Karácsony éjszakáján az angyalok, Jézus születésnapjára emlékezve, Istent dícsőítve hangosan zengeni kezdtek. A hatalmas kórusban egyszer csak elhallgatott az egyik angyal. Szomszédjai mindjárt észre is vették, hogy a társuk elhallgatott, és meglepetésükben ők is elnémulva, csodálkozva néztek rá. A kórust vezető Főangyal odaszólította magához az elnémult angyalt, és kérdőre vonta, hogy miért hagyta abba az éneklést.
Az így válaszolt: "Én nagyon szeretek énekelni. Erősen, tisztán énekeltem még azt is, hogy “Dicsőség a magasságban Istennek”, de amikor az következett, hogy “a földön békesség” – azt már nem tudtam énekelni, mert látom azt a sok sok békétlenséget ami betölti a földkerekséget.
Kedves Főangyal és ti, többiek, nézzetek körül a Földön, és lássátok meg, hogy milyen békétlenség van odalent. Milyen sok katona és fegyver van minden országban. A gazdagok és szegények, öregek és fiatalok, rokonok és szomszédok, munkatársak között, de a családokban az emberi szíveken belül sincs békesség. Az emberek nem tudnak megbékélni egymással, egy kicsit hallgatni és tűrni, de nem tudnak megbékélni sorsukkal és önmagukkal sem… Szabad ebben a háborgó világban békességről énekelni?"
(Ezután a színpadon a következők történnek:)
Erre az angyal könnyes szemekkel lehajtja fejét, a színpadon úrrá lett a sötétség, a reflektorfény csak a kis angyalt világítja meg. Majd a kis angyal határozott mozdulattal, potyogó könnyekkel, lehajtott fejjel rámutat a sötétségben a vászonra. Az a fény, ami csak a kis angyalt világítja meg, szép lassan végigsétál a kezén, majd hirtelen a vászonra, és egy hatalmas nagy helikopterrobaj hangja hallatszik. Villog egy stroboszkóp-fény, és megindul az őrület. A vásznon egy kés megindít egy vágást, szétfröccsen a vér, majd megszűnik a helikopter hangja, géppuska ropogás hallatszik, és emberek hangja felsikítva, hogy „uram, segíts!”
És megindul a vásznon az élet: 1956, abból különböző jelenetek felvillanva a vásznon, aztán hirtelen a vásznon megjelenik a náci jel, rövid jelenet, amelyben Hitler beszél. Egy pillanatra Auschwitzból, a haláltáborból jelenetek, csönd. A színpadon 2 tompa fény, és rabruhában, a ruha hátulján Dávid-csillag, kezén-lábán bilincs, őt követi egy náci katona fegyverrel, és kíséri a rabot. Csak 2 fény világítja meg a két embert. Puskaropogás, a zsidó fogoly összeesik, meghal, ott a fény megszűnik, és csak a náci katonát világítja meg. A közönség felé fordul, és gúnyos hahotába kezd. Egy lavór vizet egy kisgyerek hoz neki rabruhában, és a ruhájára a cigány zászló van varrva. A katona megmossa a kezét, eközben a fény csak a katonát és a kisgyereket világítja meg. A katona megszólal: "a szent víz lemos minden szennyet és piszkot". A kisgyerek megfordul, és a katona fejbe lövi. UV-fény, ami megvilágítja a náci katona ruháját, látszódik, hogy a szent víz sem tudja lemosni a szennyet.
A vásznon egy fekete folt, egy tank hangja megszólal a hangszórókból, és hirtelen robaj, ágyúlövések. Azon nyomban megjelenik a vásznon Hiroshimának a gombafelhője, aztán rögtön bevillanak a Pearl Harbori-i események, Magyarországról első-második világháborúból bizonyos jelenetek.
Csönd, halvány fény mindenhol, a vásznon egy fehér folt, a hangszórókból szépen halkan megindul: „lássátok, testvérek, ennyi az élet”. Stroboszkóp-fény, káosz, sikító emberi hangok, egy gyermek hangja („apa, kérlek ne, kérlek ne”, és „anya, segíts”). Jézus Krisztus viszi a keresztet véresre verve, keresztre feszítés jelenete, aztán arab nyelven üdvözlik Jézust és Allahot. Oszama bin Laden tűnik föl, amikor megfenyegeti Amerikát, és lerombolja a New York-i ikertornyokat. A stroboszkóp-fény kikapcsol, majd a „miatyánk ki vagy a mennyekben” szól a hangszórókból szépen halkan. Keresztes háborúból jelenetek, aztán jelenetek a mostani háborúkról. Hírek: az a képernyőkép, amikor bejelentik, hogy a cigányok megszurkálták Marian Cozmát, a tatárszentgyörgyi mészárlás után egy kép a temetésről, olaszliszkai jelenet, amikor a cigányok agyonvertek egy tanárt, a cigányokat bántalmazzák, zsidó-arab háború.
