Mindegyik történetem elején azt mondom, hogy érdekes a cím. Most szintén ezt mondom. Gondoljatok csak bele, mi minden lakik bennünk! Milyen sok dologra képesek vagyunk!
Például ezt a történetet a barátnőm ihlette. Ma mesélte nekem, hogy képzeljem el, a kalocsai szakközépiskolában a testnevelő tanára egyben festőművész is. Komjáti Anettnek szeptember 1-jén lesz a kiállításmegnyitója Kiskőrösön. Érdekes. Testnevelő tanár, és ott van benne a festőművész is. És még ki tudja, mi minden. Gondoljatok bele, emberek! Lehet, hogy 10 vagy 20 éven keresztül elmegyünk egymás mellett napi szinten az utcán, még az is előfordulhat, hogy mosolyogva köszönünk egymásnak. Vagy vegyük például a szomszédodat, aki mellett lehet, hogy leélsz 20 évet, és fogalmad sincs, hogy mi lakik benne.
Általában mi, emberek, elsősorban a testet látjuk a másikban. A szeme és haja színét, azt, hogy kövér vagy sovány, magas vagy alacsony, milyen színű ruhája van, és még sorolhatnám. Vagy ha egyáltalán szóba állunk egymással, akkor megállapítjuk, hogy irigy vagy segítőkész, vagy nem közénk való, nem jó szomszéd. Vagy egyszerűen "langyos víz" címszóval, le is írjuk egymást. De nem tudod, hogy mi lakik abban az emberben! És persze ő se tudja, hogy benned mi lakik.
A kép Kőrösi Sándor Zoltán (nem kiskőrösi) festőművész munkája
Például lássátok ennek a testnevelő tanárnak a példáját! Egy művészlélek, akinek most lesz a kiállítása. El tudom képzelni, hogy a kollégáinak nagy része ezt nem is tudja. Példa lehet az is, amikor a Wattay iskolában dolgoztam, mentorként. Kollégám, Szalai László Magyarország legnagyobb színdarabjait fotózza (amelyekről mi nem is hallottunk, esetleg nem élünk ilyen közegben), és a legelismertebb előadóművészekkel van igazi baráti kapcsolatban. Olyan színdarabokat fotóz például, mint a Bánk bán, vagy mint a Cigányszerelem, de még sorolhatnám az ismertebbnél ismertebb előadásokat. Ő a fotósuk, minden pillanatot megörökít. A próbáktól kezdve a fináléig. Sok kollégájának fogalma sincs, hogy amikor hazamegy, mit csinál. Nem tudják, hogy mi lakik benne.
Nem tudjuk, emberek, hogy kiben mi lakik. Amiket most fel fogok sorolni, nem lesz elegáns. Ugyanis a pedofilról se mondod meg, hogy az lakik benne, hogy ő pedofil. Vagy ránézel egy sorozatgyilkosra, nem látod meg rajta, hogy mi lakik benne. Az 1980-as években Oroszországban történt ez a szörnyűség, az úriember neve Andrij Romanovics Csikatilo, aki egyszerű családapaként élt a kívülállók szemében, sőt még a saját felesége se tudta, hogy mi lakik Csikatilóban. Sorozatgyilkos volt, gyerekeket erőszakolt, aztán amikor a dolgát elvégezte, megölte őket. 65 gyerek életét vette el. Senki se tudta, hogy Andrij Csikatilóban mi lakik. Az ilyen morbid példákból, úgy gondolom, elég is.
Pozitív példaként említhetem meg Viczián Sándort Kiskőrösről, senki nem gondolná róla, vagy nagyon kevés ember, hogy ő költő, több kötete megjelent már. Nem tudod pontosan, hogy mi lakik benne, csak azt látod, hogy az utcát söpörte egy időben. Vagy például a Mező utcában valamikor régen postásunk volt Bóna Jenő, ez a név is nagyon sok embernek ismerős. Elismert festőművész.
Nagyon sok mindent nem tudunk egymásról. Megmondanád például Hazafi Anikóról, aki a buszmegállóban a büfét üzemelteti, hogy egyedülálló módon műveli azt a fajta művészetet (vagy legalábbis kevesen foglalkoznak vele), amit pirográfiának neveznek? Vagy például férjéről, Száva Sándorról első ránézésre gondolnád, hogy nagyon komoly festőművész lakik benne?
