Érdekes a cím. De sajnos valós és igaz. Hogy pontosan miért ez a címe ennek a történetnek? Mert ezt csináljuk. Mondhatnám azt is, hogy az emberek életük nagy részében játszanak. Szerintem amíg meg nem halunk, addig végig játszunk. Ezt a címet most a barátnőmnek a szájából hallottam, ez adta az ihletet. Hogy mindegyik ember játssza a maga kis játszmáját. Sajnos ez így igaz.

Mi mindnyájan ezt tesszük. Játszunk egymás érzelmeivel, sőt eljátszunk a gondolatokkal, hogy de jó lenne például az ötös lottó. Vagy ami még nagyon tetszik nekem, eljátszunk azzal a gondolattal, hogy de jó lenne más barátnője, pénze, vagyona, háza, szép autója. A játszma. Eljátszunk a gondolattal, hogy mi lehet a halál után. A halál után akarunk élni. És nem azzal foglalkozunk, nem az éltet minket, ami maga az élet. Vagyis az a csoda és szép, jó dolog, ami körbevesz minket, amit megélünk. Eljátszogatunk a gyerekeinkkel, az jó, ha játszva tanítjuk őket. A rossz az, hogy ha az érzelmeikkel játszunk. Képesek vagyunk eljátszani a párunk érzelmeivel is jó és rossz értelemben. Szó szerint valamikor komolyabban kéne felfogni, megélni dolgokat, és esetenként még a kívülállók is megjegyzik, hogy azt hiszed, hogy ez játék? Hogy ezzel a dologgal csak úgy játszol? Például lehet ez az életed. Vagy más ember érzései. Csak úgy eljátszogatunk a másik emberrel. És közben nem vesszük észre, hogy egy időben tönkre tesszük saját magunkat is. Még a közmondás is mondja: játszani tudni kell! Vagy mondják emberek, hogy az élet egy kártyajáték. Poénkodni szoktak vele, hogy az élet rossz lapot osztott nekem, ez csak játék, játssz tovább! Nem gondoljuk, hogy ez egy kicsit több ennél? Itt érzelmekről van szó. Itt az életről van szó. Szokták mondani, hogy a politika a nagyok játéka. A háború és még sorolhatnám a hasonló dolgokat, amit játéknak nevezünk.

Szokták azt mondani az emberek, hogy az élet egy nagy játszótér, csak néha rossz a grafikája. Nekem nem annyira poénos, mikor picike gyerekeket csak úgy magukra hagynak, vagy épp az életüket veszik el, mert az édesanyajelölt meggondolta magát, nem kell. Vagy az apuka hazamegy részegen, félholtra veri a családot, ezt milyen játéknak hívnád? Vagy épp ahogy láthatod, olvashatod a híradóban, az újságban, a Dunán a hajókatasztrófát, 28 ember életét vesztette. Ezt milyen játéknak hívnád? Az élet egy nagy játszma. Játszani tudni kell! Valójában Hitler nagy játékos lehetett? Sztálin? Napóleon? Oszáma bin Láden? Tito, Ceausescu? Erre mit mondanál, jól játszottak? Hitlernél a zsidóknak rossz lapot osztott az élet? Vagy soroljam még? Mit tudnál még játéknak hívni? Én ezt leegyszerűsíteném: rosszindulat, kapzsiság, ego, önimádat és még sorolhatnám a csomó emberi, aljas, rossz tulajdonságot. Ami szerintem nem játék.

Emberek, ne játsszunk egymással! Nem játékok vagyunk. Ez nem bokszmérkőzés, ez nem valami hollywoodi történet, az élet nem Oscar-díjas film. Itt minden egyes pofonnak súlya van, mert fájdalmat okozol vele. Itt minden egyes tettnek súlya van, és felelned kell érte! Vagy most, vagy holnap, vagy halálod napján, azért, mert játszottál, és amit felelőtlen játéknak véltél, és csak úgy megengedtél magadnak, azért fizetsz. Azért megkapod a magadét, ezt nem ússzuk meg, ez nem játék.