Zsidónak születtem,
eladott engem a hazám,
fáj a lelkem,
mit tettem neked,
Magyarország?
Mit vétett a testem?
Eladtál a náciknak,
golyó ütötte fejem,
mert zsidónak születtem.

Auschwitzban, a gázkamrában,
kilehelte Karinthy Frigyes neje a lelkét,
krematóriumban égették testét,
Karinthy Frigyes lelke meghalt,
mert a neje zsidónak született.
Eladta ez az ország,
mi lett veled, Magyarország?
Mi lett veled, te nagy nép, nagy magyar haza?

Én zsidónak születtem,
vívtam kardommal, Magyarország,
neked nevet szereztem!
Garay János: zsidónak születtem,
a halálom Mauthausen,
eladtál Magyarország.
Az életemmel fizettem.

Kabos Endre: kardvívó,
neked nevet szereztem,
Magyarország, elárultál engem,
mert zsidónak születtem.
A Margit-hídon felrobbantották testem.

Petschauer Attila: szintén vívó,
Ukrajnában fagyott halálra,
egy fára felmászva.

Weisz Ferenc: labdarúgó,
zsidó az én lelkem,
a keleti szolgálat
vette el életem.

Erdélyi Ágnes: zsidó az én lelkem,
te Magyarország, regényeket adtam én néked,
írtam neked csodát, nagyon sok-sok szépet,
hálául halál járt, mert zsidó az én népem.

Radnóti Miklós: mi volt az én bűnöm,
zsidó az én lelkem?
A munkaszolgálatban golyó ütötte fejem.

Rejtő Jenő: regényeket írtam,
én hazám, Magyarország,
mivel zsidó az én lelkem,
Oroszország lett a végem.

Pólya Jenő: sebész,
gyógyítottam ezt a népet,
kivettem testedből a mérget,
te ország, te nagy Magyarország,
mégis eladtál engem.

Komor Marcell: építész,
építettem én néked,
széppé tettelek, adtam én neked szépet,
zsidónak születtem,
halál lett az én bérem.

Richter Gedeon: gyógyszerész,
adtam én néked pénzt,
a te fájdalmadra pirulát, és mégis,
a haláltáborban elveszett a népem.

Amiért mind zsidónak születtünk,
kérdem én tőled Magyarország,
ezért halál jár nékünk?
76 év eltelt, nem tanultál semmit,
hogy ne bántsd a zsidó embert,
mert ő is az ország lelke.
Hej, Magyarország,
én vagyok Isten népe,
én mint zsidó, ugyan mit tettem én néked?

Gyermekek teste hamuként szállva fenn az égen,
Auschwitzban meghalt egy csomó zsidó lélek.
Kérdem én tőled, mit tettem én néked?
Eldobtad gyermeked, nem hordoztál kebleden,
nem szerettél engem, anyátlanná lettem,
mint csecsemő, árva, tűzben vétett,
ártatlan gyermeki lélek.
Semmivé lett testem,
te Magyarország, elárultál engem,
Hitlernek megtagadtad néped.
Vagonban nyomorgott az én népem,
síneken guruló halál, csattogtak vaskerekek,
gázkamrában kilehelték ártatlan lelküket.
Anyák vére folyva, sártengerként véres pocsolyákban
a gyalázattól könnyes szemek kiáltanak:
Magyarország, mit vétettem én néked?
Eltaszítottad a te néped!

De ne felejtsd, te ország,
én emlékszem, amíg világ a világ,
arra, hogy mit tettél, halálba küldted az én népem.
Jön majd idő, mikor "bocsássak meg" néked.
Nem vagyok Isten, a megbocsátás nem az én részem.

Az 1940 és '45 közt elhunyt ártatlan zsidók emlékére.

Emberek, sose felejtsétek el, hogy Magyarország mit tett! Az a szomorú, hogy ez az ország a mai napig nem tanult a hibájából. A mai napig szidják a zsidókat, a cigányokat, a mai napig él ebben az országban a rasszizmus. Az emberek nem tanultak a hibájukból.

A múltból tanulj, Magyarország, a jelent ezáltal éld bölcsen és okosan, és könyörögj, hogy a jövőben Isten megkegyelmezzen neked!

Dimovits Szilveszter