jó érzéssel tölt el, hogy nem a rasszizmus, nem az irigység, az emberből fakadó gonoszság, hanem az igazi jó lélek mutatkozott itt meg. Az igazi ember. Megfogták, tenyerükbe helyezték a kislány életét, és felemelték magasztosan a későbbi legnagyobb és a legelső cigány származású művésznőjét az akkori kornak. Magyarország legelső cigánybandája Czinka Panna zenekara volt, amelyet kimondottan a tehetségének és a magyaroknak köszönhetett. Akik innentől kezdve nem csupán magyarok, hanem EMBEREK, akik szerették a cigányzenét. 

Czinka Panna 1711-ben született Sajógömörön. Ahogy említettem, 9 éves korától vett részt szervezett zeneoktatásban. 12 éves korára a környékbeli emberek csodájára jártak a fiatal tehetségnek. Korán megházasodott, mindössze 14 évesen ment férjhez egy nagybőgőn játszó cigányzenészhez. Czinka Panna férjével és annak két fivérével alapította meg híres zenekarát. A művésznő legendás alakját Jókai Mór is beleszőtte egyik regényébe, a Szeretve mind a vérpadig című művébe.

Czinka Panna saját dalai közül, a sok remekműből sajnos csak hármat ismerünk, azoknak is csak a címét: Háromszáz özvegy nótája; Halotti tánc; Ősapáink dala. Az 1700-as évektől kezdve, nagyjából 150 év elteltével kezdte el Farkas Pál és bandája a régmúltból feleleveníteni Czinka Panna zenei szerzeményeit. Persze 1915-re annak a korszaknak már a többi elismert cigány muzsikusa, bandája is elkezdte Czinka Panna dalait jazzesíteni.

Amit játszottak, a "valami más", az, ami jazzként lett megismerve picike országunkban és Európában. Majd az egész világ, Amerika és a többi ország is megismerték a gypsy jazzt. Olyannyira, hogy Amerikában az akkori, a feketék által játszott bluesba is belecsalták finoman a maguk stílusához igazodva a gypsy jazzt. Így lett a blues egy kicsit "cigányba nyomva", azaz cigány jazzesen. De majd erre máskor visszatérek, mikor csak a bluesról írok majd. (Hogy őszinte legyek, már elkezdtem, csak 4 hónapja nem tudtam még befejezni.)

Egyre inkább kezdett betörni a cigányok zenei életébe a jazz, amit tehát nem mástól vettek el, hanem önmaguk alakították ki az új stílust. Ezt a ritmust engedték át a nagybőgőn, ezt ütötték ki a cimbalomból, és húzták ki a hegedűből. És egyre inkább lett a jazz az, amit ma is hallhatunk. 
Egyre több fellépéseik voltak, persze a magyar cigány zenével, és minél több helyen felléptek, annál inkább mutatták be a jazzt. A cigányzenei előadásaikkal mindig adtak egy kis ízelítőt a jazz zenéből is. És minél ismertebb lett a jazz, annál inkább elfogadottabb is.

Be szeretném még mutatni, egyelőre csak néhány részletében Django Reinhardt munkásságát. 1910-ben született Belgiumban, Charleroi városában. Eredeti neve Jean-Baptiste Reinhardt, a Django a cigányos neve volt. Egyedülálló és talán a legnagyobb cigány zenészként lehet említeni Django Reinhardtot, aki odáig eljutott, hogy nevet adott a gypsy jazznek.

Olyan szinten, hogy együtt játszhatott Louis Armstronggal, szerintem ez az egyik legnagyobb elismerés a világon. Djangóról egyelőre ennyit ízelítőnek, csupán csak azért, hogy láthassuk, hova jutott el a gypsy jazz: még Louis Armstrong is játszotta, és vegyítette a blueszal!

