Egy öreg rabbi és egy hitetlen New York legforgalmasabb központjában sétáltak, eszmecserét folytattak. A hangzavar, az autók dübörgése, a kerekek nyikorgása, az autódudák, az emberek tömeges telefonálása és a hangos beszélgetések közepette, a zsivaj, búgás, zörgés és csörgés tengerében egyszer csak megállt a rabbi, és megszólalt:

- Hitetlen, hallom a tücsök hangját!

Erre a hitetlen jó nagyokat kacagott: - Rabbi, te itt tücsökhangot hallasz? Egymás hangját sem halljuk az autódudáktól, a dugótól, itt még a gaz se marad meg, hogy hallanád te itt a tücsök hangját? Neked elment az eszed! Meg egyáltalán, hogy maradna itt életben a tücsök?

- Gyere utánam, hallom, hogy ciripel!

Az út túloldalán volt egy kis bokor, és valóban volt ott egy tücsök, amelyik ciripelt.

A hitetlen értetlenül, szájtátva ezt mondta: - Ez hihetetlen! Hogy hallottad te meg a legnagyobb csúcsforgalom közepette a tücsök hangját, amikor egymás hangját se halljuk szinte?

Az öreg rabbi a hitetlen felé fordult, mosolyogva: - Igen, gyermekem, itt látszik, ki mire figyel, mire van ráhangolódva. Itt látszik, mit engedsz be az életedbe, és mi a legfontosabb számodra.

Azzal az öreg rabbi a zsebébe nyúlt, egy pár dollárnyi apró volt ott, és eldobta. Az aprópénz csengésére a körülöttük lévő tömeg nagy része megtorpant, fejét felkapta, és visszafordult. Keresték tekintetükkel, hogy hol a pénz. A pénz csörgése megállította a tömeget, a zsivajban a pénz csörgése még a rohanó embert is megállította, aki visszafordult, és követte szemével, hogy merre gurul a pénz.

Neked mi a fontos? Mit engedsz be az életedbe? 

A hitetlen ember lehajtotta fejét, vállára tette kezét a rabbi: - Gyere utánam, ember, hagyd itt a rengeteget, hagyd itt a tömeget!

Élj a tömegben, de ne élj a tömeggel! 

Dimovits Szilveszter