Migránsvonulat látszódik, segélyszervezetek közbenjárása és azok az emberek, akik mindezt leszólják, a hitgyülekezetek, amik a migránsok életviszonyait próbálják javítani. Afrikai szegény, éhező gyermekekről rövid jelenet.
(ezután visszatérés a főszöveghez)
Igaza van, mondták néhányan a kórusban. A Főangyal azonban megdorgálta őket és megparancsolta, hogy énekeljenek tovább.
Az elnémult angyalhoz pedig így szólt:
"Megértem az engedetlenségedet, mert tudom, hogy szomorúság, aggódás és jóakarat van mögötte. De ha jobban odafigyelsz Urunk gondjára és gondolataira, te is örömmel fogod énekelni a békesség himnuszát.
Amikor Urunk embert teremtett, azzal emelte minden más teremtménye fölé a maga közelébe, hogy szabad akaratot adott neki. Szabad engedelmeskednie és szabad lázadnia is. Az ember hatalmat kapott arra, hogy oltalmazza az életet, de arra is, hogy kioltsa.
Tud védeni és támadni, elvenni és adni, gyűlölni és szeretni. Mit lehet a bűn ellen tenni?"
(ezután a színpadon:)
Újra vissza a vászon, halvány fény a színpadon, majd szép halkan megindul a színpadról az angyalok szájából a Halleluja című dal. A vásznon megjelenik az a jelenet, mikor jön az özönvíz, sáskajárás a Bibliából, Noé bárkája, majd képek cunamiról, a 2008-as kínai, szecsuáni tartományi földrengésről jelenetek, a Katrina hurrikánról szintén.
(vissza a főszöveghez)
"Urunk próbálkozott özönvízzel, kemény ítéletekkel, de egyik sem használt. Az ember minden ítélet után ugyanaz maradt, aki volt. Azt viszont nem engedi meg Urunk szeretete, hogy erőszakkal valósítsa meg a Földön a mennyei világ rendjét és annak békességét. Szabad döntést és engedelmességet kíván, és ez csak egy úton-módon valósulhat meg: hidat épített a mennyei világ és a földi világ között Fiával, Jézussal."
(ezután a színpadon:)
Kép a budapesti Lánchídról a vásznon, és egy olyan jelenet, ahol Jézus Krisztus széttárt karokkal mondja, hogy "szeressetek, ahogy én szerettem, higgyetek, ahogy én hittem". Majd Jézus szájából elhangzik a Tízparancsolat, a színpadon lassan erősödik a fény, a vászon megszűnik.
(vissza a főszöveghez)
"Ő a békesség fejedelme, ő a béke megteremtője. Csak ő adhat békét a nemzeteknek, a családoknak és az emberi szíveknek. Azok az emberek, akik rá hallgatnak, Jézust követik, azok békében élnek, és önzetlenül a béke apostolai tudnak lenni, minden nehéz földi körülmény között is. Ők hiszik, hogy van ennek értelme, és a reményt soha nem adják fel. Ők még áldozatok árán is meg tudják teremteni és őrizni a belső és külső békesség harmóniáját. Ez pedig már az örök boldogság kezdete. Isten bízik bennük, számít rájuk. Nekünk ezt kell hirdetni, bele nem fáradva, hogy meghallják, erőt kapjanak, ők is ezt dalolják és összefogva egy szebb, igazabb, tisztább, békésebb és boldogabb világot tudjanak építeni, annak erejében, akinek születésnapját karácsonykor ünnepeljük. Ez a mi feladatunk, az pedig az ő feladatuk."
Az elnémult angyalban fölragyogott az Isteni értelem és most már a többiekkel együtt ő is boldogan énekelte a teljes karácsonyi evangéliumot: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön minden jó szándékú embernek.
(ezután a színpadon:)
A színpadon előre lép mindenki, kézen fogva egy félkört alkotva, a nézők felé nézve, a főangyal meggyújt egy gyertyát, és a félkör közepébe rakja. Majd előre lép a nézők felé, és a nézőket egy imára hívja. Majd a főangyal is beáll a félkörbe, végezetül a nézők és a színpadon lévő gyermekek együtt elmondják a miatyánkot.