Amilyen nagy örömmel mutattam be az imént Djangót, legalább ugyanekkora örömmel mutatom be most azt a személyt, aki már itt élt köztünk, és akinek a leszármazottjai a mai napig nagy nevű muzsikusok, ő idősebb Járóka Sándor. 1922-ben született Kisvárdán, 1947-ben pedig megalapította a saját zenekarát. Világhírű prímás lett. Olyannyira, hogy 1955-ben megkapta a Népművészet Mestere díjat, később pedig szerepelt a Pirosbetűs hétköznapok és a Lila ákác c. filmben is.

Látjátok, ezért szeretem a régi magyar kosztümös filmeket! Amelyeket, ma már, ha meg akarod nézni, a filmmúzeum szót kell begépelned az interneten. Én még meg sem voltam, amikor ezeket a filmeket forgatták. Imádom ezeket a filmeket. Ott magyar embereket látsz a vásznon. És még egyszer mondom, magyar embereket. És miért is hangsúlyozom ezt ki? Mert ott megtalálhatsz a színészek játékában a magyar paraszttól a nemes földesúrig mindent, és a csattanó: hogy húzzad, cigány!

Részlet a Lila ákác c. filmből

Mindegy volt abban a korszakban, hogy magyar vagy cigány vagy, ha volt benned tudás, tehetség, vásznon volt a helyed. Ezek a filmek bebizonyították, hogy a származás nem számított, a rasszizmus nem vette el az emberek tiszta, hétköznapi, józan paraszti gondolkodását. Sokkal tisztábbak voltak ezek az emberek, mind szellemileg, mind lelkileg, mint most mi. Nem fertőzte meg őket annyira a rasszizmus, a politika. Szó szerint a mindennapi lét volt a tét. Ma miről szól minden? Minél többet és minél nagyobbat.

Akkor viszont olyannyira nem erről szólt az élet, hogy a Pirosbetűs hétköznapok című filmhez Máriássy Félix rendező felkérte idősebb Járóka Sándort és bandáját, hogy muzsikálják le még a csillagos eget is az égről. Emberek, ez nem volt semmi, ez volt a valami, ez volt az igen. Hol vagyunk mi ettől ma már? Itt élünk egymás mellett évtizedek óta, és nem köszönünk egymásnak, amikor találkozunk. Mert úgy néz ki, hogy majdnem szégyen cigánynak köszönni nagy közönség előtt. Tisztelet a kivételnek. 

Kanyarodjunk vissza egy picit idősebb Járókához, aki egész Amerikát bemuzsikálta a bandájával. De ne feledkezzünk meg az ifjabb Járóka Sándorról sem. 1954-ben született Budapesten, és ahogy már tudhatjuk is, a művészi vénáját édesapjától, idősebb Járókától örökölte. Mondhatjuk úgy is, hogy édesapja előkészítette ifjabb Járóka Sándornak az utat az akkori művészi világban. De ettől függetlenül az ifjabbnak taposni kellett a saját útját a maga stílusában, a maga ritmusában, a maga szellemiségében. Ez olyannyira sikerült is, hogy már 16 évesen koncertezett apjával Olaszországban, később pedig önálló zenekarával lépett fel számos országban. Járt Amerikában, Izraelben, Németországban, de ismerték a nevét Japánban, Ausztriában és Hollandiában is. A holland királyi család annyira megszerette játékát, hogy minden évben meghívták magukhoz. Ifj. Járóka Sándor megismertette és elismertette a világgal elsősorban a magyar cigányzenét, de legalább ennyire és ilyen szinten ismerték meg Magyarországról a gypsy jazzt is. 

Ha már megemlítettük idősebb Járóka Sándort, akkor nagyon nagy örömmel mutatom be a következő virtuózunkat, aki Járóka bandájában már 11 évesen játszott. Úgy érzem és gondolom, hogy az egyik legnagyobb elismerése nem csak annak a korszaknak, hanem a mainak, és akár mondhatnám minden túlzás nélkül, a jövő nemzedékének is: Dankó Pista hegedűjén ő már 6 évesen húzhatta az emlékkoncerten. A legnagyobb és a legfantasztikusabb dolog volt ez Magyarországon, hogy már 6 évesen méltó volt valaki Dankó Pista hegedűjére. Kérem, ez elmond önmagában mindent! Ő Lakatos Róbert, művésznevén Roby Lakatos. 

