A cigány és a labda - vagy mondhatnám úgy is, hogy a magyar Pelé. Vagy akár kezdhetném úgy is a történetünket, hogy egyszer volt, hol nem volt, a kerekerdő közepén, csakhogy ez most ez nem ott történik, hanem a helyszín Budapest, Angyalföld. 1942-ben látott napvilágot az igazi cigány labdarúgó, világot rengető hazafi. Farkas János egy angyalföldi nagyon szegény cigány családból származott, sőt igazi mélyszegénységből. Az igazi angyalföldi betondzsungel cigánytelepéből feltörő ifjú titán először a László Kórház labdarúgócsapatában mutatta meg tehetségét. A Vasas labdarúgócsapatába 1959-ben szerződtették le az ifjú cigány gyereket. Ha hiszitek, ha nem, emberek, szeretem ezt a szót használni. Hiszen én is cigány vagyok. A gyerekeim is cigányok, számomra jó cigánynak lenni. Sőt lehet, hogy nevetséges, amit most írok, szeretek cigánynak lenni. És a legszebb dolog cigányként élni ma Magyarországon. Tudjátok, mi erősít meg engem ebben? A magyar származású barátnőm. Tudjátok, mi erősít meg engem ebben? A magyar származású Pável Béla, aki a világot megrengette, aki Dél-Amerikát szétbokszolta. Szántó Öcsi bácsi, Papp László, a cigány gyerek, az öklöző - Kokó. És akkor nézzétek, mekkorát fogok fordulni most!
Imádom a magyar filmjeit Jávor Pálnak, és nézzétek meg Kabos Gyula filmjeit, hol látjátok ti ebben a rasszizmust? Ahogy itt megtalálható a huncutság, a betyárság, a jópofaság, az 1920-tól 1950-ig/napjainkig a szegénység mellett megmutatja a magyar szépséget is. Na de láthatjátok, felsoroltam cigányokat, felsoroltam magyarokat, az én szememben mind igazi nagy emberek. Na de nem bírom kiállni, Karády Katalint nem tudom kihagyni, a zsidók megmentőjét. S a hab a tortán? Farkas János, akit akkoriban úgy emlegettek, hogy a magyar Pelé. Na de ki is volt Pelé? Aki nem tudja, annak ajánlom, nézzen utána, érdemes! Mert Brazília középcsatára volt futballban, és csapatával szétverték a világot. Ugyanabban az időben éltek mindketten, sőt Pelé és Farkas János nagyon jó barátok is voltak, játszottak is egymás ellen. Farkas Jánost különféle csapatok különféle országból meg is akarták vásárolni, hogy hagyja el az országot, játsszon velük - majd egy kicsit később visszatérünk erre is.
Az emberek ezzel a korszakkal kapcsolatban ritkán emlegetik, hogy Farkas János és a csapata Európát szó szerint szétbombázta.
1961-ben játszott a válogatottal Chile és Uruguay ellen, 1962-ben Uruguay, Törökország és Jugoszlávia ellen.
1964-ben játszott Marokkó, Jugoszlávia, Románia, Egyiptom és Csehszlovákia ellen, ezek közül az összes meccset megnyerték a magyarok. 1965-ben folytatódott a sikerszéria, az ellenfél ebben az évben az NDK és Ausztria volt. 1966-ban Lengyelország, Jugoszlávia, Svájc, Portugália, Brazília, Bulgária, Szovjetunió, Hollandia, Dánia, Franciaország. Ezek közül az országok közül mindössze a Szovjetuniótól szenvedtünk vereséget, az összes többit megnyerte Farkas János csapata.
A magyar csapat 1969-ig bezárólag még más országokkal is játszott meccset, néhány megemlítés szintjén: Dánia, Írország, Szovjetunió, Csehszlovákia.