Ha megemlítem ifjabb Kunhegyesi Ferenc nevét, akkor persze róla, Feróról sokan tudják, hogy festőművész. És nem olyan régen Príma-díjjal jutalmazták meg a munkásságát. De gondolnád elsőre, hogy abban az emberben is festőművész lakik?
Kiben mi lakik, emberek? Aki majd ezt olvasod, gondolkozz el, benned mi lakik? Milyen szándékú ember vagy? Feltetted már magadnak azt a kérdést, hogy ki vagyok én? Vagy kérdezted már magadtól, hogy ismerem-e önmagam? Vagy felismertél már magadban olyan dolgokat, mint például a művészet vagy a sport? Az biztos, hogy ha nem a művész lakik benned, a szobrász, a zeneszerző, a pirográfus, a költő, és még sorolhatnám a különböző művészeti ágakat, egy biztos, hogy lakik benned egy olyan valami, egy olyan valaki, aki emberi módon tud viselkedni, és emberként tudja szemlélni a világot és téged, engem, és önmagát. Ez biztos, hogy bennünk lakik. Nagyon szomorú dolog és elkeserít engem az, hogy ha cselekszel olyan dolgot, ami emberbaráti, akkor az emberek meglepődnek. "Nem is gondoltam volna, hogy ilyen emberséges is tudsz lenni."
Felhozhatom még példaként Prepszent Istvánt is, a régiségkereskedőt. Gondolnátok, emberek, hogy ő 1 danos judomester? Talán sokan igen. De azt is tudjátok, hogy neki köszönhető a judo szakosztály Kiskőrösön, ő volt az első ember, aki megalkotta?
Szekeres Péter, az első ember Kiskőrösön, akinek body terme volt, kint a strandon. Ő az alkotó atyja a testépítésnek Kiskőrösön.
Pohankovics Zsolt pedig tudomásom szerint az első ember Kiskőrösről, illetve Magyarországról, aki kijutott Amerikába testépítő trénerként, és színészeket, nagynevű testépítő sportolókat készített fel különféle versenyekre.
Gondoltátok volna az idős Polyák Józsi bácsiról, hogy szobrászművész?
Kiben mi lakik? Nem egy bonyolult kérdés, csak a válasz a nehéz. Nem tudjuk, de nem azért, mert rejtély. Azért, mert nem érdeklődünk egymás iránt. Megszűnt az emberi kommunikáció, nem beszélgetünk egymással, ezáltal nem is érdeklődünk egymás iránt. Napjaink nagy részét úgy éljük, hogy az utcán leszegett fejjel közlekedünk, majdnem hogy csak belebotlunk egymásba, a mindennapi problémáktól, gondoktól nem látjuk egymást. Vagy a gőg és az ego nem engedi, hogy leereszkedj úgymond a hétköznapi emberekhez, s ezáltal megszűnt az emberbaráti kommunikáció. És majd egyszer meghallod, hogy a te szomszédod olyan tudással, azaz tehetséggel rendelkezett, olyan dolog lakott benne, amit épp lehet, hogy 30 éven keresztül nem tudtál, pedig csak egy 20 centis fal választott el benneteket egymástól. Mégis, az bőven elég volt, hogy megszűnjön a kommunikáció. És majd csak akkor hallod, mikor vastag köteleken engedik le a koporsóját a fekete földbe, hogy a te szomszédod lehet, hogy prózát írt, lehet, hogy egy festőművész volt, zeneszerző vagy zenész, és még sorolhatnám mindazt a csodát, ami bennünk lakik. Vagy éppen lehet, hogy egy önkéntes, egy jótét lélek volt. Aki csak egyszerűen, ami ma már nem is annyira egyszerű, egy adakozó ember volt. Adott önmagából segítő kezet, egy jó szót, kellemes beszélgetést. Kívánom az egész világnak, hogy elsősorban a béke lakjon bennünk, az emberbaráti szeretet, és egymás iránt a megbocsátás!