1965-ben született Budapesten, a híres Bihari János egyenesági leszármazottja ő. Hogy ki Bihari János? Bihari János 1764-től 1827-ig élt, és kimondhatjuk, hogy a magyar cigányzenét és az igazi verbunkot egyedül ő tudta játszani, ő volt az első ember Magyarországon, aki a verbunkot kihúzta a hegedűből.

Nos, Roby Lakatos, ez a fiatalember, a művészi és a zene iránti érzékenységét innen örökölte. 

Roby Lakatos a gypsy jazzel Belgiumban ismerkedett meg, miután 1984-ben odaköltözött. Számos amerikai és németországi fellépés kötődik a nevéhez. A mai napig is élvezhetjük az előadásait ennek a kortárs fiatalembernek, akár a magyar cigányzenéről, akár a gypsy jazzről legyen szó. Nagyobb berkekben, a szaksajtóban a mai napig is a magyar Paganininek hívják. Úgy gondolom, ez nagyon nagy elismerésnek számít.

Ugyanígy megemlítem nagyon nagy örömmel és büszkén Balázs Elemért is, aki nemzetközileg adott nevet országunknak a gypsy jazzel. Balázs Elemér 1967-ben született Ózdon, már gyermekkorában kitűnt a többiek közül a zenére való fogékonyságával. A Zeneművészeti Egyetem jazz szakán végzett, és számos magyar jazz-zenésszel dolgozott együtt, köztük Szakcsi Lakatos Bélával, akiről pár sorral lejjebb írok még. Dobosként és zeneszerzőként először a No-spa zenekarban tevékenykedett, ma pedig a saját magáról elnevezett együttesben játszik, amelynek neve Balázs Elemér Group. Koncertezett már Ausztriában, Németországban, Dániában, Észtországban, Belgiumban és Kanadában, csak hogy néhány országot említsek.

Úgy gondolom, hogy a következő nevet, amit le fogok írni, nem csak Amerikában és a külföldi országokban ismerik. Hölgyeim és uraim, ladies and gentlemen, nagy tisztelettel bemutatom önöknek az 1943-ban, Budapesten született Szakcsi Lakatos Bélát. Előtte nem csupán Magyarországon, hanem a különböző országokban, sőt kerek e világon a nagy blues- és jazz-zenészek is fejet hajtanak. Egy kis ízelítő, hogy kivel játszott, muzsikált több éven keresztül Amerikában, kivel tolta a gypsy jazzt: az amerikai zeneszerző, gitáros, producer és filmrendező Frank Zappával! Több éven keresztül együtt játszották a jazzt.

Történetünk végére értünk. Olvashattatok a magyar cigányzenének a szülőatyjairól, a csárdástól a verbunkig. És arról, hogyan is ismertették meg velünk és majdnem, hogy a világ minden részén az emberekkel a magyar cigányzenét, és az ebből fakadó gypsy jazzt. És ezáltal világszinten megismerhettek cigány származású embereket, művészeket is. De az legalább ennyire fontos, hogy megmutatták Magyarországot is ezek a cigány emberek, hiszen a zenei világban ők nem úgy lettek elismerve, mint cigányok, hanem mint magyarok. Ez engem büszkeséggel tölt el, hogy elmentek Amerikába, Japánba és még sorolhatnám a sok országot, és kihúzták a hegedűből a könnyet, a bánatot, a vidámságot, a nevetést, cigány módra. Magyar lélekkel. Azokról az emberekről a mai napig is, akik élnek, akik magyar cigányzenét vagy cigány jazzt játszanak szerte a világon, egy dolgot ne felejtsen el ez az ország! Mikor könnyet csalnak ki a szemekből, mosolyt a lélekből, akkor magyarok húzzák kint a hegedűt, cigány módra! A gypsy jazz legyen veletek!