Ezt az írást, ezt a pár sort az én jó barátaimnak, ismerőseimnek emlékére írom, hogy ne tűnjenek el a semmiben. Legalább egy pár sor erejéig maradjanak köztünk.

Az emlékkép az, amit valaki maga után hagyott. Lehet ez jó vagy rossz, lehet ez egy mozdulat, egy tekintet, egy mosoly vagy akár egy étel. Nekem épp nagymamám jutott eszembe, számomra senki se tudott olyan tökfőzeléket főzni marhapörkölttel, amilyet ő. Vagy ott van például édesanyám, aki…