Mit szóltok, emberek? Azt hitték az emberek az akkori Magyarországon, hogy vége, nincs tovább, elhagyta az országot, disszidált Puskás Ferenc, és nem lesz több aranycsapat. Hát tévedett az ország, és tévedett Európa, jött a Vasas, cigány és a bandája. A név gondolom ismerős: Mészöly Kálmán, Ihász Kálmán, Varga László, Bakos Sándor, Mathesz Imre, Berendy Pál, Molnár Dezső, Puskás Lajos, Fister Ferenc és Korsós István. Az akkori Vasas. Lerakták a magyar pecsétet. Megmutatták Európának és az országnak, hogy nincsenek színek, nincsenek lobogók, nem létezik Fidesz, nincsen Jobbik, vagy ez az új eszement hülyeség, a Mi Hazánk Mozgalom, és még sorolhatnám a különböző politikai pártokat. Kőkemény emberség volt a pályán. Szívek-lelkek rúgták a labdát, egy mindenkiért, mindenki egyért elven verték meg Európát. És szerették a cigányt. Cigánynak, magyarnak érezte magát, mert mikor hazahozták kicsi országunkba a koronát, a cigány nem a zászlóját húzta fel, a cigány zászlót, hanem ezzel a csapattal egymást átölelve a koronát a csapattársuk fejére húzva, együtt magukra öltötték a magyar lobogót. És ezzel a lendülettel szétszaggatták az ellenfél hálóját. Rojtosra rúgták a labdát, mert ők egyek voltak. Ők hittek valamiben. És amiben hittek, meg merték valósítani. Mondhatnám azt is, hogy gól. Mehetne ez is. Sőt ez is volt, emellett a szeretet, az emberség, az egyenlőség és az elfogadás. Mondhatnám azt is, hogy gól. Éljen Magyarország, éljen az akkori magyar futball! Csapaton belül éljen az akkori eszme, a kitartó türelem, a küzdelem, a harc! Az eggyé válás, a győzelem. Ez a csapat nekem ezt mondja. Ha nyertek, nyertek, ha nem, nem. Kit érdekel?
Persze látjátok, az eredmények, amik fel vannak sorolva, magukért beszélnek, igaz? Hallgassuk meg, hogy Mészöly Kálmán mit mond erről!
Mint mondtam, Farkas Jánost különböző országok meg akarták vásárolni Magyarországról, hogy náluk focizzon. Neki erre ez volt a válasza:
Sajnos, tudjátok ti is, hogy semmi és senki nem tart örökké, ennek a sorozatnak is vége lett. 47 évesen szívinfarktus vitte el a Vasas királyát, a Farkasréti temetőben temették el, nyugodjon békében. Én szívemből szólok, büszke vagyok rá, hogy egy cigány helyt állt az országáért, a csapatáért. És nem adta el magát, mint ahogy tudjuk, Puskás Ferenc lelépett (nem bántani akarom ezzel, félre ne értsetek, és elnézést kérek, ha valakit ezzel megbántok). Farkas Jánost nem én hívom hazafinak, az akkori csapattársai, az akkori riporterek és az ország. Nyugodjon békében, és nagyon remélem, terem még ezen a magyar földön sok ilyen cigány, sok magyar fiatal élsportoló, legyen az bármilyen sport, aki lerakja bélyegét ennek a világnak, hogy megtudják, hol van Magyarország. És jó lenne, hogy ha a kis országunkat nem arról ismernék meg, hogy nálunk van a világ második legnagyobb adózási rendszere, az egyik legnagyobb korrupció, akár a rasszizmus és még sorolhatnám. Hanem arról, hogy Isten mentsen meg minket a magyaroktól a futballpályán. Mint akkoriban a Vasas vagy Puskás Ferenc és bandája idején. Vagy mint akkor a ringben Papp László, Pável Béla, Kokó, Erdei Zsolti, Miló Viki, vagy a vízben Egerszegi Krisztina, Hosszú Katinka vagy még sorolhatnám. Gondolkozzunk el ezen egy kicsit. Milyen értékeink vannak, milyen kincseink vannak? Mi ettől sokkal többek vagyunk, mint ami ma folyik Magyarországon. És lehetsz cigány, magyar, teljesen mindegy. Hát ez volt a történetünk. Budapest, Angyalföld, 1942. És most, 2018. július 20., Kiskőrös. Nagyon remélem, sok dátumot tudok majd még írni, nagyon sok olyan embert fel tudok még sorolni, aki nevet adott és nevet fog adni az országnak. Legyetek békések, és nyugodj békében, Farkas János.
